Miért él sok idősben - függetlenül attól, hogy jobb vagy bal oldali nézeteket vall - annyira nagy nosztalgia a '70-es évek iránt?

"Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettünk, az normális és hétköznapi és a világ működésének természetes része.

Minden, amit tizenöt és harmincöt éves korunk között találnak fel, az új és izgalmas, és forradalmi, és talán karriert lehet csinálni belőle.

Minden, amit harmincöt éves korunk után fedeznek fel, az a dolgok természetes rendje ellen való."

- Douglas Noel Adams

Egyébként meg azért, mert már rég volt. Sok mai idős, akkor volt fiatal, és ha az ember fiatal az egy jobb világ. :-)

Ez a bezzeg a mi korunkban dolog mindig is megvolt, és megvan a mai napig. Én 20-25 évesen is azt tapasztaltam hogy mennyit változtak a fiatalabbak, és mindig beszéltük hogy "bezzeg mikor mi voltunk 14-16 évesek.

Amiket meg felsorolsz, azok az idősek számára nem épp legfontosabb dolgok.

Több oka van.

Például nem volt ekkora szakadék a szegények és gazdagok között. Vagy akkor még nem volt jellemző az hogy valaki mások kizsákmányolásából gazdagodjon. Ahogy az sem hogy egy vállalkozó egyik napról a másikra milliárdos legyen mondjuk úgy hogy túlszámlázott állami megbízást végez. Olcsó volt minden, a rezsitől kezdve az utazáson át az élelemig. Akkor még nem kaptál tejezett vizet hanem a tej feliratú zacskóban tejízű tej volt. Nem volt tandíj. Nagyságrendekel volt jobb az egészségügyi ellátás színvonala mint napjainkban.

Persze nem kell azt gondolni hogy akkor nem voltak problémák. Például az "egyenlőbbek" már akkor elkezdtek megjelenni. Vagy vasfüggöny volt és nem mehettek az emberek szabadon nyugatra. De összefoglalóan annyit lehet mondani hogy az embereknek nagyobb igényük volt a tisztességes életmódra mint ma. Mert például ha betetted a megtakarításod az akkori betétekbe, akkor soha nem fordult elő a Quaestor-ügyhöz hasonló hogy leléptek volna vele. Ahogy például "öregezés" sem fordult elő, tehát nem ütöttek agyon időseket mondjuk pár ezer Ft-ért, jó volt a közbiztonság. Nem volt jellemző hogy fiatal lányok tűntek volna el és eladták volna őket külföldi bordélyokba mint valami háziállatot. A rendőri korrupció teljesen ismeretlen volt. Ahogy az is ismeretlen volt hogy a rendőrség profittermelő cégként autósokat bírságolt volna a semmiért. Hanem leginkább csak szóban udvariasan megkértek hogy legyen szíves a szabályokat betartani. Nem voltak profitéhes parkolócégek mint ma. Nem voltak adók, ha valamiért megdolgoztál mondjuk a háztáji gazdaságodban, akkor annak hasznát te és családod élvezte és nem mások gazdagodtak belőle. A társadalmi kiegyensúlyozottság nagyjából olyan volt mint ma Ausztriában.

A diplomás illetve az értelmiségi számított a társadalom elitjének. Aki akkor tanult, az nem cselédképző intézményben tanult diplomás biorobotnak.

Nem meglepő hogy nem ájulunk el a rendszerváltás utáni Magyarországtól. Nem, nem nézünk fel olyan országra ami visszafelé fejlődik és a kivándorlók szerint is egyre élhetetlenebb. Az általad felsorolt informatikai fejlődés meg világjelenség, az emberi fejlődés velejárója. Ahogy régen megalkották például a kvarcórát, az is elterjedt itthon is, rendszertől függetlenül.

Mert az idősek a '70-es években még fiatalok voltak. Kettesével-hármasával szedték a lépcsőket, vállukra kapták az 50 kilós terményes zsákot, 15-20 km-t letekertek a Csepel biciklin, egy nap alatt felásták az após jókora kertjét, a 8 órás műszak után másik 8-at dolgoztak maszekba', az orvost sosem látták, nagypapa a legyet is röptében, nagymama meg olyan csinos lány volt, hogy mindenki megfordult utána az utcán.

Ezzel szemben ma lift nélkül alig tudnak felmenni az emeletre, a lépcsőnél minden fordulóban pihennek 1-2 percet. A terményes zsákra rá sem gondolnak, papa-mama a heti bevásárlás után a két nejlonszatyrot is nehezen cipeli be a házba. A Csepel biciklire már felszállni is nehéz, a villanybiciklivel is csak dülöngélnek. A kertet talán fel sem bírják ásni, ha mégis, ahhoz kell egy hét is, mert pár taposás után pihengetni kell az ásó nyelébe kapaszkodva. A 8 órás műszak már rég nem menne a gyárba', azt meg elképzelni sem tudják, hogy fért bele valamikor másik 8 óra, mikor most már ebéd után is jólesik szunyókálni egyet. Az orvosi rendelőbe legalább havonta egyszer menni kell felíratni a kis szatyornyi gyógyszert, mellette ott a gyógyszertár, a szakrendelés, a gondozás - az elhasználódott szervezetet már csak így lehet egyben tartani. Nagyapa a legyet már nem röptében, hanem légyirtóval (légycsapóval is túl lassú hozzá), nagymama után meg már nem forognak a férfiak - nagyapa sem.

Ez van, megöregedtek, lelassultak. Rá lehet fogni, hogy "mer' a 70-es évekbe' jobb vót", de felesleges. Aki megöregszik, mindig a fiatalkorát sírja vissza. Az is, aki a '70-es években volt fiatal, az is, aki az '50-es években meg az is, aki még a '30-as években. Volt szerencsém mindhárom korszak fiataljaihoz, valahogy mindegyik a maga tízes-húszas éveit tartja a legszebbnek, függetlenül attól, mekkora szegénység és milyen politikai rendszer volt.

De majd ha 60-70 éves, otthon ülő, nyugdíjas nagypapa-nagymama leszel, te is a fiatalkorodat fogod visszasírni, akkor is, ha akkor épp sokkal jobban fogsz élni, mint most.

'Azért mert abban az időben Magyarországon szinte mindenki embernek érezhette magát. Volt munkája az embereknek, volt jövőkép az emberek előtt, épültek a tiszta és világos otthonok, parkok, iskolák, óvodák, stb-stb, Az egész ország rendezett és élhető ország volt. A fiatalok megbecsülték az időseket mert nem uszította a kormány egymásra őket, De egyébként semmilyen uszítás nemvolt, békében egymást segítve éltek az emberek. Persze az is az igazsághoz tartozik hogy voltak akkoriban is problémák de ezeken átsegítette az embereket az összetartozás gondolata és a viszonylagos anyagi jólét. Érezhettük hogy a Magyar kormány azon dolgozik hogy egyre jobban éljünk és ezért türelemmel viszonyultunk a dolgokhoz. Akiknek rossz volt akkoriban azok voltak akik nem tudtak beletörődni hogy az egyszerű munkásemberek is élhetnek emberhez méltó életet és nevelhetik taníttathatják a gyerekeiket akár az egyetemeken is teljesen ingyen és van jövő előttük és a gyerekeik előtt is. És még valami! Nem voltak hajléktalanok nem voltak munkanélküliek és nem voltak szélsőséges csoportok jelentős számban, ezeket az akkori kormány tudta megfelelően kezelni.'

Ez azért jó pár ponton szépséghibás.

Először is: akkor is éltek olyan mentalitásúak, akik merő rosszindulatból feljelentették a másikat a rendőrségnél, még ha az illető nem követett el semmi törvénybe ütközőt. Szóval ez a békében egymást segítjük megfogalmazás nem teljesen fedi a valóságot. A másik: akkor is voltak hajléktalanok, de ügyesen elrejtették mindet. Voltak munkanélküliek, már ha a kapun belüli munkanélküliség ismerős kifejezés.

Tehát kéretik kicsit árnyalni az összképet. Nagyon tudom ajánlani Valuch Tibor kutatásait a témában, külön könyvben foglalkozik a Kádár-rendszer mindennapjaival.