Miért sír mindenki, hogy nincs pénze, mikor fél év haza érkezés után gombaszámra nöttek a családiházak?

Mert a magyar ember papíron már régen éhen halt. És pont az éhenhalás elkerülése érdekében mellékesekre tesz szert, meg adósodik el, hogy el tudja tartani magát, a családját...

Mivel ezek a mellékes dolgok nem gyarapítják az államkasszát (csak kis mértékben pl. ÁFA), így statisztikailag már szerintem igen sokan tényleg éhen haltak.

Csúnyán mondva, nem olyan szegény a magyar ember, mint amennyire elsírja a bánatát.

Én is igen nagy mértékű fejlődést, fejlesztést látok. Új autók, felújított, új lakóházak. Persze nem mondom, hogy ezt mindenki megteheti, hiszen az átlagpolgárok egyre jobban csúsznak le, egyre több "egyéb" lehetőséget keresnek.

Én csak a sajàt véleményemet tudom osztani,én is külföldön élek,és baràtnöm rendszeresen pénzt küld haza,persze a heti 150 000 forint màr nem is elég,àllitolag a kaja se jön ki belöle....

Pedig itt külföldön se jut több egy honapra kajàra,na mindegy.

Én is szemmel követem az eseményeket,és bizony panaszkodnak az emberek,csak nem tudom mire.

Rendben az alapbér nem olyan sok,söt,de az a baj,hogy legtöbben nem is akarnak alapbért,hanem szivesebben élnek szociàlbol otthon,és sirànkoznak hogy igy az àllam,ugy az àllam.

Na jo persze vannak kivételek,de az az igazsàg,hogy Magyar orszàgnak a végét làtom...

Nem a fizetés,nem a lakàsok,nem az oriàsi üzletek miatt,hanem mert az emberek sajàt maguk harcoljàk ki ezt a rossz sorsot.

heti 150e?

az derék, vagy csúnyán átverik a barátnődet, vagy legalább 15 embert etetnek belőle.

Nekünk a Kedvesemmel ketten a havi kajaszámlánk nincs 50e, pedig nem az olcsó xart vesszük. Igaz nem is eszünk túl sokat.

Egyébként papíron sem olyan szegény a magyar, csak éppen mi vagyunk az egymillió hitelen vett plazmatévé országa. Az ígényeink jóval magasabbak, mint a lehetőségeink, ezért görbül sírásra a szánk. Más kérdés, hogy ha mindenki egymilliót keresne havonta és az árak ugyanezek lennének, akkor is sírnánk, csak akkor azért, hogy nem tölthetjük minden hétvégékent a kubai tengerparton. Mert ilyen nép vagyunk.

Màsodik vagyok:)

Nem nem verik àt a baràtnömet,tisztàban vagyunk az otthoni àrakkal.

Csak azt akartam kifejezni hogy ö 150 000-et küld hetente,és mégse elég.

De biztos vagyok ha duplàjàt küldené az se lenne elég,mert sajnos a legtöbb ember kapzsi.

Sose elégszenek meg azzal ami van.

Nem tudom,én itt nagyon jol keresek a pàrommal,megtehetném hogy rendszeresen Welness hétvégéket töltsek el,stb.

De elàrulom,hogy nem hogy welness hétvége,de még plazma tv-m sincs,se autom,sem màrkàs ruhàim,csak az internet az egyedüli luxus.

És nem azért mert nem tehetem meg,hanem mert feleslegenek tartom.

Tudom hogy milyen körülmények küzül jöttem,ezelött néhàny éve örültem,ha a kenyeret megtudtam naponta venni,és ezt nem felejtettem el.

Persze ha sok embernek az emlékezetét felfrissitenénk,akkor màr nem sirànkoznànak ugy.Mert ugye ezelött is tv-t néztünk,igaz nem plazma,meg ezelött jo volt Lada kocsiba ülni,nem mErcibe,meg elég volt a Tiszàn nyaralni,nem pedig Angliàba...

Szoval csak annyi vàltozott,hogy az igények eszméletlenül nöttek.

Ha meg az igényeket nem tudja valaki kielégiteni,akkor bizony szidja még a legutolso orszàg miniszterét is.

Tanulni kell gazdàlkodni.

De jó nektek, hogy azokat látjátok. Én magyarként itt élek Magyarországon egy kis lyuk panelban a szüleimmel és testvéremmel. Pályakezdő vagyok, kb. fél évvel államvizsga előtt, szeptember vége óta regisztrált álláskereső (mert az iskolában a jogviszonyom utolsó tantárgyi vizsgával lejárt), és nem találok munkát. Kihúzták alólunk a talajt, mert ha járna államvizsgáig a jogviszony, nem kéne állást keresnem, jó lenne addig a diákmunka, de ezt elvették. Viszont nem kapok munkát, mert vagy az a kifogás, hogy nincs még meg a diplomám, vagy az, hogy nincs szakmai tapasztalatom (ha esélyt se kapok, hogy legyen?), vagy az, hogy nő vagyok (informatika diplomám lesz és ugyanazt tanultam, mint a pasik). És sok fiatal tengődik, sokan vannak a munkaügyi hivatal asztalának az álláskeresői oldalán. Ha nem lesz rendes munkánk, nem lesz rendes fizetésünk, és nemhogy házat nem tudunk építeni, de egy 1 szobás panel albérletet se fogunk tudni hosszú távon fenntartani.

Ti másféléket láttok, jó nekik, de ők biztos nem tartoznak ebbe a tömegkategóriába, amibe én is. És kezdek kifogyni az ötletekből.

Válaszoltam a kérdésre?

Az a helyzet, hogy kellenek az üzletek, mert muszáj vásárolnia az embereknek! De addig már nem látnak mások, hogy csak zsemlét, kenyeret, tejet tudnak venni... és mindenből tescosat!!!

Nem az igények nagyok! Olyan nagy dolog lenne egy kis jót is megengedni magunknak? Hogy is megy ez Németországban??? Ott érdekes módon tudnak bio kajákat venni, kicsit normálisabban élni! Életszínvonal, ismerős kifejezés, ugye! Hmm?

Anyukámnak 63ezer Ft a nyugdija egy élet munka után. Ebből fizette a tanittatásomat a főiskolán, mert nem voltam állami támogatott. Kaptam munkát és 120ezer a fizetésem, mint kezdő. Örülök neki, mint majom a farkának, mert ez egy jó fizetés. De elköltözni nem tudok. 28 évesen még mindig otthon lakok, mert anyukám egyedül nem tudná kisöcsémet is és a házat is fenntartani ebből a nyugdijból. Én meg ebből a fizetésből nem tudok lakást venni soha.

Apukám 4 hónapja meghalt. Nekünk egy vagyon volt a temetés, de szerencsére nem kellett kölcsön kérni senkitől. Igaz, egyetlen kedves rokon sem ajánlotta fel a segitségét. Most a közjegyzői dijat, ami 56ezer Ft nem tudjuk kifizetni. Ezért halasztást kértünk a tárgyalásra.

Nincs plazma tv-nk és egy 25 éves öreg Mercedesünk van, amit még régen Apukám tudott megvenni.

Internetezni a munkahelyen tudok, mert otthonra nem telik. A nyaralás az kb. a barátokkal elmegyünk bicikli túrára vagy sátorozni.

Szóval nem vagyunk gazdagok, de megvan mindenünk. Tiszta ruhába járunk és mindennap eszünk főtt kaját és van hol lakni. Kell ennél több? Lehet, hogy valakinek ez nem elég- Nekünk igen és nem panaszkodunk.