Kinek volt igaza, a rendőröknek vagy nekem?

Épp akkor értem haza, még a lépcsőházban voltam, a postaládáknál, mikor a bejárati ajtón kopogott meg integetett két rendőr. Mikor megláttam, hogy rendőrök nem engedtem be őket, becsuktam a postaládát, és indultam volna föl. Közben valakihez kapuztak, és új jöttek be, és kérdezte az egyik, hogy letörtek volna a műkörmeim, ha kinyitom? Mondom nem, de jogom van eldönteni, hogy kit engedek be oda, ahol lakom, és ha nem is igazi rendőrök? (persze nem ettől féltem, már csak azért se akartam beengedni őket) Megmutatták az igazolványukat, megkérdezték a nevemet, és kérték az irataimat. Mondom semmi közük hozzá hogy hívnak, és a személyimet se adom oda, nem csináltam semmi, akkor meg mi jogon kérik el, és különben is dolgom van. És kérdezte az egyik, hogy ugyan mi dolgom van? Mondom nem hiszem, hogy be kell számolnom minden lépésemről, és különben sincs semmi köze hozzá. Csak nem akartak elengedni, végül megmutattam minden létező igazolványomat nekik, és mondták, hogy na, nehéz volt királykisasszony?

Aztán meg mikor vittem le a kutyát, ők pont jöttek ki a mellettünk lévő lépcsőházból, és mikor elmentünk egymás mellett vigyorogtak mind ketten.

Hát engem úgy fölhúztak, hogy az nem igaz. Ilyet csinálhat egy rendőr egyáltalán? Úgy beszélt velem, mintha a seggéből rángatott volna ki...

L/20