Testépítők, kondizók, mi a véleményetek erről?

Mindenki csinálja azt amit szívből szeret csinálni. Ha valaki a testépítést szereti, élvezi csinálja, ha neki börtön, akkor nem neki való.

Persze létezik aranyközépút is. Attól, hogy edzel, izmos akarsz lenni, de nem versenyszinten, akkor nem kell beszarni egy kis biciklizéstől a haverokkal, vagy futástól, kosarazástól, amellett hogy élmény, plusz edzettséget adnak csak más téren.

Én birkózok, de hobbi szinten érdekel a testépítés, olvastam könyveket is, csak annyit mondanék, hogy az alapokkal tisztában vagyok.Heti 2x végzek body-s jellegű súlyzós edzést, abszolút elismerem a testépítők munkáját.

Olvastam N. F. G. könyvét is.

Így mondok véleményt:

csodálkozom, hogy a birkózás nem adott neki motivációt és tartást én akit ismerek és birkózik szinte mind szereti, szívből csinálja, rendkívül jó jellemformáló főleg kis kortól.

Nem értem, hogy miért csodálkozott a birkózómúltja után, hogy nem bírja +50 kg-mal és hozzá nem igazított állóképességgel nem bírja az MMA-edzést. Ha azoknak is 200-as a pulzusa, akik évek óta kűzdősportolnak, lesavasodottak az izmaik és nem tudnak gondolkodni az oxigénhiánytól, akkor ő miért lett volna kivétel? :D

alapvetően keménynek tartom szívesen megismerkednék vele és nyomnék vele egy kis birkózást vagy grapplinget :)

Küzdősportoknál ez kicsit másképp működik.

Majorosi István, nyaki gerincsérvvel nyert birkózásban aranyat.

Aubéli Ottó, gerincsérvvel, 112 kg-osan indult birkózásban az olimpián (súlycsoport: 120 kg) majd utána elkezdett MMA-zni.

Petrovszki Attila is egy gerincsérülés miatt abbamaradt erőemelői karrier után kezdett el MMA-zni, és sikeresen versenyez. (tekintsünk el a politikai nézeteitől és magánéleti tevékenységétől ez ügyben.)