A szekrényugrásnak úgy unblock mi értelme van?
Nem tudom, mi értelme volt, de én imádtam. Szerencsére hosszú lábaim vannak, így könnyen ment rajta minden gyakorlat.
Ha kicsi, rövid lábú gyerek lettem volna, valószínűleg utáltam volna.
Nem jó ez semmire.
Azért valamennyire veszélyes, sokan félnek tőle. Jó arra, hogy a tesitanár megalázzon gyerekeket, ha olyan, gúnyolják egymást a gyerekek, ha olyanok.
Szerintem az is probléma, hogy nem jó kb semmire, egész órán sorban állnak a gyerekek.
A legeslegfontosabb a mozgás megszerettetése kellene, hogy legyen.
Illetve átfogóan erősíteni az izmokat, javítani a mozgást, motorikus képességeket fejleszteni.
Erre pedig hatékonyabb és biztonságosabb módszer is lenne, mint a szekrénybutaság.
Néhány opciót felvetnék (ezekért vállalom, hogyha lepontoznak):
1. Vannak azok a genetikai okokból gyengébb csontozattal és ízületi szövetekkel rendelkező gyerekek, akik egyébként is az önsajnálatra hajlamosak valamint az utált testnevelés órákon kívül semmilyen vagy közel semmilyen testmozgása nincs.
2. Vannak azok a genetikai okokból gyengébb csontozattal és ízületi szövetekkel rendelkező gyerekek, akik ennek ellenére a határaik feszegetésével akár sportolnak is valamit. Ezzel persze némileg kockáztatnak is.
3. Vannak az alacsony növésű, kisebb ruganyossággal rendelkezők, akiknél kockázatokat rejt még a távolugrás is (több bokasérülést, térdsérülést láttam már), nemhogy a szekrényugrás.
4. Vannak a magasabb növésűek, akik az alapmagasságokat kis túlzással átlépik (pl. az #1 válaszoló vagy pl. én is), de már a nagyobb szintek akár kockázatosak lehetnek.
Kedves #2-es! Kicsit fordítva ülsz a lovon. A testnevelés órának van egy kötelezően végzendő feladathalmaza, amit törvény ír elő. Ehhez alkalmazkodik a tanár által összeállított helyi tanmenet. Ha már szóba hoztad a sorban állást, akkor csak úgy halkan "mondanám", hogy a távolugrásnál, a helyből távolugrásnál is egész órán sorban állnak a gyerekek. Akkor azt is szüntessük meg? Ráadásul a távolugrásnak is vannak veszélyei, pedig semmilyen közbenső szer nincs ott.
Én kövér gyerek voltam világéletemben, a szekrényugrást mégis szerettem, meg is tudtam csinálni minden gyakorlatot (kivéve azt, amikor a kartámasz alatt a lábamat át kellett volna húzni előre, az nem fért el a belemtől). Repülőtámasz, fejenátfordulás, ment minden. Önbizalom, bátorság kérdése, hogy el merj rugaszkodni, át merj fordulni.
Én teljesen indokolatlanul a magasugrástól tartottam, hogy a lécre majd ráesek, és akkor az majd megüti a gerincem... De azért 130 centit még gimiben átvittem közel 100 kilóval.
Hacsak nincs valami szervi baja a gyereknek, akkor meg kell tudni csinálni ezeket a gyakorlatokat. Azazhogy, meg kéne, és régebben meg is csinálták a gyerekek. Akkor még nem volt opció, hogy "de én ezt nem szeretném", eleve többet mozgott mindenki (igen, még én is, kiskoromban mindig bicajoztunk, fociztunk, kosaraztunk, játszótereztünk), volt egy alap állóképessége, szilárdsága az embernek. Akkor is voltak hanyag tartású gyerekek, kövérek, skinnyfat alkatúak, debellák, akkor sem volt mindenkinek ez a kedvence, de sokkal többen megcsinálták.
Igen, szüntessük meg a helyből távolugrást és a magasugrást is. Amúgy a talajtornát (azon pl én is sérültem anno), a kötélmászást, a sprintet és a 12 perces avagy 2000 méteres futást is. Ezeknek semmi értelmük.
Egész órán sport legyen, játékos, élvezhető és a lehető leginkább biztonságos.
Építse a core izmokat, a szívet (azt felnőttként nem lehet), a tüdőkapacitást.
K jó, hogy 15 évesen én és rengeteg osztálytársam, akiknek a napi mozgásuk a megállóig való elballagást jelentette, álltunk sorban a tesi 35 percében, a maradék 10 percben meg halálfélelmünk volt, legalábbis nekem tuti, de más is félt.
Most meg, középkorúként, 30 évesen mindenem fáj, szakemberekhez járok, hogy visszaépítsük az alap izmaimat, amiket még lehet, veszélyesen magas a pulzusom futás közben és 2 havonta bajlódom sportsérülésekkel.
A korosztályom kb dettó, kis emelkedőt nem tudnak megtenni, vagy felhúzni magukat a korlátra leülni (ez is valós eset a baráti körből és nagyon durva).
De jó a törvény Magyarországon, hogy állj 45 percig egyhelyben, közben 5-ször fuss 20 métert (nekifutás) és veszélyeztesd magad magasugrás közben vagy egy eleve ingatag szekrényen.
Az is jó, hogy ha nem élsportoló vagy gyerekként, akkor nincs lehetőséged mozogni.
Biztos Nyugati-Európa csinálja ezt is rosszul, meg biztos többezer ember a buta, aki megszenvedte ezt - még teljes podcast-sorozat is van erről.
5
Nem tudom, 30 vagyok, mi ültünk a szobában, ha más nem 11-12 évesen már biztos.
Nem alapállóképességünk van, hanem alaplóf-unk.
De látom, szerinted is Magyarorzságon csinálják jól, nyugatabbra mindenki hülye.
#7
Félreértesz. Amúgy 45 vagyok, a gyerekkorom ilyenformán a 80-as évekre és a rendszerváltás környékére esett. Lakótelepi gyerek voltam.
Most judo edző vagyok (gyerekként kosáredzésre jártam, ahogy a városban "szinte mindenki", és felnőttként kezdtem a judot). Látom a különbséget a mai srácok (akár az én gyerekeim és baráti körük), akár az edzésre elhozott gyerekek, vagy az óvodákban, iskolákban tartott ismertető foglalkozásokon mozgó mai gyerekek, meg a saját, jó 30 évvel ezelőtti fiatalok között.
A sport nagyon hátrakerült, az okostelefonnal, pc-vel, játékkonzolokkal, netflix-szel nagyon nehezen fog versenyezni. A sportban küzdesz, szenvedsz, izzadsz, zihálsz, izomlázad lesz, elfáradsz, néha akár meg is sérülsz, a fejlődés lassú, nem látványos, a siker nagyon távol van időben a befektetett erőfeszítéstől. Alkalmazkodni kell a csapattársakhoz, az ellenfélhez, az edző utasításaihoz, egy csomó nyűg van ezzel a sportolással.
A számítógépes játékok viszont minimális energiabefektetést is honorálnak, jön a loot, hopp egy új level, új skin, új badge, ma is beléptél, nesze 3000 arany, egy gombnyomás és felépült a gyárad, újabb gomb és kilovagolnak a páncélos vitézeid, még két klikk és már le is gyakták az ellenséget, xp, gem, arany, de jó csávó vagy, ma is megmentetted a világot!
Közben ültél a fotelben, kezedben kontroller, meccs közben beszóltak, hogy mekkora noob vagy, de cserébe közölted, hogy megb*sztad az anyját az apja hátán (mindezt 12 évesen, mutáló fejhangon) és senki nem verte be a képed, ami törvényszerűen bekövetkezett volna, ha ezt akárkivel a salakos focipályán közölted volna...
Tudom, mert a sok-sok mozgás mellett én is a Commodore 64 mellett nőttem fel és a mai napig rengeteget játszok, a hétvégén a fiammal két kört nyertünk Apex Legendsben egymás után, az meg csak nem a véletlen műve... mondjuk ha ott közlöm a gyerekkel én, hogy "megb/sztam anyádat", akkor arra most mit mondjon szegény, saját léte rá a bizonyíték... (amúgy ő is betöltötte a 18-at már, mielőtt itt bárki azt vizionálná, hogy kiskorút veszélyeztetek itt gonosz apaként...)
Tehát nem a levegőbe beszélek akkor "régenmindenjobbvót" alapon, amikor sportról és mozgásról írok, és akkor sem, amikor pl. a számítógépes játékokkal hasonlítom össze az időtöltést.
Tényleg nyeglébbek a gyerekek, nem divat a sport. Persze egy jó értelemben kigyúrt, kockahasú srác, aki a streetworkout pályán tesz is azért, hogy úgy nézzen ki, az jó eséllyel indul a lányoknál, és egy atléta csaj után is meg fognak fordulni a srácok - a kisportolt, arányos test, az ügyesség, az erő, a mozgáskoordináicó ma is népszerű, csak sokan nem akarnak tenni érte.
És igen, jogos a felvetés, hogy ennek a mostani korosztálynak valóban meg lehet-e, meg kell-e kínálni a szekrényugrást, amikor alap készségek hiányoznak (ad absurdum, egy rendes rohamot nem tud csinálni a szekrény felé, mert futni sem tanult meg hatékonyan, erőből, csak ellötyög oda a szekrény tövébe, és csodálkozik, hogy dobbantóról sem tud felugrani), illetve az izomzat, a csontozat nincs felkészítve a terhelésre.
A heti 5 tesióra, aminek egy része sok helyen ilyen "elméleti" testnevelés, vagy légzőgyakorlatok a folyosón nem fogja pótolni azokat az órákat, amit 30+ éve a gyerekek szabadidejükben, szórakozásból mozgással töltöttek. Az akkori testnevelés tanmenet arra épült, hogy ezeknek a sokat mozgó gyerkeknek történjen meg a képzése, fejlesszük azokat nehéz és veszélyesnek látszó gyakorlatokkal (mint pl. a szekrényugrás). Állítsuk őket kihívás elé, és ezeken felülkerekedve javuljon az önbizalmuk - túl azon, hogy technikailag is sajátítsák el ezeket az egyre bonyolultabb mozgásokat, feladatokat!
Ma viszont a belépőszinttel is baj van, sok kisiskolásnak annyira rendezetlen a mozgása, hogy ha el is kezd edzésre járni, hónapok telnek el, míg kvázi mozgásfejlesztés jelleggel megtanítjuk őket mászni, karkörzést csinálni, vagy épp bukfencezni. Ezek a mozgások annyira jól serkentik, érlelik az agyat, hogy az olvasási, írási nehézségei is csökkenhetnek, javulhatnak a gyerekeknek. De a tv, a mesecsatornák, a játékok, apa tabletje, anya telefonja már addigra túl fontos szerepet tölt be. Ezt csak tetézi az, hogy a mostani óvodás, kisiskolás gyerekek a COVID-lezárás alatt otthon voltak, és kimaradtak azok a mozgásos játékok, társas kapcsolatok, célzott mozgásfejlesztések, amit egyébként oviban, alsó tagozatban megkapnak. Mert a szülőnek nem volt erre képzettsége, a home office, meg a háztartás üzemeltetése (és esetleg a szülők segítése, ne adj isten eltemetése) mellett még a gyereket is úgy lemozgatni, annyit és úgy játszani vele, mint azt oviban csinálta volna gyerek.
Nincsenek meg a tehát a bemeneti készségek, de a tanmenet továbbra is évről-évre megköveteli a felméréseket, az év során végrehajtandó feladatokat, és ez valóban nincs jól így. Az a gyerek, aki 3 percig kocogni nem tud, a 12 perces futáson elvérzik. Aki "eltöri" a labdát, azt nem fogod megtanítani ziccert dobni. Aki támaszkodás nélkül nem tud megállni fél percig egy helyben, az nem fog neked mérlegállásba menni. Aki nem tud felugrani, az nem fogja átugrani a szekrényt.
Gyökeres változásra valóban szükség lenne, mert tényleg kérdéses, hogy érdemes-e ezt csinálni, csináltatni. Viszont nem csak a tanmenetet kéne igazítani, hanem elérni, hogy a gyerekek is többet mozogjanak. Ez most nagyon nincs szikronban, és egyszerűbb a tanmenetből kivenni a szekrényugrást, csak attól a mozgás nélkül felnövő gyerekek problémája sem fog megoldódni.
Ebben viszont egyetértünk.
90-es évek végén, 2000-es években voltam gyerek. Ez átmeneti állapot volt, de bizony már nem mozogtunk sokat.
Aki a játszótérből kinőtt és főleg, ha lány, kb ült otthon vagy a másik csajnál. Volt nyaralónk, ott némileg mozogtam a nyarak felében. De a tinivé váló csajok ott is ültek.
De, volt mozgás, a diszkóban, annak, aki járt.
Nyilván ma már rosszabb ez a helyzet.
Az emberek nem szeretik a sportot, a felnőttek zöme akkor se tudja rávenni magát, ha épp van ideje, nincs még gyereke.
Ezért tudnék elképzelni egy olyan rendszert, amiben rengeteg mozgási lehetősége van és több sportot kipróbálhat az a gyerek is, aki nem versenysportoló akar lenni, esetleg be is bizonyosodott már, hogy nem alkalmas arra.
Akár sulin kívül.
Futkározzon is, bicajozzon is (bicajtúrák nekik, nem tudom), focizzon, kézizzen, kajakozzon, evezzen, túrázzon.
Magától ez már nem lesz...
(Ne haragudj, de azt kell, hogy mondjam, hogy rólad is sejtettem, hogy nálam több vagy.)
Podcastben hallottam ilyet, hogy kvázi ilyesmi van Svédországban, nem tudom, mennyire értettem félre.
Hát, a kor nem érdem, hanem állapot, viszont csak rakódik az emberre némi történelmi távlat... :)
A tömegsport nagyon hiányzik ebben az országban. Pozitív fejleménynek tényleg szinte csak a kondiparkok viszonylag jó kihasználását tudnám mondani.
A piacról nagyon kevés sport tud megélni, talán a konditermek üzleti modellje tűnik nyereségesnek, de ezek ugye nem olyan jellegű sportok, mint egy "tömegsport" focicsapat, akik nem csak akkor járnak össze, amikor a városi bajnokságban épp meccsük van, vagy épp a küzdősportok. Ebben is talán van némi elmozdulás, világszerte biztosan, pl. a brazil jiu jitsu nagyon jól látta meg, hogy van igény felnőttek küzdősportjára, és viszonylag gyorsan nagy ipart telepített rá.
Itthon erre fizetőképes kereslet sincs. Egyszerűen nem tudsz annyi embert bevonzani, hogy abból akár csak egymagad megélj. Nem sportoló felnőtt meg nem valószínű, hogy sportolni hordaná a gyerekét.
A gyerekeknek meg túrákat szervezi megint csak pénzkérdés... sőt, sok családban 1-2 gyereket edzésre hordani is érezhető tétel a havi költségvetésben, a mindennapi logisztikáról nem is beszélve.
Az lenne a jó, ha az iskolákban minél többféle mozgást tudnának csinálni a gyerekek (mert az legalább nem külön időráfordítás a szülőnek), de hát tanárból sincs elég, tornateremből sincs sok helyen elég, és a gyereket is inkább küldik drámára, nyelvtanárhoz, zeneiskolába, ami megint csak valahol érthető.
A nagy különbség akkor is ott van, hogy régen a szabadidő eltöltésének az "alapbeállítása" volt a mozgás, ami mostanra nagyon eltűnt. Ezt szervezett foglalkozásokkal sosem fogod tudni kiváltani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!