Feleségek! Mi mindenről kellett lemondanotok, amikor épp eltartottak voltatok?

A férjem munkája miatt külföldre költöztünk, ahol én a nyelvet semmilyen szinten nem beszéltem. 2 évig voltam otthon és tanultam a nyelvet, ennyi idő kellett ahhoz, hogy utána a végzettségemnek megfelelő munkát találjak.

A két év alatt soha egy rossz szó nem hagyta el a férjem száját, igaz, nem voltak anyagi gondjaink egy fizetéssel sem. Ugyanúgy eljártam fodrászhoz, körmöshöz, és ugyanúgy vásároltam, mint előtte otthon.

Nem volt ebből gond, végülis én is áldozatot hoztam a férjemért azzal, hogy mindent hátrahagyva (otthoni karrier, család) kijöttem vele az ismeretlenbe.

Az én helyzetem talán egy picit speciális, mert a férjem karrierje érdekében pár hónapja külföldre költöztünk, és még nem találtam itt munkát (vagyis még nem is kerestem, mert a kislányom csak jövő hónaptól járhat oviba), de a lényegen nem változtat, nem járulok hozzá semmivel a családi költségvetéshez. Nekem ez nagyon rossz érzés, de mivel alapból spórolós vagyok, nem kell különösebben lemondanom semmiről. Inkább családi szinten húzzuk meg a nadrágszíjat, nem járunk fizetős programokra, étterembe, kaját sem rendelünk, mert főzök. Egy tábla csokiból nem csinálok ügyet.

Szerencsére a férjem nagyon normálisan áll hozzá, tudja, hogy nem lustaságból nem dolgozom, hanem mert ez a hülye helyzet állt elő, és hogy milyen nehéz volt minden otthoni dolgot (munkát, családot, barátokat) feladnom, hogy őt támogassam, ezért nem rajtam spórol. De mondom, soha nem voltam az a típus, aki szórja a pénzt, sőt.

Sose voltam "eltartott" feleségként.

Volt időszak, amikor nélkülöztünk, nem jelentett újdonságot, mert amúgy sem származom jómódú családból. Alapból nem veszek fölösleges kacatokat, megnézem, mire költök, most is, amikor megtehetném, hogy megvásárolok minden marhaságot, ami épp megtetszik. Ezért tudtam 7 év alatt tehermentes, felújított, belvárosi lakást venni és berendezni, amikor egyedül maradtam a gyerekeimmel, és zéróról kellett újrakezdenem.

Nem éreztem igazán lemondásnak a spórolást, mert arra, ami nekem és a gyerekeknek alapvető, mindig jutott, és tudtam, hogy ki fogunk jönni a gödörből. A különbség annyi, hogy most sokkal többet költök a hobbijainkra.

nem voltam eltartott soha

még akkor sem mikor otthon voltam a gyerekkel

hétvégi melóm volt előtte meg az egyetem ösztöndíjjal :-)

szal mindig megvolt a pénzem