Ha valaki nem gyerekkorában kezd el sakkozni, akkor tényleg nem juthat magas szintre?

Háát, tény és való hogy aki gyerekkora óta sakkozik annak sokkal több tapasztalata lesz és sokkal jobban tanul elvégre abban a korban kezdik amikor a legtöbbet tudnak tanulni.

És mivel sok gyerek van aki akkor kezdi így nem sok esélye marad annak aki mondjuk 20 évesen kezdi el

Igen, aki nem kezd el gyerekkorban sakkozni, annak a nagymesteri cím gyakorlatilag elérhetetlen. Ennek az az oka, hogy gyermekkorban az agyunk még fejlődik és alakul, méghozzá az ingerek és igények alapján. Ha ebben a korban kezd valaki sakkozni aktívan, akkor az agya ennek megfelelően fejlődik. Ebben a videóban kb 39:30-tól vizsgálják Polgár Zsuzsa agyát sakk közben, megerősítve, hogy az agya szoktatlan részei is odlgoznak sakkozás közben:

https://www.youtube.com/watch?v=2wzs33wvr9E

Hasonló hatás megfigyelhető nyelvek esetében is. Aki gyerekként több nyelvnek van kitéve, az nem csak könnyen megtanulja ezeket, de az agya erre specializódik, és később is sokkal hatékonyabban tanul meg új nyelveket.

Én felnőtt koromban kezdtem el komolyan sakkozni - 24-25 évesen. Előtte is hébe-hóba sakkoztam, sőt talán nagyapám tanította meg a lépéseket ilyen 6-7 éves koromban. Ő vasutas volt és akkoriban a vasúton népszerű volt a sakk.

De komolyan gondolni csak 24-25 évesen kezdtem, akkor lehettem a chess-com-on ilyen 800-900. Akkoriban volt egy nagyon jó kis alkalmazás androidra, az internetes sakkiskola. Ez ma már nem elérhető, mert flash alapú alkalmazás volt. Abból tanultam meg az alapokat. (Az alapokat ma is ugyan olyan jól meg lehet tanulni, könyvekből, van például a sakkiskola könyvcsalád. Csak hát az pénzbe kerül, az internetes sakkiskola meg teljesen ingyen volt.)

Utána vettem pár könyvet. Azokból is sokat fejlődtem, majd ilyen 1300-ig bírtam felmenni chess.com-on majd leigazoltam egy klubbhoz, azok kiváltották a versenyengedélyem és elmentem az első versenyemre. 1250-el tudtam feliratkozni akkor. (most, 2024-től már csak 1400-al lehet feliratkozni). Akkor kerestem egy edzőt is.

Vettem még több sakkönyvet - most már majdnem 30 van, még több edzésem volt, mégtöbb versenyre mentem el. Tavaly elkezdtem külföldi versenyekre is járni. Egyre több és több sakkozót, sakkedzőt ismertem meg - személyesen.

Persze így folyamatosan fejlődtem és 2023 december 30-án volt 1800 az élőm kb. Ez nem sok mert van aki eleve ennyivel iratkozik fel gyerekként... így 28 évesen :D

Tehát pár év leforgása alatt chess.com 800-ról eljutottam fide 1800-ig. Persze folyamatosan tanulok, mellette 3 műszakban dolgozom. Van egy beosztásom mind a 3 műszakban, átlag napi 2 órát foglalkozom a sakkal, hétvégén olyan 4-et. Lehetne sokkal többet is, de egyszerűen ennyire van kedvem. Többtől már elfáradok és a kedvem is elmegy.

Tehát igen, felnőtt korban sokkal nehezebben megy a sakk. De nem lehetetlen. Én is érzem ezt, hogy jobb lett volna gyerekként komolyan venni. De ilyen korban is azért képes az emberi agy tanulni és befogani új dolgokat - csak akaraterő kell. Én nem adtam fel és soha nem is fogom, amíg élek én tanulni fogok és versenyekre járni. Vertem már meg mesterjelölt sakkozót is egyszer (2200-as szint), remiztem már fide mesterrel is - igaz mind a kettőre csak 1-1 példa volt és nyilván nem ez az átlag, de nem reménytelen.

2023-ban (inkább 2024-ben) igen modern könyvek vannak, amik kvázi a nagymester szintet tanítják illetve azt mutatják be. Magnus Carlsen 120 válogatott játszmája is meg van (nem ő a kedvenc sakkozóm egyébként hanem Viktor Korcsnoj) és valóban olyan eszméket látok, ami más könyveb is le van írva. Szóval most is folyamatosan fejlődöm, bár már lassabban. Hogy lehetek-e nagymester? Hát nem tudom. Én remélem, hogy mester jelölt sakkozó vagy talán Fide mester még lehetek egy 10 éven belül.

Effektíve a nagymester és a fide mester között nem sok különbség van. Mégis jobb az egyik. De miért? A nagymester ugyanazt tudja, mint a fide mester. Nincs olyan elv amit csak nagymestereknek oktatnak. Egy nagymester semmivel nem tud többet, mint egy fide mester.

Azért jobb, mert a nagymester egyszerűen jobban tud koncentrálni, sokkal tovább fent tudja tartani a koncentrációt. Egy nagymester nemritkán 6-8 óráig is szellemileg toppon van. Én 2 óra után már hulla vagyok. A magasabb koncentráció miatt mélyebben tudja értékelni az állást a nagymester. Míg egy fide mester is mélyen látja az állást, de mondjuk a fide mester 4 óra múlva elfárad, a nagymester még 6-7 óra múlva is toppon van. Ezért a "gyengébb" játékos hamarabb fog hibát véteni, mint az erősebb. Egyszerűen elfogy a szufla.

Szóval egy ponton túl már nem igazán lehet tovább fejlődeni. A koncentráció megtartását kell gyakorolni. Minél tovább és minél inkább küzdőszelleműnek kell lenni.

Magnus Carlsen a legkitűnőbb példa, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi játszma:

[link]

136 lépésen keresztül nyúzta az ellenfelet.

Kitűnően ismeri a végjátékokat. Az ilyesmi végjátékok elmélete egy A4-es papíron, kézzel írva elférnek. például: vezér a 2 futó ellen - ha közelben van a király - csak remi. Kivéve ha van mellette egy ygalog.

Vezér a bástya és huszár vagy futó ellen remi - kivéve ha van mellete gyalog.

Bástya + huszár a huszár ellen remi - kivéve ha van mellette gyalog.

Bástya a huszár vagy futó ellenr emi - kivéve ha van mellette gyalog.

Vezér a bástya és 2 gyalog ellen kérdéses, minden a gyalogok helyzetétől függ. Az elmélet a legtöbb esetben azt mondja, hogy vezérrel lehet nyerni, csak nagyon nehéz. A gyakorlatban mégis az ellenkezőre több példát látunk - még nagymester szinten is.

Na de összegezve: ha valaki nem gyerekkorában kezd el sakkozni, még eljuthat magas szintre. Minden a tanuláson múlik, hogy mennyire vagy hajlandó tanulni.

Egy valamit mondhatok és ez tabu téma a sakkozóknál, de minden vitán felül áll: a sakkozók élete nem könnyű élet. - nagymester szinten. Szinte mindent fel kell áldozni a sakkért. Munkát (az még nem is volna gond) de leginkább az emberi kapcsolatokat. Erős nagymester úgy lehetsz, ha nincsenek gyerekeid - vagy azok már felnőttek. Egyszerűen semmi más nem fér bele az életedbe a sakkon kívül. Szó szerint.

A sakkmesteri cím elérése nagyon nehéz és következetes munkát igényel, függetlenül attól, hogy valaki korán kezdte-e a tanulást vagy sem. A sakkozás komplex és mélystruktúrájú játék, amely folyamatos fejlődést és tanulást igényel. Tehát mindenki számára elérhető cél lehet a sakkmesteri cím, még ha nincs is előzetes tapasztalatuk a gyerekkorból.

Bár a korai kezdésnek általában előnyei vannak a sakkozásban, mint például a fejlődő memória, a gyors logikai gondolkodás és a stratégiai tervezés képessége, a sakkmesteri szint eléréséhez nem szükségszerűen a gyermekkorban szerzett tapasztalatok szükségesek

Az igazán fontos tényező a szorgalom, elkötelezettség és a tanulási képesség. Akinek megvan ezekben az erőssége, akár felnőtt korában is elérheti a sakkmesteri címet. Sok híres sakkmester például csak később kezdett komolyan foglalkozni a sakkozással, de elhivatottságuk, kitartásuk és a rengeteg gyakorlás eredményeként elértek komoly sikereket a sakkszíntéren.

Számos híres sakkmester van, akik nem gyerekkorban tanulták meg a sakkozást, és mégis nagymesterekké váltak. Néhány példa közülük:

1. Alexander Alekhine: Az orosz származású az egyik legnagyobb sakkozó, aki valaha élt. Tanulmányait jogi egyetemen végezte, és csak később kezdett komolyabban sakkozni. 1927-ben megnyerte a világbajnokságot, és hosszú ideig tartotta címét.

Stílusa egyedülálló és forradalmi volt a sakk történetében. Az elképesztő kreativitása, taktikai zsenialitása és támadószellemisége azt tette lehetővé, hogy megváltoztassa a sakkozás állapotát, és világbajnokként meghatározó legenda legyen.

2. Mikhail Botvinnik: szovjet sakkozás egyik legnagyobb alakja volt. Eleinte a fizikai tudományokra fókuszált, majd később kezdett el komolyan sakkozni. Három alkalommal nyerte el a világbajnoki címet, és hosszú ideig volt a sakkvilág meghatározó alakja.

Erőteljes, precíz és kiegyensúlyozott játéka volt, amely egyesítette a támadó és a stratégiai elemeket. Ez tette őt a világbajnoki címek egyik legkiemelkedőbb sakkozójává a XX. században.

3. Vasily Smyslov: szintén az orosz iskola sakkozójaként vált ismertté. Elsősorban zenét tanult, de kiváló sakkozóként ismerték el. Az egyik legjobb képességű játékosként sokszorosan világbajnok Tal és Botvinnik komoly ellenfélként tartotta számon.

Stílusa összetett volt, és kombinálta az elmélyült számítást és a kreatív gondolkodást. Minden elemét ötvözte az erőteljes pozicionálásnak és a próbálkozó kezdeményezésnek. Az idők folyamán Smyslov változatos stílust alkalmazott az ellenfelek megzavarására és a győzelem elérésére.

4. Boris Spassky: szintén később kezdett komolyan foglalkozni a sakkozással. Egyedülálló stílusa és stratégiája miatt volt híres. 1969-ben a világbajnoki címet is elnyerte.

Ezek csak néhány példa olyan sakkmesterekre, akik később kezdtek el sakkozni, de mégis kiválóan teljesítettek és híressé váltak a sakk világában.

@7: Ezt a chatGPT írta, vagy te magad találtad ki ezt a sok sületlenséget?

Nézzük a konkrét példának hozozz sakkozókat:

Alekhine: 10 évesen már felnőttek ellen versenyzett levelező sakkban.

Botvinnik: 15 évesen felnőtt nagymestert vert meg.

Smyslov: 6 évesen kezdett játszani, 14 évesen kezdett versenyezni.

Spassky: Igazi csodagyerek, 10 évesen már "1. kategóriás" felnőtt játékos volt, 15 évesen az egyik legerősebb szovjet sakkozó volt, felnőttek között.

#8

Lehet nem akart elkeseríteni a cheatGTP, te gyász?

Alekhine a születésekor kapott egy sakktáblát, de a sakkozást hivatalosan hat évesen kezdte el. Ekkor kezdte meg a tanulást és gyakorlást apjával. Az idők folyamán Alekhine kiváló sakkozóvá vált, és végül a világelső címet is elnyerte.

Botvinnik, a szovjet sakkozó és világbajnok, 12 éves korában kezdett el sakkozni. 1924-ben született, és már fiatalon tehetséges játékos volt. 1930-tól kezdve komolyan kezdett el versenyezni és fejlődni a sakkozásban. Később karrierje során számos sikert ért el, és háromszor is megszerezte a világbajnoki címet.

Vasily Smyslov, a legendás sakkozó, 1921. március 24-én született. Azt lehet mondani, hogy Smyslov már nagyon fiatalon elkezdett érdeklődni a sakk iránt. Apja tanította meg játszani, és 1938-ban, mindössze 17 évesen, már részt vett az All-Unió Ifjúsági Sakkbajnokságon. Ezután folytatta sakkkarrierjét, és 1957-ben világbajnoki címet szerzett Mihail Botvinnik ellen. Smyslov az egyik leghosszabb ideig élő világklasszis sakkozó volt, és pályafutása során számos sikert ért el.

Boris Spassky, a legendás orosz sakkozó, 1937. január 30-án született. Sakkozni fiatal korában kezdett el, és már 10 évesen tehetségét felismerve felvették a Moszkvai Sakkozóiskolába. Innen indult pályája, és hamarosan feltűnt a nemzetközi sakkszíntéren is. 1955-ben, mindössze 18 évesen a Szovjetunió bajnoka lett, és aztán sorra nyert további nagy versenyeket. 1969-ben pedig világbajnokká vált, amikor legyőzte Bobby Fischert. Így Spassky pályafutása alatt számos sikert ért el a sakkozásban.

Ez attól függ mit tartasz magas szintnek! Például ha szeretnél hozni egy stabil 2000 körüli ÉLŐ szintet, akkor napi 3-4 órával bő két év alatt szerintem bőven el lehet érni.

Ez arra pedig elég lehet, hogy a lakosság 70-80% megerőltetés nélkül megverd. Ha viszont versenyszinten gondolkodsz még ott is egy elég jó szintet képviselnél.

Ellenben ha már FIDE mesteri vagy, nagymesteri címre törekedsz, ahhoz már egy komplex életmódváltás szükségeltetik. Edzővel, ebben az esetben csak a sakkról szólhatna az életed. Valószínűleg ezzel már elkéstél, de jó irodalmakból meg a mai internet világában egy stabil 2000-es élőre még szert tehetsz pár év alatt, ami azért nem egy rossz szint.