Mièrt jó a kapitalizmus? Mit ad ès mit vesz el?

Miért,talán nincs igaza a dalnak?

A szocializmusban is pénzben adták a fizetést

Ami idealista ideológiát tükröz, attól azt se hiszem el, amit kérdez.

A kommunisták végső álma egy olyan állam lett volna, ahol nincs fizetőeszköz, mert nem szükséges. Továbbá fújtak a "kizsákmányoló Nyugatra", de amikor sza*rban volt a gazdaság, akkor jól jött a nyugati valuta.

Az az állapot nem valósult meg,soha sehol.Szocializmus volt helyette.És jobban éltünk,mint most.Az egy boldogabb világ volt.

Nem véletlen,hogy Oroszországban is még mindig a kommunista párt a 2.legerősebb párt.Az oroszok igen nagyrésze visszasírja a Szu-t.Ha olyan rossz lett volna,ahogy a történelemkönyvek leírják,ez nem így lenne.

'Szocializmus volt helyette.És jobban éltünk,mint most.Az egy boldogabb világ volt.'

Honnan veszed hogy jobban éltünk?

Hogy idézzek egy másik válaszból:

"Mielőtt jönne az aktuális kádár-kommandó, úgy döntöttem, összeírom a leggyakrabban elmondott érveket, és válaszolok is rájuk."

"Jobban éltünk!

Lószart mama, hogy egy nagy klasszikusunkkal szóljak. Nem volt mire elkölteni a pénzt, azért jutott mindig kenyérre. Ha ma betiltanák a netet, nem lenne kábeltévé, nem utazhatnál akkor, amikor akarsz, és a bankszámlán kívül más megtakarításod nem lehetne, akkor ma is ez lenne a helyzet."

Boldogabb világ, aha. Biztos boldogságból virágzott az alkoholizmus és az öngyilkosság.

'Állítás:

A Kádár-kor az anyagi gyarapodás és a jólét békés, boldog korszaka volt.

Cáfolat:

A Kádár-korban valóban volt jelentős életszínvonal-emelkedés, de ez viszonylagos és sok árnyoldala is volt (önkizsákmányolás, egészségi mutatók, eladósodás stb.).

Bővebben:

A Kádár-kori életszínvonal értékeléséhez több viszonyítási pont van: egyrészt a környező szocialista országok viszonyai, másrészt a korábban velünk hasonló fejlettségi szintről induló nem szocialista országoké. Utóbbi esetben az összehasonlításból kedvezőtlen eredménnyel kerülünk ki.

Míg ugyanis az egy főre jutó nemzeti jövedelem terén a háború előtt (1937-ben) Magyarország (120 $) megelőzte Spanyolországot (95), Portugáliát (93), Görögországot (92) és hasonló szinten volt Olaszországgal (135), addig a szocialista kor végére jelentősen megváltozik a helyzet. 1993-ban az egy főre eső magyar nemzeti jövedelem (6 ezer $) harmadát sem tette ki az olasznak (18,5), felét sem a spanyolnak (13,7), és nagyjából fele annyi volt, mint a portugál (12) vagy a görög (11). Ez a lemaradás azonban még inkább jellemezte a többi szocialista országot. Vagyis a szocialista gazdaság súlyos lemaradást okozott, ami az elosztható javak csökkenése miatt az életszínvonalban is érződött. (Az 1993-as számoknál a vásárlóerő paritáson számolt nemzeti jövedelmet néztük; hagyományos számolás esetén a helyzet még rosszabb lenne a szocialista országokra nézve.)

Más kérdés, hogy a javak elosztása a Kádár-korban arányosabb volt, mint a szabad piaci országokban, vagyis a leggazdagabb és legszegényebb rétegek között jóval kisebb volt a különbség.

A reáljövedelem (vagyis a jövedelmek tényleges vásárlóereje) 1950-től 1990-ig majdnem négyszeresére növekedett, ez valóban igen nagy életszínvonal-növekedés. Különösen meredek volt az 1956 és 1975 közötti időszakban, de ezután is nőtt. Igaz, a bérek vásárlóértéke 1978-tól csökkenni kezdett, így azok, akik csak bérből éltek azoknak az életszínvonala romlott, de a második gazdaság (a magánvállalkozások) olyannyira tudta ezt pótolni sokaknál, hogy átlagosan továbbra is reáljövedelem-növekedés jellemzi a magyarokat. Javulást jelentett továbbá az óvodai, bölcsődei ellátás kiterjedése, a kisgyermekeket otthon nevelő anyáknak három évig járó egységes GYES és egy évig járó, jövedelemarányos GYED fizetése, a szabadság és nyaralás szélesebb körű elterjedése (SZOT üdülők hálózata). A jólét érzetéhez hozzájárult a szabadságfok növekedése a kultúra és az utazás terén, legalábbis a Rákosi-korhoz képest.

Jól kifejezi az egyszerű emberek életszínvonalának emelkedését, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás 1938 és 1990 között több mint kétszeresére nőtt, (34 kg, 75 kg), a tejtermékeké a zöldségek, gyümölcsöké másfélszeresére. Javultak a lakásviszonyok. Míg 1920-ban 100 lakásban áltagosan 430 ember lakott, addig 1941-ben 382, 1990-ben pedig 263. A szocialista kori javulás tehát az ütemet tekintve nem gyorsabb, mint a Horthy-koré, de ha a szobák számát és a komfortfokozatot (víz, villany, gáz, csatorna) is nézzük, a helyzet kedvezőbb. Rohamosan terjedtek a háztartási gépek és a gépkocsik, szaporodtak a hétvégi telkek.

Az életminőség egy másik mutatója a születéskor várható átlagos élettartam. Itt viszont más folyamatokat látunk. 1920 és 1965 között folyamatos és meredek növekedés jellemző, ami azt mutatja, hogy az egészségügyi helyzet, a csecsemőhalandóság, gyermekbetegségek, járványok visszaszorítása folyamatos és töretlen a két politikai rendszerben. Ebben az időszakban a férfiaknál 40 évről 68 évig emelkedik a várható életkor. 1965-től azonban, mikor a reáljövedelmek éppen meglódulnak, ez a tendencia megáll, és a várható élettartam a nőknél stagnálni, a férfiaknál hanyatlani kezd, majd 1990 után indul megint növekedésnek.

Az elgondolkodtató törés mögött az is lehet, hogy az életszínvonal-emelkedés megfeszített munkával, önkizsákmányolás árán történt: a dolgozók jelentős része munkaidő után „maszekolt” (legális vagy illegális magánmunkát végzett) vagy házat épített.

Így, miközben a magyarok jobban éltek, mint a környező szocialista országok polgárai, vagy a saját felmenőik, aközben az egészségi mutatóik rosszabbak lettek: nagyobb volt a szívbetegek, dohányosok száma és sokkal magasabb volt az alkoholisták és az öngyilkosok aránya is. (A szocializmusban az alkoholfogyasztás és az öngyilkosok arányos száma nagyjából kétszeresére nőtt. Ezek a mutatók is a rendszerváltás táján kezdtek javulni.) A mutatókat nem magyarázza, de hozzájárulhatott, hogy továbbra is diktatúra volt, ha enyhébb változatban is, vagyis fennmaradt igen sok ezzel járó félelem, szorongás és korlát.

Nem felejthetjük el az életszínvonal emelkedés másik árát: a hetvenes évektől felvett hatalmas külföldi kölcsönöket, a térségben páratlan mértékű eladósodást, amit a rendszerváltás után kell törleszteni.

Eközben a szabad piaci országok (például a majdnem hasonló szintről indult Olaszország) sokkal nagyobb életszínvonal emelkedést produkáltak, mégpedig önkizsákmányolás, önpusztítás, egészségügyi romlás és eladósodás nélkül.'

Szóval lövésem nincs, honnan veszed, amiket állítasz, de biztos telibeszélték a kobakod a mindenkiről gondoskodó jóságos Kádár Jankó bátyóról.

'Nem véletlen,hogy Oroszországban is még mindig a kommunista párt a 2.legerősebb párt.Az oroszok igen nagyrésze visszasírja a Szu-t.Ha olyan rossz lett volna,ahogy a történelemkönyvek leírják,ez nem így lenne.'

Tudod, mit sírnak vissza Ivánéknál? Azt, hogy akkor nagyhatalomnak számított az állam, meg persze aki hasznot húzott a kommunista rendszerből, az nyilván sajnálta a bedőlését. Na de afölött átsiklanak, hogyan is jött ez össze: milliók halála, Gulag-táborok, megfeszített fegyverkezés, ideológiai-politikai vetélkedés, 'Vasfüggöny', egy hibás ideológia rákényszerítése az állampolgárra, fél Európa megszállása, gazdasági kiszipolyozása. Nálunk pedig ott volt Rákosi, 1956 és a társadalmat elkényelmesítő Kádár-kor. Abban lett a magyar társadalom szerzői kifejezéssel élve "rezervátum", amelynél ugyan tágították kis mértékben a korlátokat, de mégis léteztek. A legvidámabb barakk voltunk az igaz, de barakk.

Látom jól lepontoztál.

Kádár alatt az egyszerű emberek még mindig jobban éltek,mint ma.Manapság szivatják a munkást,ahol csak tudják.Pl.itt is van egy üzem,ami olyan,hogy van,hogy este 8-kor telefonálnak,hogy ma este 10-re be kéne menni dolgozni..Én diákmunkán ott dolgoztam,volt hogy reghel 9-kor telefonáltak,hogy menjek be 9:30-ra..Nem is voltam épp otthon.A tököm tele volt az egésszel,semmit nem lehetett előre tervezni.Persze a fizetés is nagyon kevés 500ft órára,ráadásul nem is egy könnyű fizikai munka volt.A főnök meg milliókat keresett,rajtunk kizsákmányolt proletárokon.

A volt szerelmemet is egy gazdag csávó szédítette el,annak is igen tetszett a pénz....Persze a szocializmusban az a köcsög sem lehetett volna gazdag

*37

Pontozni nem szoktam, szóval lőttél egy nagy öngólt. A szerelmi sztorid pedig roppantmód gyanús, mintha már láttam volna errefelé és már akkor kamuszaga volt.

Filmajánló:

[link]

Az egyszerű munkásoknak mindenképpen jobb volt a szocializmus.

Ma mit látsz?

Dolgoznak az emberek reggeltől estig.

És miért?

Mi látszata van,a munkájuknak?

Arra elég,hogy a következő hónapban kifizeti a számlákat,vagy arra sem.

Mások,akik meg egy percet nem dolgoznak az életükben gazdagodnak és élvezik az életet.

Persze,aki mérnök mondjuk az vehet magának néhány kirakat dolgot,amit mutogathat másoknak,de ő is ugyanolyan rabszolga,egész nap dolgozik,elmegy az élete,még mások egész életükben nyaralnak,buliznak,és azt sem tudják miért..

Ahogy az utolsó írja.

A kapitalizmus nem jó és nem lehet jó