Az átlagosnál gyengébb az állóképességem, ezt kell elfogadnom?

Nehéz csecsemőkorom volt. Talán mondhatni bántalmaztak is, beteg is voltam, kórházat is jártam meg.

Kiskoromban 1 évig táncoltam, 1 évig focizgattam, gyógytorna, gyógyúszás volt. Szóval volt mozgás, de nem olyan keményen, mint mondjuk aki kézilabdázott, kosarazott, úszott, küzdősportozott mondjuk 12 éves koráig.

Már kapásból: lehet emiatt?

Immár 3 éve futok, bringázok, úszom, a gyógytornán megjegyzett gyakorlatokat végzem. Váltakozó rendszerességgel, néha mondjuk egy hónapig intenzíven, máskor két hétig kb. semmi. De annál ez több mozgás, minthogy a korosztályom nagy része semmit se mozog, saját bevallásuk szerint!

Mégis, mikor szóba kerül a testmozgás, kiderül, hogy simán lepipálnak az emberek, akkor is, ha mondjuk túlsúlyos egy kicsit, dohányzik és két hónapja fut csak heti egyszer!! Ráadásul hamarabb kifáradok másoknál (SOSEM mozgóknál) pl. dombon felfelé gyors tempónál.

Cooper-táblázat szerint is futásban átlagos vagyok (ezen csodálkozom, hogy pont abban a legjobb, de büszke vagyok rá), de a másik kettő sportban gyenge.

Szívpanaszom nincs; spirometriás vizsgálaton nemrég - más miatt - voltam, ott az asztmát is kizárták.

Szóval: el kellene fogadnom, hogy alapból gyengébb vagyok? Jó elgondolás, hogy tennem kell ellene? A 3 év alatt annyit azért fejlődtem, hogy a 4 mozgástípus mindegyike jólesik, utána is jó érzésem van, de végre közben is. Mind a négynek van egy hangulata számomra, szívesen csinálom - szóval nemcsak kényszer. Ha most gyengébb vagyok, és nem teszek ellene, mi lesz 40, 50, de akár 30 évesen - ilyen elgondolással tennék ellene.

Egy hónapja odafigyelek, hogy rendszeres maradjon a mozgás, és mindenben igyekszem növelni a tempót is. Ha ezt fenntartom, mondjuk egy év múlva ilyenkor már túl fogom szárnyalni azokat, akik semmit se mozognak?