Vannak itt olyan feleségek akik "eltartottak"?

Én azért nem dolgozom, mert nem találok munkát.

Jelenleg még gyesen vagyok, de sok reményt nem fűzök a dologhoz.

ÉS: Nem, nem az adófizetők pénzéből élek, én is 13 évig dolgoztam, hivatalos, bejelentett munkám volt.

Én eddig a kicsivel voltam itthon. 4 éves lesz. Idén kezdte az ovit de 3 hónapból 10 napot volt bent..a többiben beteg volt. Tehát egyenlőre még nem is tervezek munkát keresni..mert sajnálnám is ha egy jó helyről rúgnának ki hiányzás miatt. Meg a férjem is inkább a továbbtanulást mondogatja nekem..én szeretnék dolgozni de a tanulás is jó ötlet. Pont nem érdekel hogy ki mit gondol..a mi életünk a mi pénztárcánk..ne szóljon bele senki. Majd ha engem vagy a férjem zavarni fog hogy "csak" itthon dolgozok vagyis hogy háztartásbeli vagyok akkor elmegyek azonnal dolgozni..addig meg bízzák ránk a döntést.

De pl a férjem délután 4től dolgozik mindennap. Ha most munkát kapnék akkor csak hétvégén találkoznánk..mindenkinek meg van a maga oka miért él úgy ahogy, és amíg egyetértés van a házastársak között nehogymár egy huszadik idegen mondja meg mit csináljanak..

" Az én párom nem enged dolgozni"

Ne csodálkozz, ha furcsán néznek rád.

Ha te nem akarsz, mert megtehetitek, akkor lelketek rajta, de hogy nem enged?

Tudod, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetsz így?

Legalább, ha ilyen "nagyvonalú", magánnyugdíjat fizet neked?

Én 2 évig bírtam otthon így.... A férjem nem erősködött rajta, hogy ne dolgozzak, csak egyszerűen megbeszéltük, hogy az ő fizetéséből vígan megélünk a gyerekekkel.

Ez egy darabig jó is volt, de egy kicsit beszűkültem, nem volt annyi emberi kapcsolatom, nem éreztem igazán fontosnak magam. Tisztában voltam vele, hogy én is diplomás, jó képességű ember vagyok, nekem nem lehet ennyit elég.

Most részmunkaidőben vagyok, napi 4 órában, egész jó kis fizut kapok érte, szeretem a munkámat. Mindenre van időm, de hasznosan is telik a nap, nekem ez a tökéletes állapot.

Amúgy én egyáltalán nem kaptam negatív megjegyzéseket, amikor nem dolgoztam.