Miért baj az, hogy egy magasabb kvalifikált ember többet keres?

Milyen orvos? Magán vagy közalkalmazott? (az utóbbi fizetése kb. egy szinten van egy gyári munkáséval, nincs minden orvosnak pofája elfogadni hálapénzt, ismerek ilyeneket)

Nekem nemrég lett meg a diplomám, és jelentkeztem egy pályakezdőknek szóló gyakornoki programba szakmán belül. Nem tudom, mennyi lesz a fizetésem, de most nem is az számít. Speciel nekem azokkal van problémám, akiket csak benyomnak egy jól fizető állásba, de dunsztjuk sincs, mit kell csinálni, oltogatják a beosztottaikat hozzáértés nélkül... (a legutolsó csoportvezetőm ilyen volt)

Mesélek egy érdekes dolgot(remélem, az) a szakmámból.

A tejelő teheneknél, ún. érdem szerinti takarmányozás folyik.

Napi 13-15 liter tejhez szükséges takarmányt, ez az alaptakarmány, minden egyed megkapja, termelési eredménytől függetlenül. Természetesen úgy van kiszámolva, hogy tartalmazza a létfenntartáshoz, szervek működéséhez,stb. szükséges tápanyagot is.

Amelyik boci jobban teljesít,(értsd:több tejet ad) az alapon kívül literenként kap fél kiló ún. pótabrakot.

A határ a csillagos ég, amíg van eredmény.

Tehát az alapot, amiből biztonsággal megél, mind megkapja.

Az is igaz, hogy egy jobb származású állat, már a termelés megkezdése előtt kap pótabrakot, mondjuk 25 literre előetetve, hiszen a származása(végzettsége?) miatt, tőle "elvárható" a magasabb hozam.

Az is igaz, hogy ha nem hozza az elvárt tejet, hanem hízik, mint a disznó a pótabraktól, menthetetlenül vágóhídra kerül.

Valahol itt lenne a középút/helyes út az emberekre vonatkoztatva is.

Nem baj ha többet keres. Az a baj, hogy mint például a mi családunkban is mindketten dolgozunk mint szakmunkások. És a kettőnk bére + a három gyerek utáni családi pótlékkal is valamivel több mint 200.000 Ft felett vagyunk. Tehát dolgozunk és fáj a lelkem, hogy a gyermekeimet nem tudom taníttatni mert sosem lesz keretem rá.

Persze ha visszamondanám az internetet akkor 4000 Ft-tal beljebb lennék de ez nem elég az egyetemre.

Szóval a gond az, hogy milyen jogon várják el az embertől, hogy 80-100 ezer forintból éljen és a hülye politikusok még azt is elvárják, hogy nekem de csak nekem még elveim is legyenek meg magyarságom meg öntudatom stb..

Miközben le se sz@rnak, elvtelenül elteszik a vagyon nagyságú összegeket ilyen-olyan címen. De engem fém detektorral ellenőriznek hátha van nálam egy csavar.

Hát ettől a rendszertől is hányingere van az embernek de legalább leírhatom...

A tanulással semmi baj, sőt, mindenkinek legalább érettséginek vagy inkább valamilyen főiskolának meg kellene lenni, hogy az élet valós dolgait jobban megértse, ne vezethessék meg az orránál fogva. De ne várja el, hogy a tanulás miatt a seggét is ki kell nyalnom. Akkora arroganciával rendelkezik, hogy szinte már az orrával lát a barma, még köszönni sem tud.

Hát hirtelen ennyi....lehet mostanság nem járok erre ezért mindenkinek Boldog Ünnepeket Kívánok !

Egy szakmunkás.....

08:07 - Elég, ha arra tanítod meg a gyerekeidet, hogy emberek legyenek, és hogy tudjanak bánni a pénzzel, a többit majd hozza az élet, és hidd el, nem kell őket féltened, hogy nem fognak tudni tanulni, ha akarnak. Én se kacsalábon forgó palotában nőttem fel, sőt, bár mindkét szülőm diplomás, sokáig hasonló anyagi helyzetben voltunk, mint ti, üres popsival indultak az életnek szegény családból mindketten, apám munka mellett csinálta meg a diplomát, mert az ő szüleinek se volt lehetőségük, hogy taníttassák, elment dolgozni, és mellette tanult, anyut első évre nem vették fel, elment dolgozni, másodszorra már sikerült, és az ösztöndíjból tartotta el magát főiskolai évei alatt. Én államira jutottam be, még az előző időszakban, amikor még be lehetett jutni úgy, hogy nem kell fizetni, mellette dolgoztam, gyűjtöttem, volt egy nagy álmom, gyerekkorom óta érlelődik, és azt hittem, csak részben tudom megvalósítani, de most azzal, hogy suli mellett dolgoztam és tudtam félretenni, olyan szerencsésen jutottam be valahova, hogy úgy néz ki, mégis sikerül, és ez a szüleimnek egy fillérjébe se fog kerülni, mert dolgoztam, gyűjtöttem, nem pazaroltam, és ki fogom tudni fizetni az utolsóig. És érdekes módon olyanokkal vagyok egy csapatban, akiknek a szülő tolja a feneke alá a lehetőséget, és felvágnak azzal, mennyire előnyben vannak azokkal szemben, akik ezt protekció nélkül csinálják, de amikor valaki a semmiből jön fel, és annak a munkájának az értékét fedezi fel az intézmény, akkor már nem tetszik nekik, hogy ott van olyan is, aki kívülről jött.

Tanítsd meg, hogy ember legyen, tanítsd meg a pénzzel bánni, és arra, hogy sose adja fel a célját. Ahhoz mi úgyis kicsik vagyunk egyenként, hogy a munka pénzbeni megbecsülésén változtassunk, hiszen diplomások is keresnek rosszul (közszféra), de az utódnemzedéket megtaníthatjuk, hogyan boldoguljon a nehéz helyzetben is.

Sajnos a szocialista kormány csak mélyítette az alul dolgozók és a felsővezetők közötti bérkülönbségeket a közszférában.

A kettő különbsége akár a brutto 1 milliót is elérheti.

Ez viszont szemétség!

/Amúgy felsővezető vagyok./

"Magasan kvalifikált" JÉZUSOM.

Elmondom neked hogy világosan láss, hamár a nagy tanulás mellet nem volt időd kinyitni a szemed... AHHOZ, HOGY AZ ORVOS SZARNI TUDJON, KELL A PARASZT IS.

Te tanultál, a fizikai munkás a fizikai erejét adja hozzá a dologhoz. Ennyi. Minden munka ugyan annyira megterheli az embert. Te tanultál azért, hogy ne a szar koszos munkát kelljen elvégezned, de sajnos kialakult ez a f@szság, hogy

többet is keresel. Ez így nincs rendjén. Ha valaki átlagon aluli intelligenciával rendelkezik, esetleg bármilyen szellemi "fogyatékosság" miatt nem képes elvégezni az egyetemet, akkor ő dögöljön éhen? Nyugodtan lehet kommunistázni te igen magasan kvalifikált egyén.

Diplomás és diplomás közt is vannak különbségek, mint ahogy a fizikai munkások közt is.

Mert asztalosnak tarja magát az is aki a szakma egy adott fázisát sajátította el és abban dolgozik , de át se látja jóformán az egészet .Asztalos az is aki megtervezi igény szerint és el is készíti azt a bármit amit kérnek tőle.Hiába tanult mindegyik szakiskolában szakmát ég és föld a különbség. Jártam én is szakiskolába , a társaság 90% azért volt ott ,mert nem jutott be sehova és ez látszott a hozzáállásukon is.Amit ott elsajátíthatsz, csekély töredéke az egésznek.

Maszekként azt gondolom tudom hol a helyem a világban és csak mosolyogni tudok azokon akik betanított munkásként sokkal nagyobb igényeket támasztanak a az életminőségük szempontjából mint én.Ennek érdekében olyan dolgokba másznak bele amikkel csak ráfaraghatnak.

A diplomásokról meg csak annyit ,h hatszor annyian jutnak be főiskolákra, egyetemekre ,a fele annyi diákból , sokkal kisebb felkészültséggel mint 25 évvel ezelőtt.

Jó lenne ha többen tudnák hol a helyük és arra alapoznák az igényeiket.

A betanított munkásokat pedig télleg jobban meg kellene becsülni mert Ők a gazdaság alapkövei.