Hogy ha meg akarom magam védeni akkor milyen küzdő sportot vívjak? MMA-ra gondoltam az jó?

Hmm, jó. És ha neadjisten meg kellene majd védened magad, istentelenül el fognak verni, le fognak szúrni.

Mert amíg te egy játékot gyakorolsz, egy versenysportot.. addig a lehetséges támadóid az erőszak iskoláját járják, kíméletlenül, szabályokat nem ismerve.

Miért nem kib.aszott késharcot akarsz tanulni, ha (újra káromkodás) késsel támadnak rád utcán?

A harcművészetek azért vannak, hogy minél jobban megtanulj túlélni erőszakos helyzetekben.

http://www.youtube.com/watch?v=EQSJcfhYuWI

szerinted? kés se kell...

a lényeg küzdősport: arra van hogy nyerj-->verseny

harcművészet--->gyilkolásra

Nem mindenben értek egyet a fentiekkel.

A küzdősportok arra valók, hogy tompított formában, ezért balesetmentesen, cserébe viszont teljes erővel tudj megtanulni küzdeni. Bruce Lee is azért volt híve a védőfelszereléseknek, mert rájött arra, hogy hiába kékíted a levegőt, ha nincs éles küzdelmi tapasztalatod, akkor lazán összecsomagolnak.

Az első tehát, hogy kialakuljon a küzdelmi készség. És ehhez a leges-legjobbak a védőfelszereléssel vívott küzdősportok, mint a box, thai box, kick box, savate, judo, birkózás. Itt tehetsz szert olyan küzdelmi készségre, amely TÉNYLEG megtanít küzdeni.

Az igaz, hogy az utcán tökön rúgnak meg kiszúrják a szemedet, de ezt akkor is duplán megteszik, ha nincs meg a fenti védekező rutinod. Azaz: inkább legyen kontrollált védekező rutinod küzdősportban, mint semmilyen rutinod egy elképzelten jajdedurva harcművészetben.

A legjobb tehát: elmenni a fenti "agyatlan ringsportokra", ott megszerezni a SZÜKSÉGES küzdelmi rutint, és utána csakugyan el kell menni harcművészeteket, késharcot stb. tanulni -- a fenti rutin birtokában. IMHO

akiboxernek nagyon igaza van!

Tisztelt harcművész/arcművész urak...

Ütötted már meg a partnered? Folyamatosan? Úgy, mintha le akarnád ütni?

És téged ütöttek már meg rendesen? Folyamatosan? Úgy, mintha le akarnának ütni?

Pont ez hiányzik a harcművészetekből.

Harcművészeten a partnerek úgy támadnak gyakorláskor, mint valami szefo-sok. Ez alapján hiszed azt, hogy majd egy valós, agresszív, sorozatos támadást ki tudsz védeni?

HÁT NEM!

És a támadások? Valós rutin nélkül majd az fog menni?

HÁT NEM!

A küzdősportok, csak addig küzdősportok, amíg ringben, bíróval folyik a mérkőzés, hasonlóan felkészült ellenféllel. Még ringben is előfordul haláleset... akkor gondolj bele, ha egy ilyen verőgép elindul ellened az utcán, akkor úgy szétkap, mint foxi a lábtörlőt.

Majd kiszúrod a szemét, meg tökön rúgod?

Á-Á... Olyan gyorsan "kivégez", hogy időd se lesz ilyenekre gondolni, és amúgy neki is vannak ám reflexei.

Tisztelt kérdező.

Menj el ökölvívásra és birkózni. Ha megvannak az alapok, nyithatsz MMA felé is, de ne hagyd abba az előzőeket se.

Utána mehetsz kravmagázni is, hogy bővítsd az önvédelmi készségeidet. Majd egy kis látókőr bővítésnek ajánlok pár harcművészetet is kipróbálni.

Azért aikiboxernek igaza van. Noha a küzdősportok némelyike már nagyon eltávolodott a reális harctól, de azért fontosak. Véleményem szerint az embernek mindenképpen kellene a harcművészet mellett küzdősportolnia, vagy legalábbis küzdelmeket (ún. randori) szervezni a harcművészeti edzések keretében. Példának okáért volt már dolgom gyilkos aikido mesterrel, így tudom, hogy az hatékony, de a mezei aikidoka talán nem tudja majd haszhnálni a technikákat, ha még sohasem próbálta "élesben" alkalmazni azokat. Most nem arra gondolok, hogy törjék ki egymás kezét, de a különböző dobások és leszorítások, és sok-sok feszítés biztonsággal alkalmazható ha a küzdők nem felelőtlenül esnek egymásnak. A judo-szerű randori remek arra, hogy a tanuló megtanulja felmérni a helyes távolságot, és minnél jobban csiszolja az ellenfél egyensúlyának kibillentését. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy önmagában a judo (főleg mai formájában) még nem elég az önvédelemre, hiszen ha csak és kizárólag a biztonságos gyakorlási módokat keressük, óhatatlanul is beszűkül a repertoár és mellőznünk kell a hatékonyságot. Éppen ezért az kontrollált technikagyakorlás is elengedhetetlen. Példának okáért sok jujutsu iskola ismeri a válldobásnak egy olyan fajtáját, amikor az uke kezét kifordítják, így annak könyöke megfeszül a vállon dobás közben. Érthető, hogy ezt randori közben nem lehet alkalmazni, mert sikeres technika esetén fix, hogy eltörik a könyök. Ugyanakkor nem elég, hogy tud az ember könyököt törni, a válldobást is rendesen meg kell tanulni, hogy küzdelemben is eladható legyen. Szóval a harcművészetnek és a küzdősportnak egymást erősítenie, kiegészítenie, nem pedig elszeparálnia kellene. Jó, ha az ember megtanulja a hatékony technikákat, de a kellő rutint is meg kéne szereznie, hogy alkalmazhassa azokat. Persze a ringküzdelem, és az utca világa elég távol áll egymástól, de szerencsére sok az átfedés. Ami a ringben fáj az embernek, az az utcán is fájni fog (remélhetőleg). Ugyanakkor egy judo versenyen sokkal nehezebb helytállni, mivel az ellenfél hasonló technikai felkészültséggel rendelkezik, és igazándiból már a másik legkisebb rezdüléséből tudni fogja, mire készül amaz. Ezzel szemben az utcai kötekedő nincs felkészülve arra, hogy kirántják a lába alól a talajt. Csak ismételni tudom önmagamat: tanuljon az ember JÓ mestertől harcművészetet, de rá kéne lassan ébredni, hogy ezt érdemes kiegészíteni egy kis küzdősporttal is a rutin végett.

Kedves kérdező: tehát igen, akár a küzdősportok is jól jöhetnek. Főleg a box, birkózás, judo, savate, muay thai, kick box (low kick szabályrendszerben, és lehetőleg full contactban) ami szerintem jó. Harcművészetnek pedig késharc, wing chun, jujutsu. Habár az MMA-t pont nem ajánlanám. Nagyon popularizált, holott igazán ringsport kategória. A legnagyobb bajom vele, hogy az MMA jó 70%-a másból sem áll, mint brazil jiu jitsu-ból, azaz földharcból. Holott az utcán a földharc az ember utolsó mentsvára legyen. Jó, ha ért hozzá, és nem érik meglepetések ha a földön végződik a dolog, de nem alapozhat csak erre, hiszen, ha netán többen támadják meg, akkor a földharc máris nem olyan hatásos, mint a jó öreg combos, vagy egy balhorog állkapocsra. És persze a futás. Legfőbbképpen a futás!

Tehát egy jó HM edző szabad küzdelemmel is felkészíti a keze alatt tanulókat, anélkül hogy azok széttépnék és egy életre megnyomorítanák egymást.

Ez még mindig nem küzdősport, hanem harcművészetek egy gyakorlási módja.