Miért van Horthynak olyan nagy kultusza? Miért tisztelik őt sokan?

20#

Azon áron, hogy lerohanjuk Csehszlovákiát? Inkább nem, köszi.

'Nem ő vezette ki az országot a válságból, hanem a szakemberek, és nagy volt a szegénység utána is (3 millió koldus országa).'

Ezt a 3 millió koldus országát -ami mellesleg Oláh György szélsőjobbos publicista találmánya- meddig szajkózzátok még?

Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor az 5-6 millió szegény ember országának nevezhetjük, de semmiképp sem 3 millió koldusénak. Ne feledkezzünk meg arról, a gazdasági válság Horthy idején keményen éreztette hatását.

Továbbá: soha nem veszett oda 200 ezer magyar katona a Don-kanyarban. ez is egy csúsztatás.

[link]

"Véleményem szerint Horthynak egy normális demokráciában, jogállamban semmiképpen nem lehet szobra, kultusza."

Nem hogy szobra nem lehetne, de hogy annak idején megúszta Nürnberget, ma minimum Hágában kellene állnia a bírák előtt...

Csakhát

25#

Az általad mélyen tisztel komcsi férgek - Rákosi, Kádár - példaképe, Sztálin is védte.

'Robgros te azt mondod nem véded hortit de közben hazugságnak találod hogy 200.000 magyar katona halt meg a don kanyarban és hazugságnak nevezed a 3 millió fōs szegénység!'

Jól van, koma, ha nekem nem hiszel, akkor tessék:

-Don-kanyar vesztesége

'Az 1526-os mohácsi csatában a 24 ezer fős magyar sereg nagyjából 70 százaléka pusztult el. Ezzel szemben a mintegy 210 ezer fős 2. hadseregből 1943 január–február között 42 ezer fő halt meg, részben harc közben, részben mert megfagyott. Ez, szemben a mohácsi 70 százalékkal, „csak” 25. De ha ehhez hozzávesszük a fogságba esett 26 ezer főt és a 28 ezer sebesültet, még akkor is kisebb számot kapunk, mint a teljes állomány fele. Ezzel szemben a Don-kanyartól délre, Sztálingrád térségében védekező mintegy 260 ezer német katonát teljesen bekerítették és ebből a létszámból csupán 42 ezer főt (90 százalékban sebesülteket) evakuáltak repülőgépen, 107 ezren estek hadifogságba és közülük csak 4 ezer tért vissza. Magyarán: a német csapatok veszteségei arányaiban is sokkal súlyosabbak voltak, mint a 2. magyar hadseregé. Ha a szovjet oldalt nézzük, akkor is az állapítható meg, hogy számukra a magyar csapatok elleni hadművelet nem volt sétagalopp: a Voronyezsi Front támadó hadművelete során 33 ezer halottat és 61 ezer sebesültet vesztett, ennek mintegy felét magyar csapatokkal szemben. A magyar veszteségek csak a munkaszolgálatosok esetében értek el megdöbbentően magas értékeket. Közülük gyakorlatilag minden második meghalt vagy hadifogságba esett. Egy munkaszolgálatos 50 százalékos eséllyel jött haza a Don-kanyarból, míg egy honvédnak erre körülbelül 75 százalékos esélye volt. Ennek az aránytalanságnak egyetlen magyarázata lehetséges, nevezetesen az, hogy a hadsereg tervszerűen elhanyagolta munkaszolgálatos katonáinak ellátását. Mindez nem lett volna szükségszerű, ugyanis a munkaszolgálat, minden ezzel kapcsolatos mítosz ellenére, nem volt „mozgó vesztőhely”. A háború teljes időtartamát nézve egy munkaszolgálatosnak jóval több esélye volt a túlélésre, mint egy fegyveres katonának.'

Innen copyztam ki:

[link]

A 3 millió koldusról:

'A Horthy-korszakkal kapcsolatban sokszor beszélnek a "hárommillió koldus országáról". Az elnevezés a később a szélsőjobbra sodródó falukutató-szociológus, Oláh György 1928-as könyvének címéből származik, amely akkoriban komoly figyelmet keltett. Oláh a magyar népesség több mint felét kitevő parasztság föld nélküli és kis-vagy töredékparcellákat birtokló részét kerekítette ki hárommillióra - és ez a szám nem is járt messze a valóságtól. A hárommillió koldus megjelent József Attila Ady emlékezete című versében is, amelyet a költő a falukutatást is végző Bartha Miklós Társaság 1930-as ünnepélyére írt - Ady síremlékének felavatása alkalmából:

"Teste a földé. Földmívesé lelke,

ezért koppan a kapa néhanap.

Sírja három millió koldus telke,

hol házat épít vet majd és arat.

Verse törvény és édes ritmusában

kő hull s a kastély ablaka zörög,-

eke hasit barázdát uj husában,

mert virágzás, mert élet és örök."

[....] A helyzet a legrosszabb természetesen a nagy gazdasági világválság idején, az 1930-as évek első felében volt - ekkor Budapest lakosságának egynegyede közsegélyre szoruló "ínségesnek" számított, és országosan mintegy egymillió volt a valóban koldusszegények száma. A válság miatt óriásira nőtt az ipari munkanélküliség, a mezőgazdasági termékek a világpiacon jószerével eladhatatlanná váltak, ezért alig akadt napszámosmunka, a kistermelők, az egy családot jó években is alig vagy egyáltalán nem ellátó 1-5 holdas gazdák (a parasztság túlnyomó része) nyomorgott, de még a kispolgári-tisztviselői réteg egy része is a szegénységi küszöb alá került.

Hárommillió igazi "koldus" valójában természetesen sosem volt a 8-9 milliós lakosságú országban, de a szegények száma az egész Horthy-korban jóval több volt hárommilliónál. Ferge Zsuzsa szociológus a magyarországi szegénypolitika történetét feldolgozó könyvében úgy számol, hogy a korszakban az akkori jóléti indexek szerint (ezeket a közgazdász Matolcsy Mátyás számította ki Az életszínvonal alakulása Magyarországon 1924-1944 című, 1944-ben megjelent könyvében) az ország lakosságának 55-75 százaléka volt szegénynek tekinthető. Vagyis a Horthy-kor Magyarországa nem igazán a "hárommillió koldus", hanem sokkal inkább az 5-6 millió szegény ember országa volt.'

Forrás: Kérdések és válaszok a Horthy-korról, 45-47. old.