Feleségek! Mi mindenről kellett lemondanotok, amikor épp eltartottak voltatok?

Nálunk talán most jön el az idő, hogy lazítsunk kicsit :)

Mikor párommal megismerkedtem, mind a ketten csóró egyetemisták voltunk. Utána én elmentem dolgozni, ő folytatta a mester képzést. Mikor ő végzett, én mentem mesterre, ő dolgozott, tehát egy fizetésből meg egy nevetséges ösztöndíjból éltünk. Közben fizettük vissza a diákhitelt.

Mikor mind ketten már dolgoztunk, akkor elhatároztuk, hogy esküvőt szeretnék, amit magunk spóroltunk össze, mert a szülők (főleg párom szülei) nem engedhették meg maguknak, hogy besegítsenek. Egy év kellett hozzá. A nászajándékból kifizettük a diákhitelt. Utána a férjem jogosítványt akart, arra ment el a pénz.

Tehát, mióta "felnőtt" vagyok, csak spórolgatunk :)

Most tartunk ott, hogy kezdünk egyenesbe jönni, viszont most babát tervezünk, arra tesszük félre a pénzt.

Nagy "ereszd el a hajamat" vásárlást nem szoktunk, viszont az embernek a létfenntartáson kívül szüksége van egy kis kényeztetésre, ezt a lehetőségeinkhez mérten mindig megengedtük magunknak. Ne vond meg magadtól az életet, mert soha nem jön az a pillanat, hogy teljesen hátradőlj, viszont élvezned kell a fiatalságodat, a munkádat és ehhez néha kell egy kikacsingatás, "bűnözés" :)

Mérlegeld, hogy mi az ami még beleférhet és nem kell hónap végén vízen és kenyérmorzsán élned.

A mi családunkban (a férjem és én) nem ismerjük ezt a szót, hogy "eltartott". Utálatos, ostoba szó és csak ott létezik, ahol nincs szeretet.

Amúgy meg elég gyakran elég sok mindenről mondok le, de nem mert eltartott vagyok, hanem mert az anyagi kereteim végesek...