Milyen volt az 1980-as években gyereknek lenni? Jobb volt akkor, mint ma?

de jó kis kérdés! :)

én a rendszerváltáskor érettségiztem, így a teljes gyermekkoromat az "átkosban" töltöttem el.

Nyilván van benne nosztalgiafaktor is, de ezerszer jobb volt akkor élni, mint most.

Nem voltak ennyire idegbetegek az emberek a pénz és a megélhetés miatt és sokkal emberibb kapcsolatok voltak. Igen, nagyon sokat bandáztunk, lakótelepen nőttem fel és elmondhatom, hogy a szomszédos és a mi lépcsőházunk gyerekeivel együtt nőttünk fel. Létezett még a szomszédolás, ha Marika néni sütött valamit vasárnap, vagy voltak kint a telken gyümölcsért, abból tuti kapott mindenki... most 2 éve, hogy itt lakom Bp-n, azt sem tudom kik a szomszédaim...

általános 8-ban volt a Modern Talking nagy divat, vittük egymáshoz az MK29-eseket és vettük át kazira egymástól a jó kis bulizenéket! Aztán ott volt a Queen, a Depeche Mode, magyarok közül meg a Generál, Neoton, Apostol.:D

Emlékszem, hogy 50 fillér volt egy gombóc fagyi, 15 Ft a kakaóscsiga...

nem voltak olyan gonosz gyerekek sem, mint amikről akár itt is olvasok... akkoriban még nevelve voltunk, persze voltak a lumpen elemek, de általánosságban jó gyerekek voltunk:)

Jobb volt bizony, valamelyik nap rossz volt a számítógépem pár napig, egészen jól éreztem magam. Na kb olyan volt 1980, én akkor voltam 6 éves.

Sokat bicikliztem, kirándultam, moziba jártam, barátokkal, rokonokkal találkozgattunk.

Majd jöttek be a mindenféle műszaki cuccok, volt, akkor nem úgy volt, hogy leszedted az mp3-at a netről, hanem végig kellett járni az országot egy kazettáért, lemezért, egy számért. Amit igen, aztán benyelt a magnó, vagy a lemezjátszó tűje szétkarcolta.

Ami előnyt jelentene ma a technika, sokkal nagyobb hátrányt jelent avval, hogy az emberek nagy része túl sok időt tölt el velük.

Ez a tipikus régen minden jobb volt hozzállás. Nem volt jobb. Más volt.

Lent voltunk at utcákon, mert nem tudtunk mást csinálni. És a szüleink meg halálra aggódták magukat, mert nem volt mobil.

Nem tudtunk rendes zenét hallgatni, mert csak az volt, amit a rádióban adtak le vagy az egyetlen kiadó kiadott.

Rövidebb volt az átlagéletkor, alacsonyabb az életszínvonal.

Nem volt Facebook, de ha valaki elköltözött, akkor azzal kb. meg is szűnt a kapcsolatod. Stb.

Szóval igen, ez a nosztalgiafaktor. Én is visszasírom persze, nekem is szebbnek tűnt, de az egy más világ volt, nem lehet összehasonlítani. Ha valaki azzal kezd egy mondatot, hogy "bezzeg az én időmben" vagy "régen ez nem így volt még" akkor onnantól kezdve ne vedd komolyan.

Én 1985-ben születtem, és erdészgyerekként egy kis faluban nőttem fel, jó távol Budapesttől és minden nagyobb várostól.

Nekem a nosztaligafaktor inkább ennek szól... Nem a lemezjátszó itt a lényeg (amúgy még megvan, és amennyire emlékszem, mindössze egyetlen lemezt karcolt meg az évek során, a hangminősége pedig vetekedett a CD-kével), meg nem a kazetta.

Még most is gyűlölök városban élni, pedig már 13. éve a fővárosban lakom (középsuli, egyetem, most meg már munka). Időközben pedig szinte semmi nem maradt kedves kis falumból. Nem köt már oda sem semmi.

Kutyafülét!

Én évekig leveleztem a volt osztálytársaimmal, és ezek a levelek ma is megvannak egy cipősdobozban, ajándék képeslapokkal, fényképekkel, matricákkal együtt. Napokig vadásztam a legszebb, legaranyosabb levélpapírokat. Még illatosított is volt. :D

Hol van ez egy e-mail-hez képest?

Anno mi 14 évesen még "bandáztunk" a csajokkal, beszélgettünk, sétáltunk, játszottunk, és lehülyéztük a srácokat, nem leszo.ptuk.

A szülők meg ha megmondták, hogy hétre hazaérsz, akkor hét előtt öt perccel ott is toporogtunk az ajtóban, mert ha nem.... A mai gyerekek körberöhögik a szüleiket, és ha elröppen egy megérdemelt makarenkói pofon, még fel is jelentik. Nekik már csak jogaik vannak, és nem kötelességeik.

Mi még jártunk szavaló versenyekre, énekkarba, szakkörökre, mert nem volt ciki jó tanulónak lenni. Ma az a menő, aki link.

Emlékszem, mi még apu söréből kaptuk az első kortyot, talán olyan 14 évesen, és milyen felnőttnek éreztük magunkat, ha szilveszterkor kaptunk egy pohár pezsgőt.

Ma egy 14 éves ezért körberöhög, és valószínűleg többet volt már részeg, mint én.

Kb. ennyi idősen adták körbe a fiúk először a fater NDK-s pornóújságait. Nem volt se net, se pornóoldalak, se saját tévé a szobában, se valóságshowk, se gagyibbnál gagyibb műsorok, ahol az idióták, a riba.ncok, és a bűnözők a "sztárok".

A nagy különbség, hogy anno a mi szüleink otthon voltak suli után, a nagyszülők vigyáztak ránk szünetekben, meg ha betegek voltunk, és nagy ritkaság volt, ha valaki szakban járt dolgozni.

Ma a legtöbb szülő több műszakban dolgozik, vagy túlórázik, a gyerekek fél napokat vannak felügyelet nélkül, a nagyszülők meg még aktív dolgozók.

A gyereket a tévé meg az internet neveli fel, ahonnan kontroll nélkül árad a szenny.

Elborzadok, amikor látom, hány kérdés szól egy nap a tévéműsorokról, hány aberrált és/vagy lelkibeteg gyerek van itt, és előre várom a "Hat tárgyból megbuktam, hogy titkoljam el a szüleim elől" kezdetű kérdéseket.

Mindenkinek az a legszebb kor, amikor ő maga volt fiatal. Nagymamám a második világháború alatt volt gyerek és kamaszlány, a 50-es években pedig fiatal nő. Sokat éheztek, fáztak, az oroszok elvitték a disznójukat, őt a padláson bújtatták előlük. Gépesítetlen volt a háztartás, ezért már egészen kicsi korától alig volt ideje játszani, mert segítenie kellett otthon. És mindig emlegette, hogy mennyire nagyon jó volt gyereknek és fiatalnak lenni.

Én '85-ben születtem, a 90-es években voltam gyerek, de én is hallgattam walkmant. Visszatekintve megvan a romantikája, de akkor az volt a természetes, semmi izgalmas nem volt benne.

Gyerekkoromban mi is papíron leveleztünk a távoli barátaimmal, az ezredforduló táján váltottunk e-mailre. És hidd el, ugyanolyan izgalommal kattintottam a gépen az új levelekre, mint amilyen izgalommal korábban a borítékot bontottam fel. Sőt most, 28 évesen is kicsit szaporábban ver a szívem, ha azt látom, hogy jött egy üzenetem a FB-n. Azt jelzi, hogy valaki gondolt rá, teljesen mindegy, hogy ezt milyen formában teszi.

Szóval azt gondolom, felesleges olyasmi után vágyakozni, ami már rég elmúlt. Visszahozni úgysem lehet, és nem is kell. Akkor az volt a természetes, most ez. Te is nosztalgiával fogod emlegetni a saját gyerekeidnek a Facebookot, az iPhone-t, meg az ő korukban már majd őskövületnek számító okostelefonodat. Azon ne csodálkozz, hogy az idősebbek szerint régen minden jobb volt, ez mindig így volt, és így is marad. Az a te dolgod, hogy a mostani életeben megtaláld a szépet.

Más volt. Biztos munkahely volt, onnan mehettél nyugdíjba és nem kellett idegeskedni emiatt, hogy mi lesz a törlesztővel. Anyám rengeteg könyvet tudott akkoriban venni, hát én most már kétszer meggondolom. Tévét kb. hét végén néztünk, amúgy kizavartak játszani a többi gyerekkel. Nem kellett bejelentkezni egy héttel előtte, ha át akartam menni a szomszédba egy kanál cukorért.

Szolid divatozás volt, mert mindenki kb. ugyanolyan ruhában járt. Simán beadtak a szomszédba, nem volt gond, hogy sérül a lelkem. Nem volt ennyire gyerekközpontú a világ, hogy az utolsó sz.rt is vegyük meg a gyereknek, mert kben pocsék szülő vagy. Nem kísérgettek állandóan, elhitték, hogy átmentem a másik gyerekhez játszani és kész. Sokat voltunk kint, fára mászás meg labdázás volt, nem voltak a szülők a s.ggünkben állandóan. Ők is nyugodtabban voltak, fix időben leléptek a munkahelyről, nem volt túlóra, pláne ingyen. Mindenre volt idő. Szerintem jobb volt akkor gyereknek, felnőttnek, igaz, kicsit burokban voltunk.

Utolsónak.

Szüleid most is vehetnek fel hitelt, és élhettek boldogan, mert akkor is ezt csinálták. Azért(meg a jelenlegi degenerált kormányok miatt is) áll ilyen szarul az ország mert az oly nagyszerű kommunizmusban mindent hitelből finanszíroztak. Ilyenkor szokott jönni az az érv, hogy igen, de azóta még több hitelt vettünk fel. Persze mert romokban állt az ország....