Miért fogy a Magyar - nép és várják el a fiatal, aktív korosztálytól, hogy?
21:41 - Hadd vonjak párhuzamot eközött és egy tavaly az életemben történt nagy változás között.
Az történt, hogy 10 éve énekeltem már egy gospel kórusban, és ez a műfaj a hozzá tartozó minden életérzéssel a részemmé vált, de a társaság egy részének - a kemény magnak, akiknek mindig is központi szerepük volt - ez csak zenélést jelentett, és bizonyos tetteikkel szégyent hoztak mindarra, amit a gospel jelent, bemocskolták. Némi tépelődés után, érdekeljen, ne foglalkozzak velük, egyszer csak úgy álltam ki a színpadra egy nagy Mikulás-koncerten, hogy majdnem elsírtam magam, hogy itt pont a kemény mag, a leginkább futtatott emberek, olyanról énekel és zenél, amihez az életüknek semmi köze, és alig vártam már a koncert végét, hogy senki ne láthassa rajtam, és ne hallatsszon bele a mikrofonba a néhol elcsukló hangom. Ez volt az utolsó fellépésem, és kiléptem, mert nem volt hozzá lelkiismeretem, hogy asszisztáljak ahhoz a romlott életmódhoz. És persze jött a lehetőség is, hiszen olyan munkám lett, ami mellett nem tudtam próbákra járni. A zene és a műfaj szeretete már nem volt elég, hogy velük maradjak zenélni.
Szóval a párhuzam csak annyi, hogy kis hazánkban is sok probléma van, és sokan azt látjuk, hogy akik ott vannak a tűzhöz közel, eszük ágában sincs, hogy javítson, csak tipornak tovább a tisztességes átlagemberen, ők néhány látszatintézkedéssel elintézik.
És mind tudjuk, hogy milyen szép lenne ez a haza, ha nem tennék tönkre, de bár van még, aki reménykedik, vagy saját körében megtalálta a módot a boldogulásra és talán mások sorsának segítésére (talán munkahelyet adott, vagy ovit, iskolát, talán anyagi segítséget, biztonságot...), de vannak, akik ezektől nagyon messze vannak, ők is meg akarnak élni, és nem akarnak félni, és a hazájuk szeretete már kevés ahhoz, hogy itt tartsa őket a biztos nyomorban, úgy, hogy máshol már ott kínálkozik a lehetőség, és nem is a semmire mennének.
Értem a párhuzamot.
Azt viszont nem hiszem el, hogy Magyarországról el kell menni, muszáj, mert itt lehetetlen megélni. Mégiscsak a kb. 45. leggazdagabb országról van szó?!
A vicc
2002 Magyarország a 29. leggazdagabb ország
2007 Magyarország az 56. leggazdagabb ország
"Miért fogy a Magyar"
Mert az átlagos gyerekszám házaspáronként csak 1,5 körül alakul az újratermeléshez szükséges 2,1 helyett. Ennek oka pedig az, hogy Magyarországon, mint minden fejlett országban, a gyerek nem befektetés, hanem luxus. Több kiadással jár, mint bevétellel. Csak addig volt a családokban 4-6 vagy még több gyerek, amíg a gyerek mezítláb járt és 6 éves korától már elküldték libát őrizni, illetve az öregeket a gyerekeik tartották el és nem a nyugdíjrendszer. Mihelyt a gyereket öltöztetni és iskoláztatni kellett és nem dolgozott, több pénzébe került a szüleinek, mint amennyi pénzt hozott. Ma a "gyerek" 25 éves kora körül kezd dolgozni, addig költeni kell rá.
Ahol fejlett az oktatási rendszer, nincs gyermekmunka és van nyugdíj, ott nagyon kevés gyerek születik. Nemcsak Magyarországon, hanem Japántól Németországig minden fejlett országban.
"Csak olyan példákat hallok ezret, hogy a munkahelyemen megalázzák-elege van, protekcióval kapja meg a 60 ezer Ft-os takarítói állást is, nincsennek jogaim, kussolnia kell."
Csak ilyen példákat hallasz, mert az szokott panaszkodni, aki rosszul érzi magát. Senki sem fog fórumokon órákon át sírni azon, hogy 300 ezret keres és kiváló a légkör a munkahelyén. Az ilyen ember nem fórumozik, sokkal jobb időtöltései vannak.
Az Japánra pont nem igaz, mert ott folyamatosan nő a lakosság száma.
1960 94M
2000 126M
2008 127M
Nagyon értelmes, elgondolkodtató válaszokat kaptam a kérdésemre. Remélem még szólnak hozzá ilyen és ehhez hasonló szellemi színvonalon mások is. Valamit viszont észrevettem és már tudom, hogy mi okozza félreértéseket. A következővel senkit sem szeretnék megbántani, de sajnos ezek tények. Én asztalos szakember vagyok. 165 éve dolgozom a szakmámban. A szakmámban/faiparban 8 évet tanultam, képeztem magamat, így technikus is vagyok. Feleségem itthon van a 7 hónapos kisfiammal és összesen 38ezret kap. Én vidéken, Somogyban lakom a családommal egy nagyvárosban. Ha vért izzadva vállalkozóként a környező településekről teljesítek lakossági munkákat (megfizethető áron és fizetem a járulékaimat) és néha Budapestre is felmegyek, havi nettó 90-110 ezerért havonta (összesen), már jól kerestem. Néha a következő hónapra is tudok félretenni biztosítékként. Ehhez viszont nagyon tudatosan nélkülöznünk kell! Az viszont böki a csőrömet, hogy Budapest és környékén kb 4x-5x akkora pénzeket elkérnek ugyanazon munkákért, amiket én vidéken elkészítek. Ha nincs puncsos ismeretségem fent, akkor esélyem sincs a munkához hozzájutni, még akkor sem, ha egy beruházást határidőre és kb 2-3x olcsóbban kivitelezni tudok. Egyre jobban zavar, hogy még Németben és Ausztriában hiánycikk a szakmám és viszonylag jól megfizetnek, (megbecsülnek) addig én azt tapasztalom (mások legázolása és taposása nélkül), hogy idehaza nincs megbecsülése a faipari szakmának (sem) és 150 ezret is úgy kereshet meg egy alkalmazott asztalos, ha napi átlag 10 munkaórát foglalkozik a munkájával és minimum 2 szombatot bemegy. Mikor lehetek így a családommal, ki foglalkozik helyettem a fiammal, feleségemre ki figyel oda helyettem?
Túlságosan szélsőséges példákat látok. Vannak, akik nagyon jól élnek a semmit termelésből is (elnézést érte!), és vannak, akik ugyanakkor vidéken (ahol elméletileg 7,5-8millió magyar állampolgár él) esélyük sincs a minőségibb életszínvonalra, akkor sem, ha dolgoznak és jól végzik a munkájukat. Tehát a szélsőség! Túl sok-túl kevés. Akik pedig kényelmesen elvannak, nem is érdekli őket és nem is tudják, hogy nagyon sokan nagyon nem jól élnek. Egyedüli kiút A KIÚT (külföld)
És úgy gondolom, hogy e miatt nem ítélhetünk el egyetlen olyan családot sem idehaza, akik ugyanúgy szeretnének boldogulni, alapvető emberi életet élni családjukkal, mint az a szűk réteg, akik csak látszattevékenységeket folytatnak. higyjétek el, sajnos nekem is azon kell gondolkoznom, hogy miként és tudok e idehaza a fiamnak a családomnak biztosítani egy olyan életformát, ahol nem a nélkülözés és a megalázkodás a bevett szokás.
Nem csak orvosok élnek idehaza, hanem még a megmaradt mesteremberek is, akik munkája nélkül igencsak elképzelhetetlen volna a hétköznapi létezés.
És igen! Örülök, hogy nincs háború. Nem vagyok telhetetlen, bárcsak ne kényszerülnék rá, hogy ilyen dolgokkal kelljen foglalkoznom (iit és fórumokon az életben), hanem helyette azon törném a fejemet, hogy milyen más nyelvet tanuljak, hova utazzunk, hol pihenjünk, milyen nevezetes vízesést kelljen megnéznem a családdal.
Csakhát böki az ember csőrét az, hogy az emberek nem erre születettek és nem ez volna a létezésének a mindenkori értelme.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!