Milyen volt az 1980-as években gyereknek lenni? Jobb volt akkor, mint ma?

Akkoriban nem voltak ilyen befelé fordultak, kizsigereltek, rossz kedvűek az emberek.Munka, suli után még bőven volt energiája mindenkinek egy kis délutáni, esti összeröffenéshez.És nem kellett ám ehhez bejelentkezni telefonon.Akkor mentünk át a szomszédhoz, rokonhoz, bárkihez, mikor épp kedvünk volt.Suli után gyakran átjöttek az osztálytársaim, vagy én mentem át valamelyikhez, volt köztük, akikkel úgy nőttem fel majdnem, mintha tesók lettünk volna, általában kinn a szabadban tartózkodtunk, a nagy parkban jól el lehetett játszani, szaladgálni, inkább kint szerettek lenni a gyerekek, nem odabent ülni.A Tv nem volt olyan vonzó, kevés jó műsor volt, de legalább nem üvöltött belőle folyton a lövés, autós üldözés, meg sikítozás és nem voltak agysorvasztó valóságsók.

A 12-14 éves gyerekeknek még tökéletesen elég volt az alkohol mentes suli-buli.Annak legalább megvolt a maga aranyos romantikája.De a felnőtt fiatalok körében sem volt ilyen gyakori és elfogadott az "állati" beszéd és viselkedés.

A szórakozó helyeken nem csak "mosógépzene" szólt,akkoriban nem a 2 hét alatt felejthető zeneszámok voltak divatban, még volt a zenében fantázia és minőség.

Nem volt nagy flancolás, sok lakásban nem volt még fürdőszoba, mégsem voltak emiatt sem piszkosak, sem lenézettek az emberek, de legalább nem is volt köztük ekkora különbség és széthúzás!

Technikai kütyük nem nagyon voltak, vezetékes telefon sem volt minden háznál.De megvoltunk nélküle.A suliban órákon nem sms ment, hanem a levelezés a pad alatt.

És a távolabbi ismerősöknek is kézzel írott leveleket küldtünk, meg ünnepekkor szép képeslapokat, amiket sokan vártunk és gyűjtöttük őket.

A nyaralás, kirándulás nem jelentett sem anyagi, sem egyéb gondot a legtöbb családnál.A suli legalább egy hétre mindig szervezett kirándulást, minden évben, bár ez a minimum volt, mert általában 2-3 hétre mentünk.

Aztán még külön mentünk a családdal is.Voltak úttörő szállók, meg egyéb olcsó, de jó szálláshelyek is.Az iskolai szakkörök, az úszás oktatás ingyenes volt.De ha kellet is valamiért fizetni, az nagyon potya összeg volt.

Azt tudom mondani, hogy összességében családiasabb, nyugodtabb, vidámabb, emberibb volt az az időszak.A hiányosságai ellenére is.

Nem biztos, hogy jobb volt, mindenesetre más.

A walkman tényleg hozzátartozott a mindennapokhoz. A felvett zene eleinte, amíg nem volt az embernek kétkazettás csodamagnója, addig úgy került a kazettára, hogy néma csendben kellett lenni, persze egy egy ajtónyitás mindig belekerült a zenébe. Szóval kalandos volt. Ja és a letekeredett szalag.... szerintem aki akkoriban volt fiatal, mindenki ceruzával, vagy tollal tekerte vissza. Ha megpöndörödött hát így jártunk.

Másik érdekesség volt még a konfekció ruha. Minden áruház minden osztályán ugyanazok a ruhák voltak. Úgy képzeld el, hogy volt 3 féle kabát, az minden méretben, egy színben, olyan hosszan egy sorban amilyen hosszú volt az áruház. Amit a mai napig nem értek az az, hogy választék nem volt, mégis mindenki másba járt. :S Sose fogok rájönni, hogy hogyan.

A bandázás is igaz, hiszen hol máshol élhetett volna társasági életet az ember, ha nem a parkba a padon ülve cigizve beszélgetve.

Remek volt, hogy nem volt mobiltelefon, mert így nem voltunk nyomon követhetők. Sokaknak a 80 as években nagyon még lakástelefonjuk se volt. Nálunk persze az igen, ez egy kicsit szűkítette a lehetőségeimet. No de nem bántam, sokkal fifikásabbnak kellett lenni akkoriban.

Sokkal szorosabbak voltak a barátságok, számíthattunk a másikra bármiben.

Szóval érdekes volt. Szülőnek lenni is izgalmasabb lehetett, hiszen volt, hogy semmit nem tudtak rólunk, ha kikerültünk a látókörükből.

Két észrevételem hadd legyen. Az egyik, hogy 10 percen belül érkezik a szomszéd csaj, hozza át a 1,5 éves gyerekét, mert dolga van. Hiába írunk 2014-et, nem gondoljuk, hogy ettől sérülne a lelke.

A másik pedig a mobiltelefon hiánya. Többen írtátok, hogy milyen jó volt. Hát nekem sokkal jobb lett volna, ha van mobil, mert anyukám már 5(!) perc késés után is ordított velem, hogy ő ebbe bele fog betegedni, hogy folyton értem aggódik. 16 évesen lett mobilom, onnantól legalább egy kicsit megszűnt ez a fajta lelki terror.

Én kétlaki voltam anno, mert szünetekben a nagymamámmal voltam kinn a tanyán, suli időszakban meg faluban(most már városnak számít).Nem volt lenézett a tanyasi ember sem.Nem számított szegénynek.

Ha már itt tartunk...Furcsa elgondolás alakult ki azóta az emberekben a szegénység fogalmáról. Ott a tanyán minden évben volt disznótor és roskadozott a padlásfeljáró a sonkák, kolbászok sokaságától, mázsa számra volt a padláson a krumpli, cukor, liszt, stb, hogy ne kelljen hetente megvenni.A kertből, állattartásból megvolt szinte mindenünk.Most lakótelepen lakunk.Van számítógép, okos telefon, stb,de hó végén már számolgatni kell a kajapénzt, a "doboz méretű" kamrában pedig nem fér el egy évre való élelem....

Akkoriban másak voltak az ünnepek is.Mindig jöttek vendégek.Bár hétköznap is általában átjött valaki csak úgy beszélgetni, mert olyanok voltunk a szomszédokkal, mint egy nagy család.

"Amit a mai napig nem értek az az, hogy választék nem volt, mégis mindenki másba járt. :S Sose fogok rájönni, hogy hogyan. "

Lehet, hogy ők is varrtak meg kötöttek.Mivel nem volt nagy választék, aki egyedebbi ruhadarabot akart,az megvarrta, vagy megkötötte.Akkoriban még volt erejük a nőknek erre munka után és az iskolás lányok is foglalkoztak effélékkel pasizás helyett.

"anyukám már 5(!) perc késés után is ordított velem"

Engem fel is pofoztak, igaz csak egyszer késtem tíz percet. Akkoriba ez nem volt szokás. A késésnek egyetlen oka volt, amit a mai napig érvényesnek gondolok, hogy nem indult el az ember időben.

Szóval a pontosság erény volt, mára meg kihalófélben van ez a tulajdonság. A gyerekeimet mondjuk megtanítottam rá, sosem késnek el. Van mobiljuk persze, de aki pontos annak nem kell erre használnia.

Nem tudom a '80-as évek gyerekkorát a mostanival összehasonlítani, mert én akkor voltam gyerek, nem most. Abban az időben nem feltétlenül gondoltuk jónak, és nem gondoltuk, hogy 25-35 év után úgy fogunk rá visszaemlékezni, hogy a mostanihoz képest milyen jó volt akkor.

Teljesen mindegy, hogy ki mikor volt gyerek, azokra az időkre - nagyok kevés kivétellel - szívesen gondol vissza.

Mindennek voltak jó és rossz oldalai is.

Van, amiben akkor volt jobb, és van, amiben most. Bár hogy jó volt-e gyereknek lenni, az szerintem nem az évszám függvénye.

"Tényleg akkoriban mindenki bandázott, és lent volt az utcákon?" Nem. (Mellesleg a bandázás annyira nem jó szó erre...) Viszont felettébb jó így megideologizálni a "régi szép időket", hogy persze, akkor itt volt a mennyország, mindenki boldog volt, mindenkinek csudajó barátai voltak, akikkel naphosszat játszottak... Hát nem, ez így egyáltalán nem igaz. Valóban, jóval több lehetősége volt az embernek közösségben elfoglalni magát, és ezért nem csak a technikai fejlődést kell ám hibáztatni! Kevesebb teher volt az embereken, nem volt általános iskolában sokszor naponta 8 órájuk, és nem kellett még különtanárhoz menni, ahonnan este 6-kor ér haza a diák, ami után valóban már érthető, ha nincs energiája csavarogni. És még sorolhatnám az okokat.

Meg azért a "jól bevált" példád sem általános, az, hogy valaki lerázott, nem feltétlenül az évszám hibája.

"akkor nem volt olyan, hogy meggondoltam magam" De, volt. Csak ugye ezt is megszépítve, kiszínezve kell továbbadni.

"mondták, hogy nagy divat volt a Walkman, meg a kazetta, ha kellett valami szám, kazettán hallgattad, amit sokszor behúzott a lejátszó, és a szalagot kitekerte... :D" Igen, így volt. És ez miért is jobb, mint mp3-lejátszón kristálytiszta hangminőségben hallgatni szinte bármit, és nem csak azt, amit Polimer-kazettára le tudtál másolni, vagy a rádióból felvenni? A nosztalgia-érzést leszámítva ez miért is jobb?

Összességében: nem, a 80-as években sem volt midnen fenékig tejfel. Csak az idő megszépíti az emlékeket, és persze mindenki a jó dolgokat emeli ki, a változások közül meg ugye mindig csak a negatívumokat.