Milyen törvényeket hoznál a fiatalok helyes útra való terelésére?

Szerintem egyetlen megoldás van erre a helyzetre: vissza kellene vezetni az egykeresős családmodellt. Ha az egyik fél eltartja a családot, a másik nevelheti a gyereket. SOHA nem fog sikerülni megnevelni a gyerekeket, ha nincs, aki nevelje őket.

Persze ez itt egy elég drasztikus lépés, de mindenképpen ebbe az irányba kellene mozdulni: több szabadidőt a szülőknek, hogy foglalkozhassanak a gyerekeikkel.

Érdekes, jó kérdés. Rögtön itt a válaszom elején szeretném kikötni, hogy én a problémás korosztálynak a 16 évesnél fiatalabb gyerekeket tartom, úgy gondolom h 16 éves kor felett már elfogadható egy bizonyos mértékű igény a barátokra, bulikra, alkoholra, szexre.

Mint első lépés én mindenképpen azzal lennék elfoglalva, hogy a már meglévő törvényeket keményen és szigorúan betartassam. Ilyen például a "18 éven aluli személyt szeszes itallal és dohányáruval nem szolgálunk ki", amiről mindenki tudja hogy egy vicc, bárki, bárhol és bármikor megvehet bármit. Jobb esetben megkérdezik hogy "Ön elmúlt már 18?", amire ha a válasz egy rezzenéstelen igen, akkor nagyon kevés esetben kerül elő személyi.

Fontos lenne továbbá, hogy az olyan helyeken ahol elvileg nem tartózkodhatna 18 év alatti személy, valóban ne is tartózkodjon senki aki fiatalkorú, legyenek azok koncertek, klubok, ilyen-olyan bulik.

Amit én még megtennék az az lenne, hogy nagyon fiatal korban elkezdeném felhívni a figyelmet a nem biztonságos szex, és a drogok veszélyeire, célom pedig az elrettentés és a félelemkeltés lenne. Minden rendelkezésre álló eszközzel (képekkel, videókkal, talán még hazugsággal is) azt próbálnám elérni a fiataloknál, hogy féljenek szintetikus droghoz nyúlni, és féljenek korán elkezdeni nemi életet élni. A szexhez fűződő részét szerintem nem kell magyaráznom, fiatalkorú terhesség, hátrányos megkülönböztetés, túl fiatalon beütő családfenntartási szerep, stb. A drogos részének annyi a magyarázata, hogy sajnos egy-két éve a mephedron (KATI) formájában egy olyan drog került a piacra, ami nem csak alkotóelemeiben, de hosszabb távú hatásában is ismeretlen. Úgy gondolom hogy az idősebb korosztály hamar belátta ennek veszélyét, és elég hamar ott hagyta a KATI-t (év elejétől itthon is be lett tiltva azt hiszem, plusz a fiatalabb korosztály anyagi helyzetükből kifolyólag amúgy is jobban ki van téve az ilyen "dizájner drogok"-nak; ha már drogoznak, egyszerűen nem engedhetik meg maguknak hogy az idő próbáját kiállt, tesztelt drogokat vegyenek, mint pl. kokain, mdma, speed), a fiatalok viszont nem. A baj ezzel az, hogy a betiltott drogból egy alkotóelem megváltoztatásával egy új, (egy ideig) legálisan és olcsón árulható drogot lehet létrehozni, ami a piacon azonnal helyettesíti a betiltott társát. Éppen ezért hatalmas problémának tartom a fiatalkorú droghasználatot, hiszen a drogok amikről beszéltem kétség kívül sokkal kártékonyabbak egy fiatal, fejlődő szervezetre mint egy idősebbre. (Arról nem beszélve, hogy én személy szerint a füvet 16 évesen, hónapokig tartó tépelődés után próbáltam ki, és eszembe sem jutott addig szintetikus droghoz nyúlni, amíg nagykorú nem lettem, és azóta is csak mértékkel, és ésszel. Egyszerűen mind otthon mind az iskolában olyan nevelést kaptam, hogy tudtam, fiatal korban nem az az ember dolga hogy drogozzon.)

Hogy a fiatalkorú droghasználatot milyen törvénnyel lehetne visszaszorítani, sajnos nem tudom. Nálam ebben a témában jártasabb emberek kísérletei is nap mint nap fulladnak kudarcba ilyen téren. Tény, hogy a helyzettel valamit kezdeni kell, és szerintem az is tény, hogy az ismeretlen, hosszú távú hatásaiban nem ismert drogok piacról való kiszűréséhez a legalizáción keresztül vezet az út, akármennyire is kapálóznak ellene néhányan. Amíg nincs legalizáció, addig nem lehet állami kontroll, és amíg nem lehet állami kontroll, addig nem lehet egy kézben összefogni a drogok, droghasználók és drogterjesztők ellenőrzését sem.

Bocsánat kicsit eltértem a témától.

Szerintem fontos lenne még az is, hogy általános iskolában a tanárok ismerjék a gyerekek családi hátterét (ismert fogalom egyáltalán még az hogy "családlátogatás"?), hiszen minden probléma külön megoldást kíván. Ha a tanárok ismernék a szülőket, látnák hogy hogyan és hány gyerek él milyen körülmények között, akkor nyilvánvalóan jobban tudnák a gyerekek iskolai viselkedését kezelni, és hibáikra, hiányosságaikra is jobban tudnának reagálni. Tehát ha már törvényekről beszélünk, akkor bevezetném mondjuk, hogy általános iskolában az osztályfőnök fél évente egyszer, gimnáziumban évente egyszer látogasson el a családhoz, és ne csak benézzen a kapun, hanem egy kis időt töltsön is ott el, beszélgessen a szülőkkel és a gyerekekkel. Ezen felül fontos lenne az is, hogy a tanárok próbáljanak olyan kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel, hogy a gyerekek merjenek az otthoni problémákról a tanárnak beszélni.

Szerintem ez az egész kérdés a szülők hozzáállásán és az iskolai alkalmazottak felelősségteljes munkavégzésén múlik, amiben sajnos úgy gondolom Magyarországon nem jeleskednek az említettek. Nyilván vannak olyan gyerekek/családok, amik úgymond a reménytelen kategóriába esnek, de szerintem a fentebb említett intézkedésekkel a nagy átlag hozzáállásán lehetne javítani.

Bocsánat a terjengős válaszért, tényleg nagyon érdekes a kérdés:)

Mindegy, hogy milyen intézkedést tartanánk célravezetőnek, személyes erkölcsi, morális hiányosságokat lehetetlen rendeleti úton befolyásolni, vagy pótolni.

Évtizedekkel ezelőtt Európában a kereszténység létezett.

A keresztény neveltetés utóbb a "szocialista erkölcs" volt hivatva a morális közösségformáló erő szerepét betölteni.

A szocializmus lerombolta a vallást, a szocializmust pedig a kapitalizmus. A vallás a szocializmus bukása után nem képes régi szerepét visszanyerni, hiszen oda "nyugati" világban oda a tudomány került.

Jelenleg uralkodó eszme az eszme nélküliség, amit eszmétlenségnek, találó szóval "eszméletlenségnek" is lehetne nevezni.

Jelenleg az individuális társadalom áll fenn, ami "nem társadalom", hiszen a társadalom kifejezés mögött szerves, organikus közösséget értünk, amelynek közös érdekei, céljai vannak. Jelenleg ilyen nem létezik, mert a mindenekfelett álló önérdek felülírja a közösség érdekeit. Ebben az értelemben nincsen sem közösség, sem társadalom, csupán "emberfalka" létezik, pillanatnyi célszerű összefogásokkal az alkalmi érdekek mentén.

Ebben a helyzetben minden egyénre, individuumra egyesével kellene hatni, amelyre állami eszközökkel nincsen lehetőség.

Talán sokkal hatékonyabb "felvilágosításra" lenne szükség. Célszerű lenne tudatosítani a fiatalokban, hogy ugyan bármit megtehetnek, de mindennek megvan a maga következménye.

Ezekről a következményekről kellen közérthetően, hatásosan, minél többet beszélni.

A mai gyerekek hamarabb érnek, mint egy generációval korábban, nem kell őket hülyének nézni, nagyon fogékonyak, és nyitottak.

Már nem azt a korszakot éljük, hogy a gyerekeket korlátozni lehetne. Kiharcolják a "korlátlanságot", de hajlandóak az önkorlátozásra, és képesek helyes döntéseket hozni, amennyiben a megfelelő információk a rendelkezésükre állnak. Egyikük sem ellensége önmagának, a legnagyobb ellenség a tudatlanság.

Nyíltan egyenesen, kell beszélni, minden információt megadva a döntéshez, a választáshoz.

Ebben az esetben jó eséllyel döntenek majd helyesen.

Például olvasd végig ezt a kérdést:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

Tipikusan tudatlanságról árulkodó kérdés.

A tudatlanságot pedig nem lehet törvényileg korrigálni.

Olyan ez, mint harc a sötétség ellen. A sötétség nem "valami" amit erővel összetörhetsz, hogy kilapátold az ablakon, de egy szál gyertyával elűzheted. Mert a sötétség a fény hiánya.