A családos emberek miért tekintenek az egyedülállókra úgy, mintha eltartottak lennének?

Ma ott tartunk,egy olyan rendszerben élünk,ahol egy átlag ember egyedül nem tud rendesen megélni.

Ebből következik,hogy az átlag támogatás nélkül családot,gyereket sem tud vállalni.

Ehhez kellenek támogatások,amiket olyan emberektől is levonnak,akik ugyanúgy egyedül nagyon nehezen élnek még,és még őket tovább adóztatják.

Tehát neki azért lentebb kell adni az életszínvonalából,hogy a családosok életben maradjanak.

Ráadásul olyan emberek is megkapják feltétel nélkül a családi támogatást,akik amúgy sem szorulnak rá,a gyerekvállalás náluk nem anyagi kérdés elsősorban.

Egy egyedülálló férfinek többet kell dolgoznia,mint egy gyerekes nőnek.

Persze a gyereknevelés sem egyszerű,de a munkahelyi stressznél,teljesítménykényszernél egyszerűbb.

Takarítani,főzni,mosni bárki tud,de egy munkahelyen feladatokat megoldani úgy,hogy feletted áll valaki,sokkal nehezebb.

Ha megszüntetnénk minden szociális támogatást(közte a nyugdíjt is),azzal csak az egyedülállók járnának jól,mert a sok adó amit tőlük levonnak magukra költhetnék.Még a családos a csak saját fizetéséből nem igen tudna 3 gyereket vállalni.

Szóval szerintem inkább csak megköszönhetik,hogy a rendszer megengedi,hogy így élhetnek,nem pedig azzal kell érvelni,hogy a nyugdíj miből lesz.

Másrészt rengetegen fizették a magánnyugdíjpénztárt,ami csak egy tollvonással elvettek.