A saját gyermeke meggyilkolásáért miért jár kevesebb büntetés, mint egy idegenért?
Engem borzasztóan felháborít annak a nőnek az esete, aki megfojtotta a csecsemőjét. Kapott 1 évet, most meg kegyelmet kér! B@sszus! Mire?
Egy évet kapott, mert depressziós volt! És? Kit érdekel?
Ha depressziós vagyok, és beleállítom a szomszédba a konyhakést, akkor tuti nem 1 évet kapok!
A másik meg, hogy arra hivatkozva kér kegyelmet, hogy ott van a többi gyermek, és az azóta született baba. Hát, én egy pillanatig nem hagynám rá a gyerekeket. Mi lesz, ha megint rátör a depresszió?
"(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék."
Ennyi. Get over it!
Miért kell mindenkinek folyton "igazságot osztani"??
A jogszabály nem véletlenül van úgy, ahogy.
Tényleg vannak olyan helyzetek, amikor az ember - akár átmenetileg - nem beszámítható.
Sajnálom, hogy sérti az igazságérzetedet, de a jogszabályokat nem azért hozzák, hogy te jól érezd magad, hanem objektíven próbálják megítélni a helyzeteket. Mindenki tudja, hogy szülés után vannak olyan nők, akik igen sajnálatosan egy furcsa, depressziós állapotba kerülnek. A büntetőjog ezt nem veheti semmibe, még akkor sem, ha természetesen senki nem azt mondja, hogy gyilkolászd csak a gyereked, nincs azzal semmi gond.
De talán mégsem úgy kell megítélni ezt a helyzetet, mint valami különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést.
Én egy újabb tudatlan vagyok, de értsétek meg, hogy ilyen jogszabályokkal nehéz azonosulni. Biztos nagyon okos emberek találták ki, DE:
Én úgy vagyok vele, hogy aki embert ölt szándékosan, az többé ki se tehesse a lábát a börtönből, max közmunkára.
Ha egyszer megtette, akkor miért ne tehetné meg újból?
Lehet, hogy ezek után nem tudja felnevelni a gyerekeit, és azok a saját anyjuk nélkül maradnak, de olyan körülmények közt nevelkedhetnek föl, ahol nem kell attól féliük, hogy az anyjuk egy újabb depresszióban megöli egyik testvérüket.
Kedves joghoz értők, magyarázzátok el nekem, miért szabadna szándékosan gyilkoló embereket visszaengedni az utcára?
Azért, kedves utolsó, mert eddig azt ecsetelgettük, hogy ez NEM MINŐSÜL SZÁNDÉKOSNAK!, mivel megállapítást nyer a szóban forgó esetekben, hogy az elkövető NEM VOLT BESZÁMÍTHATÓ.
Van olyan eset is nyilván, mikor valaki csak úgy meggyilkolja a gyerekét, de most nem erről az esetről beszélünk, és az nem is 1 évet kap.
Egy olyan médiából kiválasztott konkrét eset miatt háborodtok fel, amelynek nem ismeritek a részleteit.
Nagy butaság egy konkrét eseten kiakadni, el sem hinnétek, mennyi körülményt kell figyelembe venni, amelyekről a TV-ben és az újságokban biztosan sosem esett szó.
A szabálynak meg, még egyszer mondom: oka és alapja van.
Az igaz, hogy a részletek rendkívül fontosak, amiket a média néha szeret elhallgatni.
Jogilag nézve lehet nem szándékos, én józan paraszti ésszel azt nézem szándékosnak, ha valaki valamilyen akarattal öl meg valakit. Tehát ha az anyuka bentfelejti egy nyári napon a gyereket a kocsiban, és az addig van bent, hogy meghal, az már nem nevezhető szándékosságnak, csak súlyos felelőtlenségnek.
Azt szeretném megérteni, hogyha valaki magyarul mondva nem komplett, akkor rá miért vonatkozik ez enyhítő körülményként. Pont az ilyenektől kell megóvni a társadalmat.
Tényleg nem kötözködni akarok, de remélem megértitek, hogy ez a felfogástávol áll tőlem.
Megértem, de akkor hiába magyarázzuk a jogi indokokat, ha te meg kategorikusan elutasítod őket... Akkor felesleges erről vitázni. :)
Természetesen jogod van a véleményednek, a szabályokkal nem kell egyetérteni - én sem értek egyet mindennel. Ezzel speciel épp igen, de rengeteggel nem. De attól még úgy van...
Pl. a szándékosság a büntetőjogban egy teljesen érthetően és egyértelműen körülírt fogalom (van egyenes és eshetőleges szándék is), nem azon múlik, hogy számodra mi szándékos. Ettől még megértem, ha te máshogy érzed, de a bíró kénytelen a hatályos jogszabályok alapján dönteni.
Egyébként, ha valaki nem átmenetileg beszámíthatatlan, hanem ez nála egy állandó állapot, és így követ el bűncselekményeket, azokat természetesen nem hagyják kinn lófrálni ezen a címen. Nekik van a kényszergyógykezelés intézménye.
Ez viszont értelemszerűen nem azokra vonatkozik, akik bármi miatt átmenetileg, vissza nem térő módon voltak ebben az állapotban. (Ami nem csak szüléssel következhet be, hanem pl. gyógyszer szedéssel, mely esetben azt is vizsgálni kell, hogy tudta-e az illető, hogy ilyen hatással van rá a gyógyszer, illetve tudnia kellett volna, ha körültekintően jár el? stb.)
"Engem meg borzasztóan felháborít, hogy a jogtudományban tökéletesen járatlan emberek ilyen kérdéseket írogatnak ki. Na puff."
Nem jogi oldalról közelítettem meg a kérdést, hanem teljes mértékben emberi, lelki oldalról. Pontosan ezért nem is ebbe a kategóriába írtam ki, csak át tették ide. Erről nem tehetek.
Nem is állok le vitázni, csak egy dolgot fűznék hozzá. Ha egy nevelő szülő tenné ezt a nem vér szerinti gyermekével sokkal súlyosabb büntetést kapna, és jó eséllyel soha nem kapna gyereket...
De mint mondtam, én nem jogi oldalról közelítem meg a kérdést, de látom ez senkit nem érdekel. Jó tudni, hogy, emberi jóérzés kiiktatható a jog betűi által. Kicsit talán ezen is elgondolkozhattatok volna, mielőtt válaszoltok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!