Miért baj az, hogy egy magasabb kvalifikált ember többet keres?

Leiah-nak adok igazat teljes mértékben.

Nincs baj azzal hogy aki felelősségteljes munkát végez és sokat keres, de szerintem azt dolgozó embert is megilleti a tisztes megélhetés lehetősége akinek nem volt lehetősége/kedve/kellő kvalitása képzettséget szerezni. Nekem az szúrja a szemem, hogy politikusok között vannak olyanok akik aránytalanul sokat keresnek, és nem hiszem el hogy annyi "hasznot" ki tudnak termelni egy hónap alatt mint amit fizetés címén hazavisznek.(Hozzátenném egyetlen párttal sem szimpatizálok.)

A diploma csak elméleti tudást ad,nem más,mint egy darab papír! Csak akkor ér valamit,ha megvan hozzá a kellő gyakorlat és tapasztalat is.

A mai diplomások legtöbbjénél ez hiányzik: Fóleg,akiket anyuka-apuka rak be jó helyre.

Vab egy öreg gépészmérnök ismerősöm. Nagyon nicns megelégedve a mai mérnökökkel. Elmesélte,hogy amikor megkapta a diplomáját,egy nagy gyárba vették fel mérnöknek. Az igazgató közölte vele,hogy félévig nem az asztal mellett fog ülni,hanem havonta más munkapad mellé kell álnia. Ha megismeri gyakorlatban a külön féle munkafázisokat,csak akkor tud majd jó munkát végezni mérnökként. Nem szívesen,de beletörődött. Később rájött,hogy igaza volt az igazgatójának. Nemcsak a munkákar ismerte meg,hanem megtabulta becsülni azokat is,akik a gépek mellett dolgoztak. Sőt,később is volt olyan eset,amikor egy új dolog tervezésénél megkérdezte az öreg szakik véleményét.

Felesleges felvágni a diplomára. Csak annak lenne szabad többet keresni a szakmunkásnál,aki diplomásként is jól végzi a munkáját.

Ma pedig ez elég ritka.

Nem mazsolázgattam ki az utóbbi napokban elsütött válaszaimat, csak bemásolom ide:

Annyira általános követelménnyé alacsonyították le a munkáltatók a diplomát, hogy azért "nem ér semmit".

Ma, aki állást keres, azzal szembesül lépten-nyomon, hogy mindenhol "10000 mestereket" keresnek - naná, hogy egyetlen, balkáni "fizetésért".

Munkáltatói követelmények?

(-Nem személyeskedésből, - az itt jelenlévők bírálataként írom, - hanem tényként:)

Legyen:

Csinos!

Fiatal!

Agilis!

Diplomás!

Nem árt, ha tud 3-4 idegennyelvet - naná, hogy tolmácsi szinten!

Ne legyen fizetési, emberi, higiéniai, szociális igénye!

"Önként" vállaljon heti 40 óra túlmunkát, - amit a cégnek sajnos nem áll módjában kifizetni!

Legyen "lojális" a céghez, - azaz, felejtse el közeli hozzátartozóit tartós időre!

Ne akarjon már szülni, - de gyereke se legyen, mert ha kicsi az, ha gyerekkorú, az, ha kamaszkorú, az, ha nagykorú, akkor az a baj!...

Egyébként ha nagykorú a gyerek, akkor meg már "túl öreg" is az illető, - 40 felett már "nem ember" az ember...

De érezd magad otthon a cégnél, - és vedd természetesnek, hogy létminimumra jelentve baszogatnak ha kell, ha nem!

-Ez ma Magyarországon a "munkaerőgazdálkodás"!

Igazából nem tudom, hogy tanítják-e ezt a viselkedésmodellt a felsőoktatási intézményekben, vagy "csak kialakul", - de szemmel látható a "kín", a "küzdelem" a diplomások jelentős hányadának viselkedésén, amikor oda jutnak el a hétköznapi élet menete folyamán, hogy "Úristen! Most egy "suttyóval" kell szót váltanom - és nem tudom kikerülni!..."

-Látszik, hogy szinte FÁJ némelyiküknek, amikor szóba kell állniuk olyan emberrel, aki még csak nem is súrolja a képzettségi szintjüket.

Ki érti, hogy miért?

Pedig - száz szónak is egy a vége:

Egy munkaközösség, - amelynek tagja az izzadtságszagú takarítónéni, a kerti munkás, a portás, a minőségi ellenőrző, a targoncakezelő, a számítógépes adatfeldolgozó, a "kisfőnök", a "nagyfőnök", és a "nagyvezír" is, - csak akkor lehet sikeres, ha mindenki becsülettel elvégzi a dolgát a gépezetben és ott segíti mindenki tevékenységét - a sajátjának az elvégzésén túl, - ahol bírja. ( - A segítség nem tévesztendő össze a mások helyetti munkavégzéssel, - sokszor beleesik a magyar ember a fogalomtévesztés eme "díszes gödrébe".)

Ha mindenki úgy végzi el a feladatát a gépezetben, hogy legyen benne köszönet, akkor - a "modulok egymáshoz idomulásából" adódóan - nem kell senkinek "pluszköröket futnia" mások felelőtlensége, gonoszsága miatt, nyereségessé válhat egy munkaközösség.

-Sajnos nem ez a jellemző munkamorál Magyarországon.

El kellene már gondolkodnia a fellegekben járóknak azon, hogy sokféle képpen "be lehet szerelni", karban lehet tartani egy légkondicionáló gépet, úgy, ahogy az egyszerű felmosást is meg lehet úgy csinálni, hogy "sokáig emlékezzenek rá". Az alacsony beosztásban dolgozóknak pedig azt illene belátniuk, hogy nem kereshetnek irreálisan magas béreket, - attól függetlenül, hogy gyalázatosak a bérezések.

Én ha főnök lennék, hamar megbuknék, mert szó szerint díjaznám a céghez való lojalitást. Aki becsülettel, hosszútávon elvégezné a munkáját, annak a cégnél eltöltött idő növekedésével arányosan megemelném időközönként a bérét, - mert a megbízható munkaerő fontosabb számomra, mint bármilyen nagyszájú jellemtelen seggnyalógép.

Itt válik mellékes tényezővé, hogy kinek, milyen papírja van, - köpök rá, hogy mennyit és milyen egyetem(ek)en hempergett bárki is, ha szerényebb felkészültségű emberre nagy nyugalommal rábízhatok egy feladatot, - egy olyan emberre, aki nem fordul 180 °-ot, miután tudatára ébred annak, hogy kitettem a cégtől a lábamat.

Azt a szót, hogy RÁTERMETTSÉG, gyakorlatilag törölték az összes szótárból - 2000 magasságában, - pedig sokan vannak, akik kitörölhetik a hátsójukat a diplomájukkal az adott munkakörre rátermett emberrel szemben.

"Na, el is kezdődött a diplomások fikázása..."

És ezen csodálkozol? A buta embereket nem sokan szeretik.

"A buta embereket nem sokan szeretik."

- Na, az is kiderült, hogy minden diplomás buta. Óriási...