Az emberek miért sajnálják azokat, akiknek elárverezik a lakásukat? Nem a sajátjuk, hiszen banki hitelből vették, am8t nem fizettek. Tuképpen mások pénzén vették, visszafizetni meg nem akaródzott nekik.

A kölcsönszerződés, mint nevében is benne van egy szerződéses viszony két fél között. A bank kölcsönt ad, megszabott kamat fejében, leírt kondíciókkal. Se most, se korábban nem kértek olyat vissza, ami ne járt volna. Elszaladt a svájci frank árfolyama? Oké. Le volt írva a szerződésben, hogy ha csökken az árfolyam kevesebbet, ha nő akkor többet kell visszafizetni. Aki pedig aláírta... Vessen magára. Felettébb nevetségesnek tartom azt, hogy nulla vagyonnal, nulla fizetésekkel hiteleket vesznek fel. Elképesztő látni karácsonykor a sok prolit toporogni a műszaki áruházak hitelpultjainál, mert még egy játékkonzolt sem tud megvenni magának készpénzért, csak a drága személyi kölcsönökből.

Úgy gondolom, a magyarok döntő többsége alanyi jogon gondolja azt, hogy az állam felelőssége mindannak korlátozása, ami számára veszélyforrást jelent. Értem ezalatt az olyan hitelkonstrukciókat, amelyeknél esélyes, hogy be fog dőlni a hitel törlesztése.

Csak felteszem megint a kérdést: mindenért az állam a hibás? Az állam alkotja meg ezeket a hitelszerződéseket, feltételeket? NEM. Miért kell vergődni, mire egy felmondott hitelszerződés eljut oda, hogy azt végrehajtsák ÉS ki is lakoltassák az adóst, az nem egy és nem is két év. Aki pedig ennyi idő alatt ezt nem tudja elfogadni, és összeszedni magát: az kösse fel magát.

Szeretni szoktam azt, amikor valaki leromlott egészségi állapotára hivatkozik... Amikor felvette a kölcsönt ezzel is számolnia kellett, hogy megszűnik a munkahelye, lerobban. Már száz oldalakat írtam különböző topicokban a témába vágóan, de kb mindenhol csak lehúznak. Pedig nagyon is igazam van, ez a valóság.

#21

Alapjaiban egyetértek veled, itt, a devizahiteleknél azonban különbséget kell tenni, ugyanis bizonyított, hogy az állam nem tette meg a kötelességét az ügyben.

Ezek a hitelek ugyanis nem valódi devizahitelek voltak, hanem egy kitalált valami, devizaALAPÚ hitelezés. Az átverés abban volt egyrészt, hogy valóságban nem devizát kaptak és devizával nem is törleszthették a tartozásukat. Vagyis ha valaki euróval tartozott a bank szerint, mint devizahiteles és bevitte az eurót a bankba, hogy a hónapban esetékes 500 eurós törlesztését befizetné, akkor azt először a vételi árán forintra váltották neki+felszámolták ennek költségét, majd a forint összeget vezették rá a számlájára, ahol viszont az akkor érvényes eladási árat kellett belőle törlesztenie az eurós hitelének. Konkrétan: Ha az euró vételi ára 220Ft és az eladási ára 245Ft (MNB középárfolyam meg 235Ft), akkor 500 eurot 500x220=110 000Ft-ként vettek be, miközben 500 eurós tartozást 500x245=122 500Ft-ként tartottak nyilván adósságként. 500 eurós hitelt majdnem 560 euróval lehetett csak törleszteni és akkor ebben még nincsen sem kamat sem más költség. Ahogyan minden forintban elvégzett melót is euróba számoltak fel és azt is hasonlóan kellett törleszteni, annak is mozgott az árfolyam szerint az értéke, holott magyar bankban, magyar fizetésű emberek végezték forintért.

Máik nagy átverés az volt, hogy a bankok nagyon is jól tudták, hogy a kedvező árfolyamok csak időlegesek és nem valamikor a távoli jövőben, hanem néhány éven belül nagy árfolyam növekedések lesznek, még a 2008-as válság nélkül is. Kifejezetten a svájci franknál volt ez nyilvánvaló - persze csak a bennfenteseknek, nem az átlagembernek aki a hitelt felvette.

Nos ez utóbbiba az állam csak annyiban szólhatott volna bele, hogy NEM szorgalmazza a devizahitelezést, hanem megfogadja az imf és az EU illetékeseinek figyelmeztetését és inkább ellenpropagandát végez a devizahitelekkel szemben, felvilágosítva az embereket a nagy kockázatról. Ehelyett az akkori kormányzat az önkormányzatokat és intézményeket is a devizahitelek felé sodorta és egy szót sem szólt a lakosság felé a veszélyek nagyságáról a figyelmeztetésekről.

Az első problémánél meg az állam illetékeseinek lett volna feladata megfelelő szabályokkal védeni az adósokat. Az államnak pont az a feladata, azért van, mert az egyén nem képes egyedül fellépni az érdekeiért ilyen szervezetekkel szemben és nem is képes felismerni milyen veszélyek fenyegetik. Ezért van a pénzügyi felügyelet és a törvények, amik az emberek védelmét szolgálják. Vagyis szolgálnák, csak semmit nem tettek.

És ilyenkor szoktak jönnni azzal, hogy a devizahitelezést az Orbánék fogadták el, az ő hibájuk. Csak éppen az EU csatlakozásunk előfeltétele volt, kötelezettség és 2001-ben lépett életbe. A devizahitelezésről volt szó és nem a deviza-alapú hitelezésről. A lakosságnak csak töredékét érintette volna, azokat, akik devizában szerzik a jövedelmüket. Amikor megjelentek ezek a hitelek, akkor kellett volna a gyursány kormánynak lépnie - 2004-ig ugyanis még a KSH-nál sincs adat a deviza lakáshitelekről, olyan alacsony volt a számuk a forinthitelekkel szemben. Ahogyan akkor sem tett semmit az állam, amikor kirobbant a válság, csak egy etikai kódexet volt képes Bajnai összehozni a bankoknak, hogy jaj, ugyan már, még se fosszatok már ki 1 millió embert, lécci! A kormányváltást követően azonnal lépéseket tett az új Orbán kormány, sok minden között ez volt az egyik oka annak, hogy akkor azonnal leminősítették az országot, mert már nem volt egyértelműen hatalmas üzlet a bankoknak.

A lényeg, helyesen írtad az állam felelősségét, csak éppen ezt akkor elmulasztotta és ezért kellett utána vállalnia is részt a következményekből. De csak részt, nem az egészet és nem feledve, hogy a hitelt az adósok vették fel és választhattak volna biztonságosabb forinthitelt, csak az bizony többe is került volna nekik. A kevesebb törlesztőért vállalták a nagyobb kockázatot, így azt nem is terhelhetik rá másokra.