Titeket is meglepett, hogy a Judo-ban felszámolták a lábtámadási technikát?

MMA-ban is inkább a szabadfogású birkózás + bjj elterjedtebb.

Amit meg a harcművészetek terjedése eredményezett az meg elsportosodó dojok, színvonaltalan edzések, szabályok megjelenése és az egész elkorcsosulása. Összességében ma is csak elvétve oktatnak normálisan valódi harcművészetet.

Mert más világ van....

Az embereknek nincs idejük arra, hogy eljárjanak a dojo-ba...

Inkább vesznek egy gázpisztolyt....

Pedig ezek a sportok nem csak a testet, hanem a belsőt is rendben tartják....

De visszatérve, én is elcsodálkoztam, hogy judo-ból kikerült ez a technika.....

Egy tonna judoka MMA-zik, tele van velük az internet. Egy kis ízelítő:

http://www.youtube.com/watch?v=d-1tDEC_6Aw

http://www.youtube.com/watch?v=Z4hIg-LMvZg

Egyébként a BJJ is a koshen judo elfajzásának tekinthető, és miután három napig tartott az a csoda is, ma már a BJJ-sek sem szivatják meg olyan könnyen a judósokat, mint az első időszakban.

Először is a küzdősportok alapja a szabályrendszer és a védőfelszerelés, amelyek nagyban befolyásolják az egész stílus mozgás és taktikai anyagát (elég csak megnézni, hogy változtatta meg a kesztyű a box-ot az alapállástól kezdve). A küzdősportok célja 2 ember viszonylag biztonságos keretek közti fair megméretetése.

A harcművészettel nem férnek össze a szabályok, a fair play vagy a védőfelszerelés. Célja nem a két ember közti barátságos küzdelemre való felkészítés, hanem az élet halál harc technikai repertoárja hosszú időn át fejlődött a csatamezőn, általában fegyveres harcot is oktat.

Nem annyira közismert, de a judo igenis tartalmazza a kar- és csuklófeszítésen alapuló technikák egy széles repertoárját, ezeket katák formájában gyakorolják, pl.

http://www.youtube.com/watch?v=FTAf1A1MYgw

Az tény, hogy a judo nagyon elk.rvult az utóbbi időben a versenyzési szemlélet miatt, de azért a teljes judo jóformán tartalmazza a teljes aikidót, persze nem annyira kifinomultan, mivel az aikidósok csak ezeket gyakorolják éveken keresztül, és kicsit más alapelvek mentén, de azért tartalmazza.

Magyarországon ezeket jiudo ( [link] néven is oktatják, aminek nem tudom, mi értelme van, mert ez ugyanaz mint a rendes judo, de nyilván az, hogy ide akkor is elkezdhetsz járni, ha nincs kedved (verseny)judózni. Ami a judo elk.rvulásának egy másik formája.

De a lényeg, hogy a judo sokkal több, mint olimpiai versenysport.

Az meg, hogy harctéren gyakorolták, élet-halál között stb. stb. az meg teljesen irreleváns, ha jobban belegondolsz akkor értelmetlen ezzel érvelni. A csatatér egy mészárszék volt, ahol páncélban, állig felfegyverezve kaszabolták egymást, ott nem nagyon volt pusztakezes hősködés. Nyilván laboratóriumi (= edzőtermi) körülmények között lehet a legjobban kikísérletezni, fejleszteni a harcművészeteket, és ebben a versenyzésnek nagy szerepe van.

Hogy mást ne mondjak, az imádkozó sáska meg a majom kung-fu, ami állatok mozgásán alapult, na azt is a harctéren gyakorolták, a hatékonysága meg a nullához konvergál egy gyakorlott bokszolóval szemben. (És most nem a judo, kick-box alapján továbbfejlesztett sandáról beszélek, hanem az ős-eredeti imádkozó sáska meg majom kung-furól, amelyet katák formájában gyakoroltak és adtak tovább.)

Ha jól sejtem a modern jiu-jitsu sem ugyanaz már mint Kano előtt volt. Már régen nem az ősi hagyományanyagot adják tovább, hanem tanulnak más stílusoktól, és ez így is van rendjén.

A harcművészetek evolúciójának fontos állomásai voltak Kano és Masutatsu Oyama munkássága, mivel ők vitték valamivel reálisabb talajra a harcművészeteket (és talán Bruce Lee-é is a jeet kune do-val, de ebben nem vagyok biztos). A következő állomás az MMA rendszerű kevert művészetek, és most már látjuk ezeknek az eredményeit visszaszivárogni a tradícionális művészetekbe, már persze azokba amelyek hajlandóak tanulni. A Sanda egy jó példa erre, amely gyakorlatilag egy kick-box + judo koppintás, na persze jó kis kínai kung-fus mázzal leöntve, de mégis.

Ha megnézed a mai modern wing tsunt, ők is az ökölvívóktól tanulnak már, hol van már az imádkozó sáska...

Összevetve nem lehet nem meglátni a fejlődést, és ebben a versenysportoknak múlhatatlanul nagy érdeme van, mivel ezek jelentik az IGAZI küzdelmet. Nem az imitált látványszínházak. Az más kérdés, hogy a törés, feszítés, szemkinyomás stb. ki vannak tiltva a ringből, de csak ezekben bízni eléggé bizonytalan dolog.

A versenye küzdelmek nagyon eltorzítják a stílusokat. A legjobban a boxon látszik talán. A kesztyű nélkül a keletről is jól ismert alapállásuk volt az elterjedt, ma a kettős fedezék tölti be ezt a szerepet, mivel a kesztyű elveszi az ütés romboló erejét így nem veszélyes, hogy ütések hatására szarrá törik a kettős fedezékben a kezed. A másik a boxolók igen megszoktak lepődni mikor éles helyzetben első ütésre eltörik a csuklójuk.

A jujutsu-ban meg bőven él az eredeti vonalat követő Daito Ryu és Hakko ryu illetve az ezekre épülő irányzatok, ahol valamit csak azért nem dobnak el, mert egyesek szerint "hagyomány" (pl katana használat aminek ma is megvan a szerepe sokban javítja a pusztakezes technikákat, mivel pontosabban kell végrehajtani), de ugyanúgy él a 9 ninjutsu iskola a változás talán, hogy már összefogja őket a bujinkan. Az aikido jó, Kano is a legjobb tanítványait Ueshiba-hoz küldte, de túl lágy szerintem első stílusnak meg Magyarországon nem érdemes aikido oktatásról beszélni a néhány elvétve található jó dojo-t (bár ez a gondolat elég sok harcművészetre és küzdősportra igaz pl alakformáló női kick box).

Nem lekicsinyelni akarom a küzdősportokat pl 1- 2 év box-ot minden harcművésznek felírnék receptre, mert elég jó alapokat ad, amely meggyorsítja a harcművészeti előrehaladást. Egyszerűen nem arra fejlődtek ki, mint a harcművészetek.

A csatatér valóban egy mészárszék volt ahol a jó harctechnika nélkül biztos halál várt az illetőre, a japán páncélzat meg zömében börpáncél volt apró fémlapokkal kiegészítve esetlegesen. Egy jó harcművész sparingnak szerintem a régi idők harcművész párbajainak mintájára van értelme művelni, persze finomabban előre megbeszélve, hogy esetleg milyen fegyverekkel történik a dolog meg persze nem megölve a másikat, de ezen felül teljesen szabadon közel ful contactban küzdve. Kevés az olyan ember aki vállalkozik erre, de ezért kell őket megbecsülni és ezt nem lehet verseny szinten művelni, mert itt azért minden komolyabb gyakorlás sérülésekkel jár.

Most találtam ezt a nagyon jó cikket.

[link]

Annyit tennék azért még hozzá, amit én észrevettem, hogy mivel nem gyakorolják rendesen, ezért a judósok nagyon rosszul csinálják a judo kata "önvédelmi" technikáit (amit az aikidósok olyan szépen és szofisztikáltan begyakorolnak). Ezért is tartom jobb (csak időigényesebb) megoldásnak, ha valaki külön elmegy judózni, bokszolni és aikidózni, mintha egy kevert stílust űzne. Mert a sérülésveszélyes technikák kiküszöböléséből kialakuló küzdősport (boksz, versenyjudo) és a versenyként nem gyakorolható technikák (mint az aikido vagy a ju-jutsu karfeszítéses technikái) gyakorlási módja olyan mértékben eltér egymástól, hogy egymással nem keverhető. Nem tudom, hogy ezt ti hogyan oldjátok meg? Egy kis ez, egy kis az?

Ha úgy vesszük a feszítésen alapuló technikák is gyakorolhatók küzdelemszerűen, ha mindkét gyakorlónak van egy biztos technikai alapja. Mivel minden feszítésnek megvan a maga kontratechnikája, ezeket meg belehet fűzni egy folyamatos spontán "küzdelembe". Gyakorló küzdelembe ez még elmegy biztonságosan, ha mindkét fél figyel a másikra és észnél van, illetve ismerik egymás képességeit, de ebből versenyszituációban tényleg komoly sérülések kerekedhetnek. Ezért is nem tartom ésszerűnek a harcművészet elsportosulását, mert ugyan megvan bennük a lehetőség a küzdelemre csak az messze nem biztonságos felfokozott helyzetben, így ezek a stílus eszenciáját adó dolgok nem kerülhetnének bele egy szabályrendszerbe, ami óhatatlanul oda vezetne, hogy ezek hanyatlásnak indulnak és legfeljebb csa érdekességé válnak. Mivel minden dojo versenyeredményeivel csábítaná be magához a gyakorlókat, ezzel meg megszűnne a harcművészetnek lenni.

(lehet, hogy elbeszéltem a kérdésedet mellett és nem ilyesmire irányult abban az esetben elnézést.)

Ha már feljött itt a téma, nekem komoly kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ezek a "veszélyes" fogások tényleg működnek-e. Az MMA -ban, főleg az első néhány, még jóval kevésbé szabályozott UFC -ben (a Vale Tudo -ban pedig még most is) gyakorlatilag a szemkinyomáson és tökönrúgáson kívül bármit lehetett csinálni, semmilyen téren sem szabályozták mondjuk az izületek támadását, feszítését, törését és tudtommal ma is csak a gerinc támadása tiltott, mégsem látom, hogy ezeket a technikákat ténylegesen alkalmazná bárki is.

Mivel nem lehet (nem merik) kipróbálni senkin sem a "veszélyes" technikák nagy részét, erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán olyan sérülést okoznának-e, mint azt alapvetően hiszik az emberek. Továbbá, ha valójában kifejlesztésükkor működőképes, bevállt technikák voltak, mivel sok generáción keresztül senki sem alkalmazhatta, gyakorolhatta volna igazán őket, könnyen lehet, hogy a ma oktatott támadás már nem egyezik meg a régivel, és teljesen hatástalan.