Retrózás, visszavágyás a múltba. Azért, mert akkor jobb volt?

Sokat gondolkodtam akkor is ezen a retro-őrületen, amikor kirobbant (és nem éreztem magaménak), majd sokat gondolkodom most, évekkel később, mikor már jobban magaménak érzem. Szóval arra lennék kíváncsi, hogy ki hogy van vele? Alapvetően a járt út relatív biztoságérzete vezeti az embert a múltba révedésre, vagy csak azok az emberek éreznek retro érzelmeket, akiknek a jelenjük rosszabb, mint a múltjuk? Mert, ha csak magamból indulok ki, én, ha az életem éppen javuló tendenciát vett, akkor inkább a jelenért voltam hálás és a múlt negatívumait igyekeztem mélyen eltemetni. (Pl: rossz általános iskolai életem után a középsuli tiszta lapja és az elfogadottságom más minősége.) Vagy amikor sok rossz kapcsolatból végre igazi szerelembe estem, akkor sosem nosztalgiáztam a régi dolgokon. Viszont, mint pl most, hogy mondjuk az anyagi viszonylataim a bányász béka alfelére is felnéznek, nyilván retrós, nosztalgikus érzésekkel töltenek el a korábbi felhőtlen nyaralásaim, vagy az akkori aggodalommentes életem. Érdekes adalék, nekem az aranykoromat nem a 89 előtti élet adta, hanem inkább a kilencvenes évek és a kétezresek eleje, közepe.