Családi vállalkozás, végrendelet, hol az igazság? (hosszú)
Kíváncsi vagyok a kívülállók igazságérzetére.Elnézést kérek előre is a terjedelemért,de csakis így tudok átadni minden információt.
Apám fiatalon nincstelen volt, zűrös családból érkezett, mikor anyámmal megismerkedtek negyven évvel ezelőtt.Anyai nagyanyám anyagilag támogatta őket, kis földterületet adott apámnak,stb., anyám pedig jó családi légkört biztosított otthon. 95%-ban anyám nevelt minket testvéremmel (azaz 95%-ban ő foglalkozott velünk,orvoshoz vitt,programokra,szinte minden szeretetet én tőle kaptam). Apám az anyagiakat biztosította,keveset volt otthon, és egyre nagyobb vállalkozást épített.20 évvel ezelőtt apám évekig szeretőt tartott, anyumnak pedig melldaganata lett (talán pont emiatt). Apám anyagilag továbbra is támogatta anyum, de érzelmileg és testileg teljesen elfordult anyumtól:csak aludni járt haza,akkor is gyakran lelkileg anyám porig alázta. Apám minden nap (vasárnap,ünnepnapok is) dolgozott a vállalkozásában, csak hogy ne is kelljen otthon lennie.Fiatalabb testvéremet (ő nem tanult tovább), 18 éves korától apám maga mellé vette, és a mai napig egymás támaszai,együtt dolgoznak a vállalkozáson, ami jelenleg kb. 800 milliót ér, folyamatosan emelkedő ingatlan (föld) vagyonnal (mínusz a 300 milliós hitel). Anyámhoz nem jártak haza, aki bár felgyógyult betegségéből, gyakorlatilag magányosan élt.Anyum nem vált el tőle,nekem azt mondta,azért,mert úgysem találkozik apámmal,és legalább ad haza pénzt. Mivel házastársak voltak,sokszor megesett,hogy apám agresszív módon (anyám nyakát,karját szorongatva) kényszerítette anyum,hogy írjon alá pl. a családi ház jelzálog,vagy egyéb hiteleknek,hogy a vállalkozása működhessen.Egy ilyen jelenetnél avatkoztam közbe és védtem meg anyám,míg testvérem szemét lesütve inkább nem avatkozott be,hiszen anyagilag mai napig teljesen apámtól függ. Apámmal azóta alig beszélünk, de akkor is agresszív,rosszindulatú,gúnyos velem. (Senkinek tart,sz*r alkalmazottnak,menekültnek,stb).
Én korábban továbbtanultam és a vállalkozással nem összeegyeztethető szakmám lett.Önerőből értem el mindent, semmilyen támogatást nem kaptam apámtól. A vidéki (sőt, országos, és manapság katasztrofális) munkanélküliség miatt külföldön találtam csak rendes megélhetést biztosító állást szakmámban.Külföldön is élek már 5 éve párommal. Viszont honvágyunk van,szeretnénk hazaköltözni.
Két éve megtudtuk,hogy anyukám ismét és párom apukája is gyógyíthatatlan betegek. Mindkettőjüknek mi voltunk a büszkeségeik,ahogy csak tudtuk,látogattuk őket és viszont.Hozzám is anyukám állt legközelebb.Ő két hete meghalt.Párom apukájának állapota jelenleg válságos.Párom két hónapja vesztette el állását,emiatt pont mostanában terveztük a babát.. akit anyukám (és párom apukája is) annyira várt... (még anyukám halálát sem tudom,hogy dolgozom fel) Egy hete, pont anyukám temetésének a napján (jogszabályban előírt határidők miatt) apám és öcsém azt kérte,anyukám helyett legyek én a tag a vállalkozásban (sajnos nem társasági forma korlátolt felelősséggel,hanem az egyéni vállalkozásnak egy speciális változatának minősül),persze csak papíron,hiszen egyelőre nem költöznék Magyarországra (bár az én állásom is kétséges itt,főleg,hogy rengeteget hiányoztam anyum betegsége miatt és sokszor hibázok,nem tudok koncentrálni).
Bevallásuk szerint engem nem terhelne felelősség, de én az aláírást megtagadtam,nem bízok bennük. Nem szeretném a saját (ő vagyonukhoz képest jelentéktelen) megtakarításomat veszélyeztetni, valamint a hatóságokkal újat húzni (miért van két országban is bevételem,stb). Ettől nem dől össze a vállalkozásuk,csak kevesebb adókedvezményt és támogatást tudnak igénybe venni.
Anyukám azt szerette volna, ha én nem maradok ki az apám által létrehozott vagyonból, ezt többször mondta,hogy miattam nem vált el tőle, és hogy testvéremtől ne szakadjak el. Apám a napokban megtalálta a naplóját, amiben anyukám szinte csak rólam és páromról írt...
Testvérem az évek alatt teljesen ellenem fordult,engem lenéz,és hatalomvágyó lett,kihasználja,hogy apám csak miatta dolgozik már,és termeli vissza a hiteleket (jelenleg apám nevén van minden). Pedig még mindig apám hoz üzleti döntést és ő irányítja az alkalmazottakat,testvérem csak háttérben van.
Apám és testvérem sokszor említették nekem,hogy a vállalkozás azé,aki ott dolgozott.Aki nem ott dolgozik, az mehet amerre lát.Viszont igazságtalan (és anyukám kérésével is ellentétes,akinek se végrendelete,se vagyona nem volt),hogy a testvérem kapjon egy működő, ekkora értékű vállalkozást, én meg semmit. Hogy lenne ez igazságos? Fontos: inkább elvekről van szó. Ha semmit sem kapnék onnan (mint ahogyan azzal fenyegettek), és megmaradunk külföldön még pár évig,meg fogunk élni valahogy, mindketten értelmesek vagyunk,önerőből jutottunk el ide. Ami igazán fontos: nekem csak testvérem marad a családból és nagyon szeretném,ha laza,távolságtartó,de valamilyen viszony maradna köztünk. (Ez szintén anyukám kívánsága volt,hogy ne robbanjon szét a két testvér). Viszont ha testvérem továbbra is ellenséges és nem hajlandó semmit adni (kérdés: mégis hogyan,mit,mivel a vállalkozás megcsorbításáról,eladásáról hallani sem akarnak?) akkor sosem akarnám őt látni és a közelébe sem költözni. Majd elszámol az életével és lelkiismeretével mindenki, én nem perelném, akkor sem,ha járna köteles rész. Így is gondban vagyok, mit mesélek majd a leendő gyerekemnek az apámról, és hogy miért élünk külföldön...
Viszont ha nem leszek teljesen kitagadva,úgy elképzelhetőnek tartom,hogy néha találkozunk,a környéken lakunk és idővel (esetleg öreg korunkra) közeledünk egymáshoz testvéremmel.
Úgy érzem,tenni nem tudok semmit,de érdekelne,mi az igazságos ebben a helyzetben, kinek mit kellene tennie? Tényleg az a bevett szokás,hogy az ott dolgozó testvéré a családi vállalkozás, a többi meg mehet amerre lát? Sajnos az nem megoldás,hogy dolgozzunk együtt a vállalkozásban, mert különböző értékrendünk van (neki a vagyon,nekem a család az első), nem akarok heti 6-7 napokat ott lenni (nem intenzív munka, de jelen kell lenni,sőt ott lakni,ami a párom és köztem is konfliktust szülne. A párom az egyetlenem a világon, anyukámnak azt is megígértem,hogy szép család leszünk,tehát a párkapcsolatom nem kockáztatom semmi és senki kedvéért). Nekünk más az érdeklődési körünk, képességünk is,mint testvéremnek, tehát más jellegű tevékenységet csinálnánk szívesebben, mint ezt az átok vállalkozást. De a 0-100% megosztás olyan szinten keserűséget váltana ki belőlem,hogy sose akarnék többet tudni testvéremről és annak közelében élni. Ha apám végrendeletet írna, mi lenne az igazságos "osztás"?
válasza:A családi vállalkozás nem egyéni vállalkozási forma, hanem mezőgazdasági termelő egyik speciális formája. Sem az egyéni vállalkozó, sem a családi vállalkozás nem tartozik a társasági jog alá.
Emellett persze apukád lehet egyéni vállalkozó is, de a kettő elkülönül egymástól.
Az írásaidból azt veszem ki, hogy 18 év alatt szinte a nulláról felépített egy 800milliós gazdaságot.
Ez akár növénytermesztés, akár állattenyésztés (mivel családi gazdaságról van szó), heti 7 napos, napi 8 órát bőven meghaladó munka.
Azt pedig ne gondold, hogy egy ekkora kaliberű vállalkozást könnyen el lehetne adni.
Te az általuk ajánlott feltételekkel nem akarsz beszállni a vállalkozásba, a vagyonod nem akarod kockáztatni (OK, hogy nem akarod kockáztatni, de: a családi vállalkozás ügyeiért a saját magánvagyonoddal nem felelsz, a gazdálkodás jól menő, nincs nagy rizikó)
Az, hogy a testvérednek nincs párja, neked pedig van, a vállalkozás és az abban végzett munka szempontjából lényegtelen. Vagy te mit szólnál ahhoz, hogy ha közösen dolgoznátok és ő hirtelen előállna azzal, hogy neki most lett párja ezért most bepótolja az eddig elmaradottakat és 1 évig nem dolgozik a cégben, az ő munkarészét is lásd el te?
Anyukádnak ezt a családot nem sikerült egyben tartania, és lássuk be ez nem most következett be, hanem már réges-régen. Már akkor, amikor apukád 20 évvel ezelőtt évekig szeretőt tartott. Titeket sem sikerült jó testvérekké nevelnie, pedig mint írtad, 95%-ban ő foglalkozott veletek.
"És legszívesebben egy új, közös vállalkozásba kezdenék vele, vagy beszállnék a mostaniba,azonban az általuk diktált feltételek miatt ez nem menne. Azt hallom, olvasom másoknál, hogy nagyon ritka,mikor két testvér együtt tud dolgozni,én legszívesebben meg sem próbálnám (az ő kérésük ellenére sem),mert akkor csúnya összeveszés lenne a vége."
Nem akarsz a testvéreddel közös vállalkozást. Akkor viszont fogadd el, hogy ők ebben élnek, úgy döntenek benne ahogy akarnak.
Mellesleg sok helyen dolgoznak testvérek közös vállalkozásban. Igaz, sokan képtelenek egymással dolgozni.
Mi 30 éve vagyunk házasok, 2 felnőtt gyerekünk van. A férjemnek semmije nem volt amikor összeházasodtunk, nekem annyim (egy örökségből), hogy kölcsönt felvéve, a szüleimnél lakva hozzá tudtunk kezdeni építkezni. A gyes után nem volt hova visszamennem dolgozni, mert akkor volt a rendszerváltás és megszűnt a munkahelyem (felszámolták az egészet) Hol tudtam dolgozni, hol nem. Faluról 2 kicsi gyerekkel egy munkavállaló sem kívánatos. A férjem évekig úgy dolgozott, hogy voltak hónapok amikor a gyerekek nem találkoztak vele. Heti 6 nap melózott, mikor ment, még nem voltak ébren, mikor jött, már aludtak. Mikor súlyos balesetet szenvedett, a felgyógyulása után kitették a munkahelyéről. Kényszervállalkozó lett. Most mindnyájan (a gyerekeim is) ebben a vállalkozásban dolgozunk. Volt amikor nagyon nehéz volt, anyagilag, fizikailag, érzelmileg. Volt egy időszak, amikor azon kellett gondolkoznunk, hogy eladjuk-e a vállalkozást. De addigra annyit dolgoztunk érte, hogy szinte a harmadik gyerekünk lett. A mi gyerekeink beleszoktak, hogy ha a munka úgy adja, menni kell hajnalban, ott kell lenni késő estig. Nem számít, hogy szombat, vasárnap ünnepnap. Tudunk együtt dolgozni, meg tudjuk vitatni a meghozandó döntéseket, akkor is, ha nem értünk mindenben egyet. A gyerekeink párjai viszont már nehezebben tudják elfogadni, hogy ilyen a munkarendünk. A partnereink között is vannak olyanok, ahol testvérek, vagy szülő és gyerekei dolgoznak együtt. Olyan is, ahol a szülő által létrehozott vállalkozásban csak az egyik gyerek dolgozik. A másikuk ha nem is külföldre, de 300 km-re költözött. Őt nem érdekli a vállalkozásuk, amikor itt munka van és szünet nélkül dolgoznak heteket szinte a végkimerülésig, akkor ő nyaralni megy, vagy síelni. Amikor a szülők nyugdíjba mentek, átadták a vállalkozást annak a gyereküknek, aki velük dolgozott. Ez persze már nem tetszett a testvérnek. Csak akárkivel beszéltünk, aki szintén felépített egy vállalkozást, vagy dolgozott benne, mind jogosnak tartotta.
Anyukád után megkapod a részed. Apukád meg még él, majd eldönti, mi legyen a vállalkozásával. De szerintem átadja a testvérednek amikor ő (apukád) már nyugdíjba mehet (hacsak az akkor jogszabályok miatt nem járnak jobban azzal, hogy az övé marad)
válasza:Bocs, hogy csak most figyeltem fel erre a részre:
" Nem szeretném a saját megtakarításomat veszélyeztetni, valamint a hatóságokkal újat húzni . Ettől nem dől össze a vállalkozásuk,csak kevesebb adókedvezményt és támogatást tudnak igénybe venni. "
Ha belemennél, és azt az adókedvezményt és támogatást neked adnák, amennyivel így többet kapnának, lehet hogy nem kellene dolgoznod. (lehet hogy nem keresel annyit a munkahelyen -hacsak nem szívsebész vagy).
De ahhoz az kellene, hogy vedd a fáradságot és legalább az interneten nézz utána az adózási szabályoknak.
Csodálkozom, hogy ők ajánlják és te nem mész bele.
Ha rosszindulatúak lennének: akkor te akarnád és ők hagynák inkább elveszni a pénzt, minthogy neked adják.
válasza: válasza:9 hónapja írtad ki a kérdést.
Mi történt azóta?
válasza:Mi történt azóta?
Kaptál valamit apukád vállalkozásából?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!