Ha a rendszerváltáskor rengeteg állami vállalat veszteséges volt, nem termelt nyereséget és privatizálták őket akkor hol történt az a "lopás" amire néhányan hivatkozni szoktak?

Nem csak a veszteséges vállalatokat adták el sőt a veszteségesek általában el se lettek adva, csak felszámolva. A privatizáció a nyereséges vállalatokat érintette. A volt szövetkezetek(től lopott) gépeivel még mindig többen gazdálkodnak.

A könnyűipar jelentős része vagy a tűz közeliekhez került, vagy a külföldiek kezébe.

Lopás sehol nem történt hűtlen kezelés és a nemzeti vagyon elherdálása valósult meg.

megvilágítom egy egyszerű példával:

Van egy hároméves, pártízezer kilométert futott felsőközépkategóriás autód, amely ér mondjuk, hárommillió forintot. Elromlik, mondjuk, kuplungtárcsa behidal. Én odamegyek, és azt mondom neked, te, eze egy roncs, nem jó semmire, üzemképtelen, de én rendes gyerek vagyok, ócskavasáron megveszem tőled harmincezerért.

Ideadod , vagy megcsináltatod inkább max százezerért, de val.szeg annyiért se, és örülsz tovább, hoyg vane gy frankó kocsid?

Hát, eladtad, csak nem a sajátodat,és annak, akié volt, megmagyraáztad, hogy ezt a roncsot már csak eladni lehetett, de örülj paraszt, kaptál pénzt. ja, abból nem látál semmit, mert van anyni adósságod, hogy kifizettem belőle...egy részét, így most tízszer annyi adósságod van.

Na, ez történt.

Hát kissé vulgárisan fogalmazva valami ilyesmi. De!

A rendszerváltáskor mindenki azt mondta (nemcsak a vezetők!), hogy a vállalatokat privatizálni kell, mert egyfelől úgy lesz kapitalizmus (ami ugyebár - ahogy képzelték egyesek . maga a jólét), másfelől az állam rossz gazda. Mindkettő hazugság, csak ezt kevesen tudták, azoknak meg a tömeg hangja befogta a száját.

A privatizálás nem kapitalizmus. Erre ott a példának Kína, ahol államkapitalizmus van. Az egy rossz módszer, de mutatja, mennyire nem az a kapitalizmus, mint aminek itt képzelték. Az állam meg nem létezik. Helyette kormánytisztviselő létezik, aki ellenőriz, de a szakmunkát ugyanaz a szakértő végzi. Az "állam rossz gazda" alatt azt kell érteni, a kormánytisztviselő visszaél a hatalmával, a profitot (nyereség) behajtja és a javát zsebre teszi (nem szó szerint, itt alkalmazhatjuk büdös nyúl analógiáját). Tehát nem privatizálni kell, hanem lecserélni a kormánytisztviselőt (és visszafizettetni, megbüntetni).

Lopás a következő is: van egy európai élvonalba tartozó elektronikai gyárunk. Drága, csak külföldi tudja megvenni. Eladjuk neki. Kevésért, mert mi nem értünk hozzá, ő pedig elmagyarázza, hogy az annyit (harmadát, tizedét) éri. Aztán a gyárat szétszedi, elviszi. Ugyanez történt az összes cukorgyárral. Nem csak az a kár, amennyivel kevesebbet kaptunk érte. Sakkal nagyobb kár, hogy keletkezett rengeteg munkanélküli, azok hőzöngenek (joggal), segélyt kell nekik adni, foglalkozni kell velük (ahelyett, hogy a gazdaságszervezéssel foglalkoznánk). De van tovább. Amit ezek termeltek, hiányzik. Megvesszük külföldről. De fizetni kell érte valutában, ami nincs, mert mi nem tudunk eladni semmit (keveset). Hitelt veszünk fel. Senki ne higgye, hogy ebben van valami suskus. Lehet az is, de a lényeg a felelőtlen eladásban van. Onnantól a munkanélküliség kényszer, a segélykényszer, a vásárlás kényszer, a hitel kényszer. És a külföld diktátuma is kényszer, mert ők jogosan vissza akarják kapni a pénzüket, de nekünk nincs miből fizetni. Nincs hol termelni. Ha idehívunk valakiket, a munkanélküliséget csökkenthetjük, a többit nem. A profit nem a mienk, az áru nem a mienk, a hitel viszont a mienk.

A rendszerváltáskor a lopásnak nagy szerepe volt. A direkt lopásnak is, meg a közvetett lopásnak is. De ennél sokkal nagyobb probléma volt, hogy ezzel önmagunk kezét kötöttük meg, többé nem volt lehetőségünk szabadon cselekedni. A lopás csak egyik összetevő, a hibás cselekvés a másik, a hozzá nem értésből származó hátrány a harmadik, de a legnagyobb a kényszerpálya. Ma ott tartunk, hogy az alapvélekedés: mivel kényszerpálya van, mivel ebből nem lehet kikeveredni, ezért mindenki ott lopjon, csaljon, ahol tud. A hentesnél, az adóbefizetéssel, az ÁFA-csalással (nem kérünk számlát) és még sok mással. Ma az igazi probléma már nem is a lopás, hanem az a közszemlélet, amely már ezt tekinti ügyességnek. A lopásról csak azt lehet lebeszélni, akinek más a szemlélete. Ezért a társadalmat erről elbeszélni nem érdemes, mert hatástalan. A közszemléletet kell változtatni, a minden téren való felelősséget, és annak megkövetelését kell megteremteni. Utána jöhet a következő lépés.