A magyarországi nemzetiségek miért nem követelnek területi autonómiát?

# 15-ös hozzászólásra válaszul:

Kedves kérdező!

Egyetértek abban, hogy nem kell mindentől megijedni a többségieknek, ami kisebbségi oldalról érkezik. Csakhogy legjobb tudomásom szerint ilyen igény kisebbségi oldalról nem érkezett még Magyarországon. Márpedig az autonómia olyan dolog, aminek az igénye az adott kisebbség oldaláról kell érkezzen, nem pedig a többség oldaláról. Ha nem így történik, akkor nem autonómia, hanem gettó, karantén.

Tehát amíg a magyarországi kisebbségek a választott tisztségviselőiken (a kisebbségi önkormányzatok vezetőin) keresztül ilyen igényt nem artikulálnak, addig tárgytalan beszélni róla. A többség nem alakíthat ki kisebbségi területi autonómiát, mert az visszatetsző, akkor tulajdonképpen nem autonómmá válásról beszélünk, hanem szegregációról.

A másik problémás kérdés a cigányság. A magyarországi cigányság elsöprő többsége nem nemzeti, hanem etnikai kisebbség. Csak a bejások és oláhcigányok őrzik a saját nyelvüket, kultrájukat, ami a cigányság tíz százaléka kb.

A romungrók, azaz magyar cigányok nem beszélnek cigányul, már vagy száz-százötven éve elvesztették a saját nyelvüket, kultúrájuk betagozódott a magyar kultúrába.

Területi autonómiát egy saját nyelvvel és kultúrával rendelkező nemzeti kisebbség igényelhet, genetikai alapon ez értelmezhetetlen.

Nem lehet bőrszín alapján egy "autonómiába" kényszeríteni embereket, főleg, ha nem akarják, mert az nem autonómia lesz, hanem egy óriási gettó.

Nem. A lovári egy oláhcigány népcsoport és dialektus neve (ugyanúgy mint a csurári, kelderás stb.), egyike a 12 oláhcigány népcsoportnak, melyek hagyományos foglalkozásaik szerint különültek el, és azokról kapták a nevüket (a lovárik pl. a lókereskedők voltak). Különböző oláhcigány dialektusokat beszélnek, melyek kölcsönösen érthetőek, de nagyban különböznek is egymástól.

Az oláhcigányok NEM tévesztendők össze a román cigányokkal, akiknek szintén élnek kisebb csoportjaik Magyarországon, románlakta településeken (Gyula, Méhkerék stb.) és a román köznyelv ugyanazon dialektusát beszélik mint a magyarországi románok (körösmenti nyelvjárás), illetve iskolázottságuktól függően az irodalmi románt is. Identitásuk is leginkabb román.

Az oláhcigányok egyáltalán nem beszélnek románul, a romani nyelv harmadik nagy nyelvi variánsát képező nyolc fő dislektusuk az újind (szanszkrit) eredetű roma nyelv integráns részét képezi.

Nevük nem a nyelvükre utal, hanem származási helyükre: "Oláhországból" (Havasalföldről) rajzottak ki a 19. században. Ők magukat nem is nevezik ezen a néven, inkább az alcsoportot jelölik meg (pl. lovári). Az oláhcigányokon BELÜL tényleg a lovári a legnagyobb népcsoport, de az oláhcigányok összesen is csak a második legnagyobb népcsoport a romungrók (magyar cigányok) után, akik pedig magyarul beszélnek.

A beások viszont egy KÖZÉPKORI román nyelvváltozatot beszélnek, amely a románhoz kb úgy viszonyul, mint az északi csángó dialektus a magyar sztenderdhez. Magyarországon azonban külön sztenderdizálták, és a beás kétnyelvű oktatásban ezt tanítják az irodalmi román helyett.

Úgyhogy hülyeségeket írtál. Újfent.

Igazad van. Vissza is vonom. Az indulat nem jó tanácsadó.

Ettől függetlenül továbbra is szörnyű gondolatnak tartanék egy roma területi autonómiát, mert ez nemcsak gazdaságilag volna életképtelen, de gettósítaná is a cigányságot. Az indulat nem a személyednek szólt, hanem az ötletnek.

Kisebbségi ügyben amúgy van ennél fontosabb kérdés Magyarországon: Miért nincs hivatalból egy-egy képviselőjük a magyar országgyűlésben az őshonos kisebbségeknek, ugyanúgy, mint Romániában és más országokban is?

Az első kétharmados kormányzása elején Orbán megígérte, hogy ezt bevezeti, aztán a képviselő ötletéből "kisebbségi szószóló" lett, akinek nincs szavazati, csak felszólalási joga, utána meg ebből sem lett semmi, ha jól tudom, maradt az egyetlen, közös, általában magyar nemzetiségű ombudsman.

Ennyi pozitív diszkriminációt megérdemelnének az ezeréves történelmi együttélés tükrében. A magyar törvényhozáson nem sokat változtatna 5-8 kisebbségi képviselő, de a kisebbségeknek sokat jelentene, és volna valaki, aki felszólalhat az őket érintő ügyekben (oktatás, kultúra, vallás- és egyházügy, szociális ügyek, nyelvhasználat stb.). Legalább a román, szerb, szlovák, horvát, ukrán, német, roma kisebbségek megérdemelnének egyet-egyet.

#36

Jóhogy nem már az egész többségi társadalom vágja magát hanyatt, azért mert néhány nemzetiség nem tud megtölteni egy iskolát vagy nincsenek annyian, hogy országgyűlési képviselőt válasszanak.

Ezeréves együttélésről maximum a horvátok és a németek esetében beszélhetünk.

Olyan rendkívüli ügyeik azért nem sűrűn vannak ugyanis a vallás szabadság, szabad nyelvhasználat, kulturális autonómia rájuk is vonatkozik. Úgy beszélnek, úgy örzik hagyományaikat, olyan vallást választanak amilyet szeretnének. Attól, hogy a számuk elenyésző a társadalom többi tagjához képest ez ne a mi hibánk legyen már.

Demokrácia van, a többség dönt. Egyébként gondolom a történet megvan, hogy hogyan lettünk nemzetállam 1920-ban.

De jó, azt mondom a gyermekek ne bűnhődjenek apáik bűneiért. Adjuk meg nekik a képviseletet, csak akkor a magyar kisebbségek is kapják meg ugyanezeket a jogokat a szomszédos országokban amiket az övéik a miénkben.