Hogyan lehet Magyarországon évente 30 ezer abortuszt végrehajtani, ha az élethez való jog fogantatástól illet meg minket?

Biztosan ismersz olyan lányokat, akik hasonló helyzetben úgy döntöttek, megtartják a babát, és valószínűleg találkoztál már olyanokkal is, akik abortuszra mentek. A mi tapasztalataink szerint a gyerekeiket megszülő lányok egyike sem bánta meg a döntését, míg az abortuszosok nagy része – ugyan változatos formában, de – szenved attól, hogy nem a szívére hallgatott.

A titok az, hogy egy nő minden egyértelmű nehézség (anyagiak, párkapcsolat stb.) ellenére sem tud eredményesen szembeszállni azzal, ami a lényege, és amire minden diploma, karrier és az igazi szerelem irányul: az élet továbbadásának vágyával. Képes rá, hogy elnyomja, de kutatások szerint átlagosan 7-10 évvel az abortusz után a szennyes elönti a felszínt is, és a nő – sokszor még mindig torzított formában, de – megbánja, hogy annak idején elvetette a gyermekét.

De beszéljünk a bátrakról! Ismerünk olyanokat, akik az elején garázsból kialakított lakásban éltek a babával, és ma visszasírják, milyen boldogok voltak ott…, de van a repertoárban egy pár, aki egy parton tárolt hajón vészelte át az őszt, aztán pedig egy borospincéből alakítottak ki maguknak és a gyermeknek átmeneti szállást, most pedig – segítséggel – egy kétszobás házban babáznak. Többeket a gyerek melletti döntés után, vagy esetleg a szülés környékén hagyta el a párjuk. Mégsem cserélné el a gyermekét egyikük sem egy látszólag szabad, a visszafordíthatatlan döntéstől mégis megbéklyózott életre, mert ha valamit, ezt visszacsinálni nem lehet. A gyerekeiket kihordó “válságterhes” lányok többsége arról számol be, hogy az elején mindent elsöprő félelem hamarosan elmúlik, és az összes próbatétel és nehézség ellenére a gyermekáldás boldogságot és nyugalmat hoz az életükbe.

12!

Azért azt se felejtsük el, hogy sokaknak nem jelent ekkora örömöt egy nem kívánt baba. Bölcsödei gondozónő vagyok, szoktam látni ezt-azt. Anyuka épp csak belöki a kapun a gyereket, se egy puszi, se egy ölelés. Vagy olyan családok, akiknél volt egy nem tervezett baba, majd egy tervezett. Szemmel látható, melyiküket szeretik jobban, pedig én kívülálló vagyok.

Én azért továbbra is azt gondolom, hogy egy gyerek csak akkor áldás, ha tervezetten érkezik a családba. Talán a külvilágnak mindenki azt mutatja, hogy mekkora a boldogság, belül viszont visszasírják a gyerek előtti időket.

12-es, a valóság az, hogy nem bánják meg, mivel előtte logikusan végiggondolták a dolgot.

[link]

Az, hogy te mit szeretnél hinni, a valóság még nem lesz más.

14

A csatolásból csak ezt lehet állítani, hogy "évekkel" utána azt mondták.

Hogy mi van évtizedekkel később, arról nincs szó. Arról se, hogy pszichológiailag mennyire képes valaki ŐSZINTE lenni ilyen irányított kérdőhelyzetben. Mármint nyilvánvalóan MÁR megváltoztathatatlan helyzetben.

15

18 évesen elvetetni a nemkívánt gyerekemet az egyik legjobb döntésem volt az életemben. Hibáztam, amiért nem védekeztem megfelelően? Maximálisan, éveken át nagyon rosszul éreztem magam miatta. Mégis annyira megkönnyebbültem, mikor megtörtént a műtét. Utána mehettem egyetemre, lett egy piacképes diplomám, megtaláltam a tökéletes férjet (mert nyilván az előző párom elhagyott amint megtudta, hogy teherbe estem), és született 2 csodás gyerekünk. Több önsegítő csoportba is benne voltam, hát nem sokszor hallottam olyat, hogy valaki vígan és boldogan nevelte volna a nyomorban a gyerekét. Egy mesekönyvben jól hangzik ez az egész, de ez sajnos a való élet.

16

És ha szabad kérdezni, hány éves vagy?

17!

32 vagyok :)