Tanácsra lenne szükségem?

Felbujtás

21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.

Az elkövetési magatartása a rábírás, rábíró nyilatkozat, mely történhet szóban, írásban, ráutaló magatartással, látszólagos lebeszéléssel, fenyegetéssel stb. További fontos követelmény, hogy meghatározott bűncselekmény-típusra kell vonatkoznia (a tettesi alapcselekmény körülményeit már nem szükséges tartalmaznia, a sértett személy szerinti megjelölése sem szükséges). Ha a felbujtás súlyosabb bűncselekményre irányult, mint a ténylegesen elkövetett, utóbbira nézve is megtörtént a felbujtás. A felbujtás akkor valósul meg, ha a) rábíró nyilatkozat mint döntő motívum hozza létre az akaratelhatározást és b) ennek alapján a címzett legalább a kísérlet stádiumáig eljuttatja a tettesi alapcselekményt (egyébként előkészület). Ha a nyilatkozattételkor az akaratelhatározás már megvan (iam alias facturus) csupán szándékerősítő hatású (pszichikai bűnsegélynek minősül). Egy korábbi szilárd elhatározás esetén, ha a rábírás már semmilyen hatással nem volt, nem részesség (omnimodo facturus). A rábíró nyilatkozatnak és a tettesi akaratelhatározásnak okozati összefüggésben kell állnia, illetve a felbujtó szándékának át kell fognia az alapcselekmény tényállási elemeit, valamint azt, hogy a címzett az ő rábíró nyilatkozatának hatására követi el (egyenes és eshetőleges szándék egyaránt lehet). A gondatlan felbujtás kizárt, de ekkor előfordul, hogy a magatartása beleillik valamely gondatlan deliktum tényállásának keretei közé. Ha valaki felismeri gondatlan magatartásának következményeit még a befejezetté válás előtt, köteles azt megakadályozni, különben mulasztásos bűnsegélynek minősül. A felbujtó csak a tettes által ténylegesen megvalósított cselekmény miatt vonható felelősségre. Létezik egy olyan eset, amikor közvetett módon bujtunk fel valakit, vagyis felbujtunk valakit, hogy ő felbujtson másvalakit bűncselekmény elkövetésére. Többes felbujtásnak minősül az az eset, ha egymással szándékegységben lévő több személy rábíró nyilatkozatának együtthatása hozza létre a címzettben az akaratelhatározást.

Bűnsegély

21. § (2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.

Az elkövetési magatartása a segítségnyújtás, de kivételesen lehet mulasztás is: más által elkövetett bűncselekmény megakadályozására nézve speciális jogi kötelesség terheli és ennek ellenére nem tesz meg minden tőle telhetőt, erről a tettesnek nem szükséges tudnia, pl. szülő nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy fiatalkorú gyermeke ne kövessen el bűncselekményt. Kivételes eset: a feljelentési kötelezettség elmulasztása mindig önálló deliktumot valósít meg. A bátorítólag ható jelenlét akkor is pszichikai bűnsegélynek minősülhet, ha nem terhelte jogi kötelezettség a megakadályozására nézve. Két fajtáját különböztetjük meg: fizikai és pszichikai bűnsegély.

Fizikai bűnsegély

A fizikai bűnsegély a tettesi alapcselekmény külső feltételeinek megteremtésével járul hozzá a bűncselekmény elkövetéséhez. Rendszerint olyan segítségnyújtás, mely önmagában büntetőjogilag nem értékelhető, de mivel hozzájárul az alapcselekmény megvalósításához, felelősség terheli.

A társtettességtől a törvényi tényálláshoz való viszonyuk alapján lehet elhatárolni. Mint azt az előbb említettem, a bűnsegély nem illeszkedik a deliktum törvényi tényállásába, ellenben a társtettesé igen. Ezen kívül a társtettességnél fontos, hogy egymásról tudva, együtt kövessék el a bűncselekményt, míg arról nem kell feltétlenül tudnia a tettesnek, hogy valaki megkönnyítette az ő szándékbeteljesülését.

Pszichikai bűnsegély

Pszichikai bűnsegély során a tettes azon szándékát erősíti a részes, hogy egy meghatározott deliktumot kövessen el, tehát a tettes pszichikumára hat (pl. bátorítással, tanácsadással stb.). Ebben áll a legfőbb különbség a felbujtó és a pszichikai bűnsegéd között: míg a felbujtás kiváltja a bűnös szándékot, a pszichikai bűnsegély erősíti azt.

A nyitott törvényi tényállás esetében nehézzé válhat, hogy a magatartás beleillik-e a törvényi tényállás keretei közé. Mivel a stádiumtan szempontjából a bűnsegély onnantól kezdve értékelhető, hogy a tettesi magatartás legalább a kísérlet stádiumába lépett, a társtettesi részvétel csak abban az esetben állapítható meg, ha önálló tettével legalább a kísérletig eljut. A pszichikia bűnsegélyről - eltérően a fizikaitól - a tettesnek tudnia kell.

Létezik itt is a közvetett bűnsegély. Ennek négy fajtáját különböztetjük meg: a) felbujtónak nyújtott segítség, b) bűnsegédnek nyújtott segítség, c) bűnsegéd rábírása bűnsegélyre, illetve d) a sértett rábírása a bűncselekményhez való hozzájárulásra, de ez csak azokban a bűncselekményekben lehetséges, ahol a sértett beleegyezése ellenére is megvalósul a deliktum. A c) és d) pont esetében rábíró magatartást fejtenek ki, ami azért számít bűnsegélynek, mert nem közvetlenül a tettes irányába fejtik ki, hanem a bűnsegéd és a sértett irányába.

Mert olyan emberek írtak ide, akik nem tartják be sem az alapszabályzatot, sem a BTK-t.

Egy eleve megválaszolt kérdésre pedig nem lehet mit írni.