Miért baj az, hogy a kormány megpróbálja a lányokat rábeszélni a gyermekvállalásra?

"Ha én lerokkanok, remélhetem, hogy a három gyerekem segít, ad egy tányér ételt. Neked "szingli" ha odakerülsz ki fog adni?"

Azok a gyerekeid, akikre jelenleg átlagbér mellett akkora kedvezményt kapsz, hogy sem SZJA-t, sem járulékot nem kell fizetned. Mi, szinglik fenntartjuk helyetted az államot, a TB-t, a nyugdíjrendszert, fizetjük az adót, amiből kapod a CSOK-ot. Szívesen.

Eszedbe ne jusson felhánytorgatni, hogy fel merem majd venni a nyugdíjamat abból a kasszából, amelyből a kifizetések jelenleg az én befizetéseimből mennek, nem a háromgyerekesekéből.

#72: Igen, mert a kúrmány szerint ha nincs legalább 3 gyereked, akkor nem vagy senki.

Semmit nem kapsz egyedülállóként, 1 és 2 gyerekkel meg épp egy kicsi alamizsnát. 3 gyerekre meg szórják a támogatást. Csak azt felejtik el, hogy akinek 3 gyereke van, annak előtte volt 2, meg 1, meg egy se. És ha korábban kapnának ösztönzést, jobban bevállalnák az első gyereket is!

Az én gyerekeim már nagyok. Rájuk nem kaptam sem CSOK-ot, sem extra adó-járulékkedvezményt - mégis itt vannak. És unokáim is vannak hála Istennek. Megszépítik a napjaimat. Ezért "gazdagnak" tekintem magam, bár nincs milliós villám, kocsim és nem jártam még a Bahamákon. De megélek, dolgozom, segítem a gyerekeimet. Most pl. azzal, hogy a suliszünetben pátyolgatom az unokákat (a két suli-korút). De nem én vagyok a téma - mint ahogy személyében nem bántok senkit. A tendencia, a szemlélet az, ami szerintem helytelen, amin változtatni kell(ene). Az egyedül vagy gyerek nélkül élők magasabb befizetései csak egy ember befizetései. Ha ketten-hárman fizet(né)nek be - egyénenként akár alacsonyabb összeget - az többre jön ki. Mit nem lehet ezen érteni? Minél több a befizető, ez a rendszer annál hatékonyabban tud működni. Annál hatékonyabban tudja kezelni az egyéni kiugró igényeket. Magyarra lefordítva annál több jut új, drága gyógyszerre, új röntgenre, stb. Ezt a rendszert pont azért "termelte ki" a történelem, mert az egyén nem képes minden esetben a források kitermelésére. És igen, a rendszer igazságtalan. Igazságtalan abban az értelemben, hogy vannak, akik a befizetéseiket meghaladó értékben részesülnek belőle. Mert betegek, gyengék, elesettek (vagy azzá váltak). Nincs ingyen ebéd. Sokaknak kell kicsivel többet betenniük a közös kalapba, mint amit majd rájuk költenek ahhoz, hogy azon keveseknek akik erre szorulnak - több jusson, mint amit betettek. Ez ilyen egyszerű. A komentelők nagy része (és magam is) pillanatnyilag abba a csoportba tartozunk, akik sokkal többet fizettünk be, mit amit kaptunk. Én arra hívom fel a figyelmet, hogy ez bármelyik pillanatban megváltozhat. Elég egy rossz lelet, és a hátralévő életemben már vastagon a "csak költeni kell rá" kategóriában leszek. De itt bármelyikünk járhat így. Ez van.

És most ne jöjjön senki azzal, hogy a közöst szétlopják, elherdálják, jogosulatlanul veszik egyesek igénybe, stb. (mert ez igaz, én is tudom) - mert a két dolog nem függ össze. Az ellen IS fel kell lépni.

Tessék azon is elgondolkodni, hogy miért csak a fejlett, nyugati (típusú) társadalmakat sújtja a népességfogyás problémája? És minél gazdagabbak, annál jobban. Minél magasabban áll valaki a társadalmi ranglétrán - annál alacsonyabb a gyermekvállalási hajlandósága (nem én mondom, hanem a szociológiai tanulmányok sora).

Mert a "gazdagsággal" ez együtt jár, a fogyasztói társadalom által ránk erőszakolt értékrend ezt eredményezi. Azt sugallja a világ (mit sugallja, a pofánkba nyomja nap mint nap), hogy élj a mának, annyit érsz amennyit költesz, nem vagy semmire se jó, ha nem a legmenőbb (= legdrágább) cuccokban mész bulizni. "Mert megérdemled" És az átlagember behódol akaratlan (pedig nem engedheti meg magának), és máris azt érzi, mondja: a gyerekemnek mindent meg akarok adni, ezért várok még kicsit. Aztán még kicsit, mert még nincs kocsi, előbb azt nyögöm ki. Stb.

És nem veszi észre, hogy a sornak soha nincs vége. Mindig van újabb megvenni-való. Az a csapda, hogy igaza van! Abban a pillanatban és ott teljesen logikus amit mond, csinál. Csak közben az értékrend borult fel, és lett torz.

Mire "belefér" a baba, már sokszor késő.

Szóval fiatalok! Nem olyan nagy baj az, ha a baba feneke alá nem a legdrágább pellus jut, hanem csak diszkont (én még mostam milliót), és az sem tragikus, ha nem Piere Cardin a babakocsi. Mire felnő, nem számít. Ha reggel rád nevet, már szép a napod! Kívánom mindőtöknek, mielőbb!

"Szóval fiatalok! Nem olyan nagy baj az, ha a baba feneke alá nem a legdrágább pellus jut, hanem csak diszkont (én még mostam milliót), és az sem tragikus, ha nem Piere Cardin a babakocsi. Mire felnő, nem számít. Ha reggel rád nevet, már szép a napod! Kívánom mindőtöknek, mielőbb!"

Ezzel egyet tudok érteni. Egyrészt valóban nem kell mindenből a legdrágább, másrészt valóban sokat ér egy kedves mosoly. Nekem nincs gyerekem, de az unokaöcsémet imádom, tényleg feldobja az ember napját. Ezen kívül van egy kutyusom és jó érzés gondoskodni róla, nekem ő is megszépíti a napomat.

Viszont, amit látok az a következő: Itt vagyok 30 felett. Van egy lakásom (nem csillivilli új, hanem egy felújított 45 éves panellakás), amire fizetem a hitelt. Van egy olcsó városi autóm. Nem élek nagy lábon, nem luxusozok. Hidegen hagynak a márkanevek, ruhából kínait veszek, cipőre 5 jegyű összeget még sosem költöttem. Nem kell az új iPhone, nem cserélek havonta telefont, mindent ár/érték arányra nézek, több éves használatra. Évente egyszer megyek nyaralni, akkor is többnyire belföldre. Európán kívül még sosem jártam, repülőn még sosem ültem. Átlag felett keresek, szeretem a munkámat. Ennek ellenére azt veszem észre, hogy jó esetben is csak nullszaldós vagyok hó végén, rossz esetben negatívban zárok. Félre tenni csak ritkán sikerül. Ebben a helyzetben semmiképp nem tudnék bevállalni egy gyereket. És itt a probléma. Ha kapnék egy kis támogatást, akkor el tudnék indulni és ki tudja, lehet a végén 3 gyerek lenne. De én semmilyen támogatást nem kapok. Most már ugye az LTP sem lesz ott.

Bár lehet, hogy én vagyok a hülye, hogy nem adósodtam el 25 évre és hogy lakáson kívül másra nem akarok hitelt fölvenni, meg hogy csak a fizetésem 25%-áig adósodtam el (ennek is egy része a diákhitel2, amit azért vettem fel, hogy legyen diplomám).

Bárki bármit mond, a kormány csak a gazdagok gyerekvállalását támogatja! A középréteg meg szépen eltűnik.

75-ös, kinyílt a világ, már nem az a szórakozás, míg várjuk a halált, hogy gyerekeket szülünk. Az a baj, hogy te CSAK társadalmi ügynek tekinted a gyermekvállalást, pedig úgy veszem ki, hogy te gyerekeket akartál, nem pedig kisembereket, akik felnőve fizethetik a szomszéd társadalombiztosítását. Pici empátia kéne. Én sem értem azokat, akik 10 ezreket csesznek el egy cipőre, vagy bulikáznak, de nem hiszem azt, hogy kevesebbet érnek nálam, és ha egész életüket egy diszkóban élik le, hát tegyék, nem izgat.

Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.

"Mert a "gazdagsággal" ez együtt jár, a fogyasztói társadalom által ránk erőszakolt értékrend ezt eredményezi."

Nem, senkire nem tudsz semmit ráerőszakolni, amit nem akar igazán. A gazdagsággal az jön, hogy rájöttünk, ahelyett, hogy szülünk 8 gyereket egy vályogházba, és havonta eszünk húst, persze mindezt nagyobb szeretetben, mint bárki, vállalhatunk egy (vagy nulla) gyereket, és leélhetjük kényelemben is az életünket. És igen, a kényelem bűnös szó lett minden értelemben, megvetendő, aki szereti a kényelmes fotelt és az anyagi kényelmet. De nincs sok időnk a Földön, és én inkább kényelemben élem, mint aggódom, és 50 évesen patkolok el.

Turkálóból öltözöm. Van, amikor azért nem eszek egy nap, hogy legyen félre rakni való. Használt cuccokat veszek. Cipőmet akkor váltom le, amikor a harmadik javítás után is kilukad. A WC papír mindkét oldalát használom, hogy soroljak!

Tudod nem az elvadult kapitalizmus jellemzi az életem. A kabátom 23 éves. A sapkát magamnak kötöttem. A taskamat is többször varrtam (pedig 5000) forint volt.

Mégis a gyerek vállalás probléma, mert az anyagi helyzetem nem megfelelő! Nem magamnak! Igaz, ennél leljebb nem szívesen adom a színvonalat! A leendő gyereknek nem lenne meg elég sok minden. Ez ami vissza tart.

Nem mindenki olyan, hogy nem tud mit kezdeni a pénzzel és magára költ és ezért nincs gyereke.

És sokaknak még ennyi sincs, mint nekem. (akinek van hol laknia és hozzá munkája átlag bérrel, az évtizedekkel előbbre jár! Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Aki szülőktől kap, azok ezt az időt is ajándékba kapják!!!)