Egy jogász/joghallgató elmondaná, hogy itt mi a probléma? Nem értem hol a bűntény ha én valakinek önszántamból pénzt utalok csak mert azt mondja, hogy pl. "bírságot kell neki kifizetnie".

Nem kell ide jogász, elég kiguglizni a btk-t:

373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

Ez esetünkben azt jelenti, hogy mivel mindenféle kitalált történetet meséltek az áldozatoknak, pont azért, hogy pénzt kérjenek tőlük, ezért ez csalás.

Ha mondjuk annyi lenne a történet, hogy mindenféle embernek elmesélik, hogy "adj már pénzt, Béla, csak mert annyira tetszem neked", természetesen ígéret és háttérsztori nélkül, akkor az nem lenne csalás. Csak hát így elég nehéz pénzt szerezni, ki az a hülye, aki így ad. Kell valami szomorú történet, hogy miért kérnek pénzt.

De ha mondjuk "Béla, adj pénzt, mert fodrászvizsgára kell", és tényleg a vizsgára költi ezt a pénzt, az se lenne csalás.

Félremagyarázod.

Hazudtak és azért kapták pénzt, mert a hazugsággal becsapták másokat. EZ a törvénytelen. Ez a család.

Ha azt mondom neked, hogy nincs pénzem sörre, adjál, te meg adsz és én sört veszek belőle, az OK. Te adtad - én elköltöttem.

Az a család ha azt mondom, hogy a beteg gyerekeknek nem tudok gyógyszert venni, segíts! Majd a pénzből sört veszek. Mert hazudtam neked, sörre nem adtál volna pénzt, csak a gyógyszerre.

De az is csalás - bizony - ha szerelmét hazudik érte. A lényeg, hogy ha az igazat mondja, akkor nem kapta volna meg a pénzt. Ezért csalás, mert úgy szerette meg a másiktól hogy hazudott neki.

Csak kötözködsz. Mindegy mit hazudott, az a csalás és azért törvénytelen mert HAZUDOTT.

Nincs olyan, hogy "Szerintem eleve nem utalgatok valakinek abban a REMÉNYBEN, hogy emiatt majd szeretni fog, ha pedig mégis akkor így jártam. " A törvény pont arra van, hogy azokat se lehessen becsapni akik buták, túl egyszerűek vagy naívak.

Ha megengednéd ezt és elfogadnád, hogy "akkor így járt", onnantól nincs határa. a főnököd is megtehetné, hogy hiába volt szerződésed, hiába végezted el a munkádat időre stb. Nem kapsz csak fele fizetést, mert hát sejthetted volna hogy ő nem fog neked annyit fizetni. Miért kellene neki kifizetnie a teljes fizetésedet csak mert azt ígérte, hogy ha elvégzed a munkádat, majd annyi pénzt kapsz. Elhitted és így jártál, kapod a felét. Vagy nem?

"Szerintem eleve nem utalgatok valakinek abban a REMÉNYBEN, hogy emiatt majd szeretni fog, ha pedig mégis akkor így jártam. Ez kb. olyan, mintha szóban megegyeznél valakivel, hogy felépíti a házad te pedig utalsz neki 20 milliót és ő meg nem építi fel. Szemétség? Az! De ki volt a hülye?! Emiatt vitás szerintem ez az eset."

Ezen logika mentén, ha én bemegyek a Hős utcába abban reménykedve, hogy nem támadnak meg, majd mégis kirabolnak, akkor én vagyok a hülye, mert a híresen "elkerülendő" helyre bementem és ne védjen a törvény?

Vagy csak szimplán szellemileg gyengébb vagyok (mondjuk időskoromnál fogva könnyeben megvezethető), akkor ne védjen meg semmi, hanem így jártam, nekem ezt osztotta a sors? Ne is vegyük figyelembe hogy a tettes rossz szándékú volt?

Sarkított példák, de az elgondolás ugyanaz

A büntetőjog az egy olyan dolog, hogy rendkívül sok definíció van benne. Hiszen csak azt lehet büntetni, amit előre meghatároznak, hogy mi is az. Mert ha nem így lenne, akkor vitatkozhatnák évekig egy olyan esetben, amikor pl. nem adok a kéregetőnek pénzt, ő meg másnap éhenhal, hogy ez vajon emberölés-e.

A BTK 373 a csalást definiálja. Ez alapján ha én neked azt hazudom pénzszerzés céljából, hogy a kislábujjam körmén élő gomba felzabálta a pénztárcámat, és így nem tudok kaját venni, te meg erre pénzt adsz nekem, az csalás, akkor is, ha ilyen hülye történettel értelmes ember nem próbálkozik.

Lehetne máshogy definiálni dolgokat, megváltoztatni a törvényt, de mivel jelenleg ez a jogi definíció érvényes, ezért így kell értelmeznünk jogilag a csalást.

Megmondom neked/nektek hogy csalás az is ha kölcsönkérsz sörre és arra is költöd de neked eszed ágában nem volt megadni azt soha. Hogy mivel lehet bizonyítani ezt? Többekközött azzal mert gondolom minden esetben ugyan az volt, hogy lelépett, elérhetetlen lett a pénzátadás után.

Nem a hazugságot kell bizonyítani, hanem a szándékosságot, tehát azt hogy eleinte is feltett szándéka volt az hogy a büdös életbe nem adja vissza azt a pénzt.