Jobbikosként kérdezek jobbikosoktól. (? )

Szerintem már kettészakadt. Teljesen logikus.

Mi is történt Fehérváron?

Kívülállóként sem egyszerű megítélni. Mindenekelőtt, nincs baloldal. Nem arra gondolok, hogy a ma magukat ennek nevező pártok milyenek, hanem arra, hogy e fogalom a mai viszonyok között a régi módon nem értelmezhető (mert mások a célok, más a helyzet), új értelmezés meg nincs rá. Jobb híján használják, nálunk különösen hamisan. De ez igaz a "jobboldal" fogalomra is.

A politikában élesen meg kell különböztetni a célt és az eszköztárat. E kettő alkalmazása dönti el a sikert (vagyis azt, a cél egyáltalán szóba jön-e). A Fidesznél ezt könnyebb elmagyarázni. Orbánék célja 1990 óta egyértelműen a hatalom megszerzése, megtartása, új arisztokrácia megteremtése, amelynek ők a vezetői. E cél érdekében 1990-ben liberális lett, mert a szocializmus megdöntése bűvöletében kevés volt a hely a jobboldalon (elsikkadt volna). Ugyanakkor a liberális vonal hangos és erőszakos volt. Horn kormányzásának vége felé a liberalizmus egyfelől kezdett pejoratív lenni nem utolsósorban az SZDSZ ténykedése nyomán, másfelől a jobboldali MDF szétesett, tehát érdemes lett jobboldalinak lenni. Ez nem cél volt, hanem taktika, eszköztár. A tömeg benyalta, hatalomra kerültek. Később egyre inkább jobboldalra tolódtak, elvették a Jobbik életterét, mert azért mégis hangosabb a szava annak, aki hatalmon van. Mára egyértelműen szélsőjobbos társaság, de célja mit sem változott.

A Jobbik egyértelműen szélsőjobbként kezdte. Mégpedig lényegében társadalomellenes, irritáló és mára nem szalonképes módon. Ezzel nyert egy kisszámú de stabil tábort. Vona a következő dilemma elé került: megmarad a politikai irányvonala és egy stabil 6-10 százalékos parlamenti léte. Vagy irányt vált, mégpedig úgy, hogy növelje a parlamenti súlyát, ezzel eredeti táborának csökkenését, új arcok támogatását elérve. Ezt választotta. Hogy jól csinálta-e, afölött törjön pálcát az ,aki úgy gondolja, jobban ért hozzá. Azonban tények a következők: sikerült új célrendszert kialakítani, sikerült elfogadtatni, sikerült duplájára növelni a parlamenti súlyát, sikerült elveszíteni legszélsőségesebb támogatóit, sikerült elfogadtatnia magát nemzetközi porondon. Egy ilyen váltás nem megy tisztán, és vér nélkül se. A kérdés, mennyire fájdalmas és mennyire stabil. A válasz, aki tudja kevésbé fájdalmasan, szóljon, de főleg tegye, aki tudja kevesebb vérrel, szintén. Mégis mi Vona tragédiája? Két fő ok van. Egyik a múltja. Ez mutatja milyen tartósak, ezáltal fontosak a gyökerek. Ez a múlt lehetővé teszi a fennmaradást, ma különösen, de nem teszi lehetővé a kibontakozást. A másik a Fidesz. És itt van mindjárt egy harmadik, nem tudta kezelni. A Fidesz-apparátus rettenetesen megbüntette. És a Jobbik válasza a lehető legrosszabb volt. Gyűjtésbe kezdett. Esélye sem volt, de az a kisebb baj. A nagyobb, hogy egy romantikus tett és hangulat kedvéért feladta legfőbb tulajdonságát, az erőt. Nem gyűjteni kell, hanem kiröhögni. Megtagadni. Nem elismerni. Törvénytelennek nevezni. Mert ekkor mondja az igazságot. A lejtmenet itt kezdődött.

Mi lesz ezután? Szerintem a résztvevők sem tudják. Mert itt a kérdés az, mi fontosabb, a cél vagy a megmaradás. A cél a szélsőjobboldali szemlélet. A jobboldali szemlélet nem lehet cél, mert nem hiszik el. Ez szakadást követel(ne). A hatalom, az elért parlamenti súly az együtt maradást követeli. Mit válasszanak? A szakadás kísértetiesen hasonlít az MDF-re. Fel fognak morzsolódni, csökken a lehetőség (pénz) nincs egybetartó erő. Az egyben maradás kísértetiesen hasonlít az MSZP-re. Több szemlélet, örök viták, megegyezés lehetetlensége, szép lassú halál.

Minden azon múlik, lesz-e valami gyökeresen új gondolat, amely úgy feledteti a múltat, hogy mégis ahhoz kapcsolódik, azaz minden támogató kap valamit, amit magáénak mondhat, ugyanakkor nem kell annyira utálnia a másik vonalat, hogy elforduljon. Ez technika, mégpedig nagyon bonyolult és sok tudást igénylő. Véleményem van, de nem tisztem annak megítélése, alkalmasak-e rá a szereplők.

Én az Echoban láttam a riportot a Horváth-Tancsával.

Nekem szimpatikus volt és hiteles, ahogyan beszélt, visszafogottan, tényszerűen.

Gyöngyösivel van valami fura érzésem, mióta teljesen megfontoltan azt mondta, hogy a 2010 előttiek volt a nem igaz. Az nem félrefogalmazás volt, mint amit a kettős állampolgárságról mondott utólag.