Napi 20 km futás az még egészséges? Olvastam valahol, hogy az ösemberek is ennyit futottak 1 nap.

Az ősember valószínűleg nem futkosott nagy távokat. Mert ő még gondolkodott, és sétálni is tudott.

Ezt támasztja alá a biológia, a tény hogy a sok futás kárt okoz az ízületeinkben.

Tehát az ősember (így a mai ember) életmódja nem futó életmód, legfeljebb alkalmi sprintelő.

Végkövetkeztetés pedig, hogy a 20 km nem, egyáltalán nem egészséges. Lehetne 2, de intenzív.

Szerintem naponta talán sok. Amúgy nem annyira. Én heti kétszer futok ilyen, vagy akár hosszabb távot is.

Nagy szakirodalma van annak, hogy az ember egy hosszútávfutó alkat. Ezt támasztja alá, hogy míg rövid távon szinte az összes emlős és földi madár gyorsabban fut az embernél, a hosszú távokon már az ember a győztes. Még a lóval szemben is. A testalkatunk is állítólag a hosszútávfutásra van berendezve, de ezt most itt nem tudom levezetni. De ide tartozik még az is, hogy az állatvilágban az embernek van az egyik legjobb hűtési rendszere az izzadás révén. Egy lihegő kutya már régen kibukik, mikor egy edzett ember a meleg nyárban is még futni tud. A futásnak az lehetett az evolúciós előnye, hogy egy nap alatt nagyobb távolságokról lehetett begyűjteni az élelmet.

Valahogy én mindig hosszútávfutó voltam, el sem tudnék képzelni 10-12 km alatt semmiféle futást. És ezt fejlesztettem természetes módon felfelé. Mindig azt éreztem, hogy jól megy, és még többet bírnék. Én személy szerint vissza tudom igazolni a hosszútávfutás előnyeit.

(és persze ahogy Utolsó válaszoló írta, eltérő vélemények, nézetek is vannak amik mellett lehet találni érveket)

végső soron idővel elválik hogy ki hogyan bírja a futást, csak ne legyen már késő :)

Aki a sprintelést meg az izületi károkat írta, az szerintem marhaság. Nézz már körül, melyek a sprintelő állatok! Hol vagyunk mi egy leopárdtól de akár egy kutyától vagy vaddisznótól is? Pont sprintelésben a leggyengébbek között vagyunk.

Az izületi károkról meg csak annyit, hogy én 50 elmúltam, több mint 10 éve futok heti 60-70 km-t, és semmilyen izületi károsodást nem észleltem. Viszont ismerek olyat, aki semmit nem futott soha, mégis vacakok az ízületei.

A legjobbakat kívánom! :)

Nem vitaindításként írtam, sőt pont a vita elkerülése végett kibővítettem a válaszomat azzal, hogy vannak eltérő elméletek is.

Én is tudnék érvelni, minden egészséges hosszútávfutóra jut számos ízületproblémás. Van 60 éves hosszútávfutó, de még több egészséges ízületű taichi-s..

Sok pro és kontra érv van, aki emberesebb korára sem panaszkodik a térdére, azt nem valószínű, hogy félteni kell a kocogástól.

De egy nőt viszont én féltenék, korától függetlenül. Semelyik szervük, nemcsak az ízületeik nincsenek arra tervezve, hogy hosszú időn át függőleges rázkódásnak legyenek kitéve. Aki mégis vállalja ezt, az saját döntést hozott, vállalva kockázatokat.

Olyan világot élünk, hogy ellentmondásos nézetek léteznek egymás mellett, és nehéz valódi igazságot hozni. Számos vitát megvívtam már futókkal is, az az egy konklúzió kondenzált le bennem, hogy nincs igazi értelme az ilyen vitáknak :)

Majd a kérdező eldönti mi lehet jó neki. Eleve az egészsége miatti aggodalom vezette a kérdés kiírásában, ezért írtam a hosszútávfutás aggályairól. Lehet hogy az én általam képviselt nézet nem helytálló.

De akkor meg 20 km futás = kb. 1 óra, önvédelmet lehetne tanulni/gyakorolni 1 óra alatt egy nőnek, jógázni vagy erősíteni.

Ez csak pár alternatív lehetőség, nem kényszer vagy erőszak, csak pár ötlet. :)