Szerintetek melyik jobb küzdősportnak, ha mondjuk megtámadnak az utcán?

"Mindig csak azok a thai boxosok, na azokat különösen szeretem, mert nagy az arcuk, kb mint neked, kicsi rózsabimbóm!"

Igen a különbség csak annyi, hogy a thai boxolóknak van is mire verni a mellüket, míg a kyosok úgy játsszák az agyukat, hogy közben semmit sem tudnak.

"Képzeld hozzánk is jön rengeteg boxos és thai boxos, mert ők meg a saját sportjukkal nincsenek megelégedve, nem tudnak mást csak combra rúgni és ütni(azt is valahogy), és inkább odajönnek, hogy tanuljanak egy kis igazi küzdelmet."

Te tisztába vagy azzal, hogy egyáltalán mit írsz? Szerinted aki thai boxol/bokszol/savatézik az el fog menni karata edzésre levegőt kékíteni? Ezt ugye nem gondolod komolyan?! Ekkorát ne hazudozz. Amúgy milyen küzdelem? Kumite? Az nem bunyó. Egy bokszoló szerinted le fog menni egy olyan küzdősport edzésre ahol még csak fejre sem ütnek? Teljesen logikátlan és abszurd amit firkálsz. Igazi harc mi? Ahol nincsen fejre ütés, az kamuharc, és nagyon távol áll az igazi bunyótól. Szóval Pussywarrior, előbb gondolkodj egy kicsit, még mielőtt leírsz valamit.

Történetesen én shito-ryu karatéztam 5 évig, benéztem pár kyo edzésre. Power karate.... ja meg egy nagy lócitromot. Nem azt mondom, hogy a shito-ryu az jobb a kyonál, de a kyo nem egy nagy kunszt. Utána Chow Gar-t (déli-sáska kung-fu) tanultam kb. 4 évig. Ez sem volt valami nagy szám, de arra elég volt, hogy sárga öves kung-fusként barna öves kyost szétverjek egy sparringban. (Pedig a kung-fu is lócitrom, ha úgy nézzük). Azóta thai boxolok, az első 2 év thai boxon többet tanultam, mint az összes többin együtt. Azóta 6. éve nyomom a muay thai-t. Jöhet ellen akárhány danos karatés, nem fogok megijedni pár fehér pizsamás kalimpáló verébtől.

Jól van, részemről ennyi. Én nem fogok egy gyökérkefével vitatkozni. Csapkodjon legalább még 20 évig a levegőbe, óbégatva, japánul számolgatva korabeli okinawa-i fehér parasztruhában KÁRÁTÉ edzésen. Ha neki jól esik.

És most még csak rosszat sem kívántam neki. :D

Jó olvasni titeket, nagyon szórakoztató. :))

Na de komolyra fordítva a szót, tényleg az a helyzet, hogy a bokszedzések tele vannak karatésokkal, akik barna-fekete öv UTÁN kezdik el megismerni az ökölharc alapjait a ringben. Ez van.

Fordítva kötve hiszem -- egyetlen bokszolót se ismerek, aki elment volna karatézni. Thai boxolni, savatézni igen, de a karate nagyon más.

Na szeressük egymást, gyerekek, mindenki azt eddze, ami tetszik neki!

Huuh elég idő volt mindezt végigolvasni, szeretnék én is pár dolgot hozzáfűzni, én nem vagyok egyik stílus ellen, mert nincs tökéletes harcművészet/kűzdősport, mert a legtöbb rendelkezik szabályokkal, kötöttségekkel.

A legjobb az ahol az adott szituáció szabályozza az állást, persze nem azt jelenti hogy mindig más hanem szabadabban mozogsz, illetve a lehető legtöbb lehetőséget kihasználva támadsz, gondolok itt a szabályok nélküli utcai harcra, nem a fegyveres csak a pusztakezesre. Karatéról annyit, hogy én sem preferálom annyira, nyújtani jó meg hajlékony leszel a fejrúgások miatt, de csipő felé nem érdemes rúgni ha csak nem vagy Bruce Lee akinek szinte nem is látod az ütésének/rúgásának a sebességét, az egyszerű, gyors, legrövidebb út a legcélravezetőbb, egy térd rugással többre mész mint a fejrúgással és kivitelezni is könnyebb. Egyébként nem voltam vele tisztában hogy nem elhet kyo ban fejre ütni, azért ez elég gáz, egy tapasztaltabb ember már a beállásnál látja a stílusod, és amennyiben ismeri is mit művelsz/gyakorolsz, ugye ahol fejre lehet rúgni de ütni nem, csak annyi a dolga hogy jobbra vagy balra körívesnél kilép majd ütőtávolságon belül marad ahol nem tudsz rúgni, és esetleg belharcra orientálódsz (térd, könyök) tehát nem ocsárolni akarom a karatét de ez nagyon nagy gyengeség, a stílus annál hatásosabb minnél szerteágazóbban tudod kihasználni a támadási/védekezési/ellentámadási lehetőségeket, és ez fejütés hiányában nos eléggé sántít