Ha van egy fogyatekos testverem, a szulok halala utan kotelezhetnek arra,hogy en legyek a gyamja?
Nem szeretnem vallalni, es nem kerek negativ kommenteket,hogy de egy gonosz ember vagyok.
Mi lesz a testverrel,ha meghalnak a szulok?
#27
"Én csak akkor csinálnék ilyet, ha nem látnám biztosítva, hogy az egészséges gyerek gondoskodni fog a beteg gyermekről."
Az az ALAP, hogy nem az egészséges testvér gondoskodik a beteg testvérről, mivel nem az ő döntése, hogy van, hanem a szülőké.
#34
"Van ilyen, hogy egy családba beteg gyerek születik. Ez is a család dolga, hogy egymásról gondoskodjunk. Kihalt volna az emberiség, ha nem gondoskodtunk volna egymásról"
Mindenkinek alapvetően magáról kell gondoskodni, meg az esetlegesen vállalt gyerekeiről.
Pont attól fog kihalni, hogy minden debilt tutujgatunk, mintha ők lennenek a világ közepe, s az egészségeseknek nincs életük.
Tudod te hogy mennyi pénz megy el az életképtelenek ápolására?
Ha szeretnek sajat csaladot,gyereket arrol nekem le kellene mondanom,hogy apolhassam a testveremet. Plusz nem minden ferfi akarna egy ilyen helyzetben elni,konkretan szerintem egy sem,amit teljesen megertek.
Nyugodtan megkovezhet barki, de ha anyamek okosan gondolkodtak volna en meg sem szuletek, mert becsusszant gyerek vagyok,akit "ah tartsunk meg a beteg gyerek melle,jo lesz"
Talan jobb is lett volna.
42, én nem becsusszant gyerek vagyok, hanem tudatosan vállaltak erre a szerepre.
4 hónappal később már úton voltam.
Igyekszem nekik megbocsátani. Egyelőre nem megy.
Baráti körben van egy házaspár, ahol a kisebb gyerek sérült. Tokeletes terhesség után szüléskor lépett fel nála súlyos oxigenhiany. 16 éves, a nővére 19. A szülők igyekeznek egyformán törődni velük, de nyilvanvalo, hogy ez nem lehetséges. A fiúnak folyamatos felügyelet és törődés kell, míg a lány teljesen önálló. Nagyon jó anyagi körülmények között élnek, így ez az oldal nem okoz gondot. A lánynak lakást vettek, a fiúnak ugyanazt az összeget befektették, a kamatokat visszaforgatjak: ez az összeg lesz majd a fedezet arra az időre, ha a szülők már nem élnek. Náluk sosem volt elhanyagolva az egészséges gyerek. Úgy volt nevelve, hogy tudta, az öccse miatt bizonyos dolgok nem működnek csak úgy hipp-hopp, előre kell tervezni a dolgokat. Ők csináltak kulon-kulon is programokat mindkét gyerekkel, volt anya-lanya, apa-lánya, két szülő és a lány program is mindig, és ugyanúgy a fiúnak is megadtak mindent.
Soha fel sem merült náluk, hogy a lánynak kellene majd gondoskodnia a testvererol felnőttként. Mondjuk gyerekként is csak a szokásos testvéri segítség volt elvart, kötelező játék vagy együtt töltött idő se volt. Jó testvérek amúgy, a lány szereti a fiút, simán elmegy vele saját ötletből a játszótérre homokozó, vagy kavicsot szedni az utcán.
Nagyon sokat számít az is, hogy a szülő mennyire tudja ezt a terhet elhordozni. (Igen, sajnos ők sem kapnak gyakran terápiás segítséget)
Ilyenkor aztán ragaszkodnak foggal-körömmel az egészségeshez, akit nem akarnak kiengedni a családi kötelékből. Mert ha kilépne, úgy szembe kellene nézniük a saját "poklukkal". És ők erre nem képesek.
Én nagyon sok fizikai és lelki bántást kaptam gyerekkoromban, aztán többször majdnem meghaltam, épp-hogy csak életben maradtam, rákos lettem, magamra hagyott a saját gyerekem, mert sok volt neki amit kértem. Hogy mosogassa el a néhány tányért, és vigye ki a szemetet.
Annak ellenére, hogy jót és szerencsét nem sokat kaptam az élettől, nem állok kezelés alatt, nem szedek dilibogyót. Édesanyám nemrég hunyt el, amitől teljesen kikészültem. Kutyáim, macskáim vannak, ők és a barátaim tartják bennem a lelket.
De mindezek ellenére nem hagynám cserben a saját testvéremet, még egy barátomat sem, ha nem tudna magáról gondoskodni és senkinek nem kéne.
Mindenki úgy beszél itt szegényről, mint valami teherről, fölösleges tárgyról, akiről senki nem köteles gondoskodni, menjen intézetbe, történjen vele bármi, csináljon amit akar, nem baj.
Hogy ő mit érez, az nem számít. Mert akármilyen sérült is, a szeretetet, illetve annak hiányát nagyon is érzi, és fáj neki.
Nem vagy köteles róla gondoskodni, ha a szülők elmentek, bár a végrendeletben meghagyhatják, hogy te gondoskodj róla, de ezt el is utasíthatod.
Csak gondolj arra, hogy ha az a sorsod, te is akármikor lenyomorodhatsz, mozgásképtelen lehetsz. Ne legyen így, de neked akkor hogy esne, hogy senkinek se kellesz?
Ha magadra hagyna mindenki, mert már csak egy fogyatékos tárgy vagy, haszontalan? Nehogy azért történjen veled valami, hogy magadhoz térj.
De ne legyen így, senkinek nem kívánok semmi rosszat.
De képzeld bele magad a másik helyébe, hogy neki milyen szörnyű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!