Nektek nem undorító a liberálisok kétszínűsége az Iszlámmal?

A homoszexualitás bátorítása

A háttérhatalom hosszú távú társadalom-átalakító programját beavatottként ismerő Dr. Day közölte: támogatni fogják a homoszexualitást, és az embereknek meg lesz engedve, hogy azonos neműekkel létesítsenek nemi kapcsolatot. Nem kell többé az ilyen fajta hajlamot elrejteni. Az idősebb embereket is bátorítani fogják, hogy aktív szexuális életet éljenek még idős korban is. Mindenkinek meg fogják engedni, hogy tetszése szerint élvezhesse a nemi életet. Semmi nem lesz tiltva.

Dr. Day ezzel kapcsolatban külön kitért az öltözködésre. Ennek sokkal izgatóbbá és provokatívabbá kell válnia. 1969-ben már meghódította a nyugati világot a miniszoknya és a harisnyanadrág. Dr. Day a következőket mondta: "Nem csak az teszi az öltözködést szexuálisan csábítóvá, ha az eddig szokásosnál jóval nagyobb testrész válik láthatóvá. Más, kifinomult fogások is izgatóak lehetnek." Itt számításba jöhet a ruha kivágása, anyaga, átláthatósága, elhelyezkedése, stb.

Azóta természetesen már meghódította a világot a farmer, amely szorosan testhezálló változatban megfelelően irányítja a szemet bizonyos anatómiai részekre. Ugyancsak elkövetkezett az "égesd el a melltartódat" divatja is.

A megtermékenyüléssel kapcsolatos technológiákat is kifejlesztik. Mivel a szexualitás el lesz különítve a szaporodástól, ezért bátorítva lesz nemcsak az, hogy az utódok nemzése nélkül lehessen nemi életet élni, hanem az is, hogy normális szexuális élet nélkül lehessen utódokhoz jutni. Ezt laboratóriumokban a legkülönfélébb technikák alkalmazásával érik el.

A családok létszámát korlátozzák. E célból megkönnyítik a válást. Általánossá teszik, hogy az emberek többsége élete során többször is házasodjék. Sokan lesznek olyanok, akik egyáltalán nem lépnek házastársi kapcsolatra. Az úgynevezett "single", vagyis egyedülálló emberek hotelekben fognak lakni, és kollektívan együtt élni. Ez olyannyira megszokottá válik, hogy ezzel kapcsolatban már nem tesznek fel kérdéseket az emberek.

Lényegesen több nő fog az otthonától távol munkát vállalni. Úgy alakítják a munkakörülményeket, hogy sok férfinak a lakóhelyétől távol lévő városokban kelljen dolgoznia. Ez megnehezíti majd a családok együtt maradását. A házassági kapcsolatok kevésbé lesznek stabilak és csökken majd az emberek hajlandósága arra, hogy gyermekeket akarjanak. Ennek eredményeként kisebbek lesznek a családok. Arra is törekedni fognak, hogy miközben az egyik házastársnak távol kell lennie, sokat kell utaznia, addig a másik az otthonához legyen kötve munkája által. Ez elősegíti a kívánt hatást, vagyis a házastársi kapcsolat elgyöngülését.

+++++++++++++++++++

Eutanázia és a könyörületi halálba-segítés

Mindenkinek csak addig lesz joga élni, amíg hasznos az élete. Az öregember már terhet jelent. Ezért arra kell nevelni az időseket, hogy fogadják el a halált. Megfelelő időpontban korlátozzák az emberi életet. Amikor már valaki nem munkaképes, és nem járul hozzá a társadalom fenntartásához, akkor félre kell állnia, és át kell adnia a helyét a következő nemzedéknek.

A feleslegessé vált öregektől úgyis meg lehet válni, ha bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat nem vehetnek igénybe. E célból szükséges az egészségügyi ellátás költségeinek a nagyarányú megemelése. Az orvosi szolgáltatásokat munkaviszonyhoz kell kapcsolni, és jelenősen meg kell drágítani, hogy bizonyos kor után az emberek ne engedhessék meg maguknak, kivéve, ha jómódúak, vagy kifejezetten gazdagok. El kell ültetni a fiatalok fejében, hogy az öreg emberek eltartása méltánytalan teher rájuk nézve. Így el lehet fogadtatni velük szüleik humánus és méltóságteljes halálba-segítését. Például el lehet terjeszteni az ünnepélyes "búcsú parti" megrendezését. Ünnepelni lehet az idős anyukát és apukát, akik nagyszerű munkát végeztek, s akik a parti végén engedelmesen beveszik az altatópirulát és távoznak az élők sorából.

++++++++++++++++++++++++++++++

A pubertás felgyorsítása

Szükség van a nemi érés felgyorsítására, és ehhez az egyik leghatékonyabb eszköz a nevelés. Az egyén fejlődését és az egész emberi faj átalakítását is fel kell gyorsítani. Ezzel kapcsolatban az előadó kitért a vallások szerepére, amelyeket noha meggyőződéses ateista volt, hasznosnak minősített. Sok embernek van szüksége vallásra, a hittel járó misztériumokra és rituálékra. Ezért a vallást megtarthatják. De a mai vallásokat alapvetően meg kell változtatni, mert nem egyeztethetőek össze a bekövetkező nagyarányú változásokkal. Bizonyos régi vallásoknak el kell tűnniük. Különösen a kereszténységnek kell átalakulnia. Ha sikerül a kereszténység legerősebb egyházát, a római katolikust megtörni, akkor a kereszténység többi része már könnyen átalakítható. Olyan új vallásra van szükség, amelyet a világ valamennyi részén el lehet fogadtatni az emberekkel. Éppen ezért az új vallás meg fog őrizni bizonyos tanításokat, szokásokat a régiekből, hogy könnyebben elfogadják az emberek, és otthonosabban érezzék magukat az új vallás keretei között. Sok olyan ember is van, akinek nem lesz szükséges vallásra, így ez a változás őket nem érinti.

Az ilyen szinkretikus és eklektikus világvallás létrehozásához a bibliát is meg kell változtatni. Óvatos technikával át kell írni, hogy megfeleljen ezen új eklektikus világvallás igényeinek. Bizonyos kulcsszavakat ki kell cserélni, amelyeknek az árnyalati értelme már más. Az új szó rokon-értelmű a régivel és ezért eleinte nem okoz nagy ellenállást. Az idő múlásával azonban az eredeti szó valódi jelentése elhalványul, és az új szó csak kisárnyalattal eltérő jelentése pedig hangsúlyozásra kerül. Így fokozatosan megváltoztatható a bibliai szövegek értelme. Az elgondolás tehát az, hogy nincs szükség a biblia teljes átírására, csupán bizonyos kulcsszavakat kell másokra kicserélni. És mivel minden szónak számos értelmi árnyalata van, ezért az új szavak segítségével a bibliai szövegek egészének az értelmét úgy lehet átalakítani, hogy az elfogadható legyen az új eklektikus világvallás számára. A legtöbb ember nem is fogja észlelni ezt a változtatást. Ekkor Dr. Day megismételte azt a mondatot, amely előadása során többször is elhangzott: "The few who do notice the difference, won't be enough to matter. - Az a néhány, aki észreveszi a különbséget, kevés lesz ahhoz, hogy számítson."

Az előadó ezután utalt rá: hallgatói közül néhányan valószínűleg azt gondolják, hogy az egyházak ellent fognak állni ennek a törekvésnek. Valójában azonban az egyházak segíteni fognak minket - mondotta Dr. Day. Dr. Dunegan két évtized múltán visszaemlékezve megerősíti, hogy e változások bekövetkezését valóban elősegítették sokan a különböző egyházakban.

Szex és még több szex

Dr. Day elmondta hallgatóságának, hogy a filmeknek fokozatosan rá kell térni a szex nyíltabb bemutatására, de a filmen használt nyelvet is át kell alakítani. A szexuális tevékenység és az arra utaló vulgáris beszéd a reális élet része, miért kellene akkor ezzel kapcsolatban félénknek és szemérmesnek lenni. A filmszínházakban és a televízióban pornográf filmeket is kell játszani. 1969-ben még nem volt videorecorder, de az előadó ennek ellenére már jelezte, hogy ilyen készülékek lesznek, olcsón bárki beszerezheti őket, és így otthon is vetíthetők lesznek a bőségesen kapható pornográf filmek. Ezeknek a filmeknek az egyik hatása az lesz, hogy "a filmekben látható szereplők mindent megtesznek, amit csak el lehet képzelni." Ennek az a célja, hogy a szexualitást nyílttá tegye és hangsúlyozza. De nem csak a szexualitást kell nyilvánossá tenni, hanem az erőszakosságot is. Ez utóbbit teljes részletességében és hosszan kell bemutatni. Ezek célja a nézőket érzéketlenné tenni a legdurvább erőszak látványával szemben is. Hiszen eljön az az idő, amikor az embereknek valódi erőszakossággal kell szembesülniük. Ha tehát a szórakoztató iparban meghonosodik a reális élethez hasonló, vagy azt még meg is haladó erőszak, akkor az elősegíti, hogy a lakosság könnyebben alkalmazkodjon a mindennapi életben megtapasztalt tényleges erőszakhoz.

A Dr. Day által ismertetett program gyökerei

Mi úgy látjuk, hogy az ember és a társadalom radikális átalakítása összefügg a háttérhatalom és az általa létrehozott illuminátus-mozgalom megszerveződésével, és stratégiai céljainak a fokozatos megvalósításával. A modern társadalom számos beteg tünete, a családi struktúra fokozatos felbomlása, az abortusz korlátlan elterjedése, a pornográfia virágzó iparággá válása, mind fellelhetők az illuminátusok alapvető tanításaiban. Az illuminátus rend alapítója, Adam Weishaupt, amikor teherbe ejtette sógornőjét ragaszkodott az abortuszhoz, amelyhez egy vegyszert használt. Weishaupt a francia forradalmat megelőzően olyan pornográf műveket íratott, amelyek a kicsapongó életmódot népszerűsítették az olvasók körében. A francia forradalmat követően a pornográfiára még úgy tekintettek, mint ami elősegítette a szexuális emancipációt. Az egyházi korlátoktól mentes szexuális magatartás fokozta a népesség szaporodást. Mindez hozzájárult a nem kívánt terhességek megszakításához, a csecsemőgyilkosságokhoz és a gyermekek elhagyásához.

A XIX. század végén pedig már a túlnépesedés szolgált a népességkorlátozás indokául. A túlnépesedés nem a modernkor sajátja, hiszen nemcsak a modern társadalmakban, de az ókorban is gyakran kellett szembe nézni az éhínséggel. A XIX. században még magas volt az elhalálozási arányszám, mégis a Föld egyes részein nem állt rendelkezésre elegendő élelmiszer. A problémát megkísérelték olyan szexuális magatartás elterjesztésével befolyásolni, amely a reprodukció kizárásával történő nemi kapcsolatot részesítette előnyben. Ennek ellenére Európában, Indiában és Kínában az egész XIX. század folyamán tömegesen fordultak elő a csecsemőgyilkosságok. Ezek nyilvánvaló célja a népességszaporulat alacsonyan tartása volt.

John Robison skót egyetemi tanár, aki behatóan tanulmányozta Weishaupt tanításait, megállapította, hogy az illuminátus befolyása alatt álló szabadkőműves páholyok gyakran elősegítették azoknak a nézeteknek és viselkedési formáknak a terjedését, amelyek aláásták az erkölcsöt. Az illuminátusokkal kapcsolatban szó szerint ezt írja "Proofs of a Conspiracy" (1798. Boston: Western Islands, 1967 - Egy összeesküvés bizonyítékai) című művének a 6-7. oldalán: "Végül az illuminátusok társasága azzal a kifejezett céllal jött létre, hogy leromboljon minden vallási intézményt, és megdöntse Európa valamennyi létező kormányát." A kicsapongó életmódra vonatkozó illuminátus nézetek fokozatosan terjedtek el. Robison ezzel kapcsolatban megállapítja idézett művének 50. oldalán, hogy: "a laza erkölcsű és bujaságra hajlamos szívű szerzők bátorítást kaptak ahhoz, hogy büntetlenül írjanak a leglealacsonyítóbb hajlamokról, feltüzelve a szenvedélyeket, és igazolva a kicsapongást... És ezek a könyvek igen gyorsan piacra találtak."

Robison dokumentálja, hogy ezeket az írókat Philanthropine-nak elnevezett iskolákban képezték ki, valamint olyan az általános nevelést és oktatást szolgáló akadémiákon, amelyeket a Grand Orient szabadkőművesek irányítottak. Amikor ezek a diákok iskoláik végeztével munkába álltak, országos szinten érzékelni lehetett az erkölcsök gyors hanyatlását. A francia forradalom után a promiszkuitásra - válogatás nélküli nemi életre - rászoktatott brit társadalomban a népesség-szaporulat ellenőrzésének a célkitűzése a szabadkőművesség részéről is támogatásra talált. A népesség-szabályozás apjának Thomas Malthus (1766-1834) anglikán lelkészt tekintik. Dr. John Coleman állapítja meg Malthusról, hogy nagytekintélyű szabadkőműves volt, aki meglehetősen sötéten látó dokumentumot írt a népesség szabályozásról, miután befejeződött képzése a szabadkőműves Lord Shelburn részéről. "A népesség fogalmáról" című esszéjében Malthus nem kevesebbet állít, minthogy a népesség-szaporulat mindig nagyobb lesz, mint a rendelkezésre álló erőforrások. Nem látott más kiutat ebből, csak azt, ha a kölcsönös ellenőrzések rendszerével kontrollálják a népesség növekedését. Egy ilyen rendszer természetesen elsősorban a szegények ellen irányulna, mert hiszen ők alkotják a lakosság számbeli többségét.

Az 1860-as években egy másik angol szabadkőművesnek, George Drysdale-nek, a vezetésével megalakult a Malthusiánus Liga, amely Malthus népesedésre vonatkozó elméleteit kívánta terjeszteni. Ezt a Ligát 1874-ben az az Annie Besant irányította, aki az egyik legkiemelkedőbb női szabadkőműves volt és nemcsak a kábítószer fogyasztást, de a teljesen szabad szexuális magatartást is támogatta. Az az Albert Pike, aki az Egyesült Államok Déli Területeinek a legfőbb szabadkőműves vezetője volt, majd pedig az Egyesített Világszabadkőművesség élére került, egyike volt Annie Besant szeretőinek. Annie testvére, Sir Walter Besant, pedig az a személy, aki javasolta egy szabadkőműves kutatási központ létrehozását, amelyre aztán sor is került a Quator Coronati páholy létrehozásával.

A születésszabályozás abból a nők szexuális felszabadítására törekvő mozgalomból bontakozott ki, amelyet Annie Besant kezdeményezett. A túlnépesedést arra használták, hogy rákényszerítsék a vezető nyugati országok törvényhozó szerveit a születéskorlátozó és fogamzásgátló gyógyszerek, valamint eszközök elfogadására. A háttérhatalommal szövetkezett, és annak szolgálatában álló szabadkőművességnek tehát kulcsszerepe volt a születésszabályozás, a fogamzásgátló eszközök és az abortusz elterjesztésében. Annie Besant és társai elérték, hogy egy korábban obszcén pornográf pamflettnek minősített, fogamzásgátlással foglalkozó tanácsadó könyv törvényesítve legyen. Ez a jogi győzelmük megnyitotta az utat a még nyíltabb és még merészebb pornográfia számára. Amikor aztán a szegény és házasságon kívüli nők esetében ugrásszerűen megnőtt a szülések száma, a Malthusiánus Liga fokozta erőfeszítéseit azért, hogy minden jogi akadályt elhárítson a születésszabályozással kapcsolatos kérdések megvitatása, és az ezzel kapcsolatos módszerek elterjesztése útjából. A liga nemcsak Angliában, de egész Európában tevékenykedett. Az orvosok egy része jó pénzért természetesen közreműködött olyan fogamzásgátlók előállításában, amelyek segítik az abortuszt.

Az Egyesült Államokban a születésszabályozást a háttérhatalom ösztönzésére Margaret Sanger (1883-1966) népszerűsítette rendszeresen megjelenő folyóiratában a Woman Rebel-ben (A lázadó nőben). Az első születésszabályozással foglalkozó társaság 1915-ben jött létre. Ez alakult át 1942-ben a "Planned Parenthood" (Tervezett születésszabályozás) nevű szervezetté. Margaret Sanger munkássága eredményeként létrejött 1948-ban az angliai Cheltenham-ben a Családtervezés Nemzetközi Bizottsága (International Committee on Planned Parenthood) nevű szervezet, amely 1964-ben az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának a hivatalos tanácsadójává vált. Központja a New York-i United Nations Plazan a Lucis Trust mellett van.

A háttérhatalom az általa megtervezett "Új világrendet" modernizált erkölcsi értékrendként is felkínálja az emberiségnek. Ennek is az a valódi célja, hogy segítségével csökkenthető legyen a világ népessége.

Ahhoz, hogy az új világrend megvalósulhasson, többek között el kellett távolítani az elmúlt 250 év során a világcivilizáció centrumának számító Európában a hagyományos uralkodóházakat a születési arisztokráciával együtt. Először a brit uralkodóház került lecserélésre, majd a francia Bourbonok következtek. A XX. század elején elűzték az ottomán uralkodókat, a Hohenzollerneket, a Habsburgokat és a Romanovokat. De távozásra kényszerült Portugália uralkodóháza, és átmenetileg a spanyol Bourbon dinasztia is. Az új világrendhez azonban nemcsak új pénzügyi, gazdasági és uralmi rendszerre van szükség, hanem a régi rend alapját képező erkölcsi értékrend és kulturális hagyomány eltávolítására is. A kulturális és erkölcsi rendnek viszont fontos részét képezik az élet reprodukcióját szabályozó alapvető szexuális magatartási normák, hagyományok és szokások.

A keresztény értékrendhez tartozó szemérmesség, erényesség és erkölcsösség, párosulva a szerénységgel, egyszerűséggel és mértékletességgel lehetővé teszi, hogy az adott személy képes legyen saját lelki struktúráin belül a magasabb szintek által vezérelt magatartást tanúsítani. A szemérmességhez hozzá tartozik a hallgatás, a diszkrét önmegtartóztatás, a harsány magamutogatástól és tolakodó kíváncsiságtól való tartózkodás. Ez a diszkréció valamikor igen nagy becsben állt: a lányok és fiatal hölgyek egyaránt igényt tartottak rá. A keresztény értékrend fokozatos aláásását jelzi az a körülmény, hogy Eve Ensler "The Vagina Monologues" című provokatív darabját az Egyesült Államok egyházi irányítás alatt álló több egyetemén is bemutatták. Köztük jó hírű katolikus egyetemeken is, ahova a szülők abban a reményben küldik leányaikat, hogy a keresztény erkölcs szellemében kapjanak nevelést, miközben elsajátítják a szakmai ismereteket. Eve Ensler darabja azt színleli, hogy a feministák által szorgalmazott női egyenjogúságról szól. Ez az időközben Magyarországon is publikált és bemutatott darab azonban nem más, mint a női homoszexualitás színpadi megnyilvánulása. A "Vagina Monológok" a leszbikusságot ünneplik. A leszbikusság pedig nem egyéb, mint az utódok nevelésével járó felelősségtől elszakított, kizárólag az örömszerzést hajhászó, öncéllá vált nemiség női változata. A háttérhatalom által birodalommá átalakított Egyesült Államok a hanyatló Római Birodalomhoz hasonlóan elindult a dekadencia útján. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy ma már a homoszexualitás kultuszát is exportálja.

Azok a népek, amelyeknek a kultúrája nem hajlandó befogadni ezt az egyszerre enervált és agresszív, morbid és dekadens exportcikket, valójában a háttérhatalom új világrendjét utasítják el. Többek között azért szállnak szembe a terjeszkedésével, mert meg akarják őrizni az utódnevelés felelősségével párosult szexuális élet diszkrécióját, intimitását, sőt szentségét. Ha elterjedne más világkultúrákban is a háttérhatalom által szorgalmazott homoszexualitás, akkor a leszbikus nők - legalább is formailag - a férfiakéhoz hasonló "függetlenségre" tennének szert. Ha például a hagyományait őrző iszlám világ átvenné ezt az amerikai lobogóval takaródzó, de valójában a nemzetközi pénzhatalmat képviselő kozmopolita értékrendet, akkor a születési arány éppen úgy lecsökkenne az iszlám országokban is, ahogyan a mesterségesen dekadenciába hajszolt Nyugat társadalmaiban. Ebben az esetben az iszlám kultúrkörhöz tartozó családok is elindulnának a hanyatlás és a szétesés útján.

A "Vagina Monológok" szomorú képet nyújtanak a feminizmus zsákutcájáról. Ezeket a monológokat úgy is felfoghatjuk, mint a női nem jelenlegi nemzedékének a segélykiáltását a valódi szerelem iránt, miután ennek a nemzedéknek szembesülnie kellett a feminizmus csalásával. Ez a csalás rávette, hogy elidegenítse magát természetes társától, a férfitől, és hogy a magány elől a leszbikus kapcsolatba meneküljön. Eve Ensler hatásvadászó szövegei a valódi szerelemre éhes nők számára egyfajta hamis ingert jelentenek, a szexuális intimitás mesterséges pótlékát. Az életre készülő fiatalabb leányok számára pedig bevezető tanfolyamként szolgálnak a női homoszexualitásba. Eve Ensler az általa készített interjúkra hivatkozva azt állítja, hogy segít megmenteni a női nemi szerveket a kulturális elhanyagolástól. Így például a "színmű" bemutat egy oktató szemináriumot (workshop-ot), ahol a nők kézitükörrel vizsgálják önmagukat. Intim testrészüknek beceneveket adnak, és képzeletben felöltöztetik őket. A New York-i Madison Square Garden-ben 18.000 nő kiáltotta szinte extázisban saját nemi szervének a nevét. Ha azonban belegondolunk, akkor valójában arról a bizonyos férfi testrészről volt szó, amelyet elveszítettek, és az élet természetes rendje szerint, hiányzik nekik.

A háttérhatalom már gyermekkoruktól arra szoktatta őket, hogy tagadják meg nőiességüket, legyenek olyanok, mint a férfiak. Mindez nem maradt szexuális következmény nélkül nők milliói számára. Az elmúlt 20 év során az új világrend szorgalmazóinak sikerült megszilárdítaniuk ellenőrzésüket az egyetemek, különösen a campusok-ban élő diákok felett. A feministák de Sade márkihoz hasonlóan (arról a francia arisztokratáról van szó, akiről a szadizmust elnevezték) azt vallják, hogy a nő "gyönyört nyújtó gépezet". Abban különböznek csak a kegyetlen de Sade márkitól, hogy kinek nyújtson gyönyört ez a gépezet.

Ensler darabja feminista párti szemináriumként agitál a leszbikusság és a maszturbáció mellett. Szereplői a fogamzást és a megtermékenyülést a legmegvetőbb kifejezésekkel illetik, és a darabban a normális férfi-női kapcsolat is kimerül a megerőszakolás és a szexuális brutalitás emlegetésében. Az elitélendő heteroszexuális kapcsolat jelképe Ensler darabjában a boszniai tábor, ahol tömegesen megerőszakolták a nőket. A leszbikusság viszont végig a legdicséretesebb és leghízelgőbb módon van bemutatva. Még a gyermek pornográfia is megengedett, ha annak elkövetője és fogyasztója egy felnőtt nő és nem egy felnőtt férfi.

Az elmúlt két évtized során a pornográfia terjesztői és védelmezői meg tudták szilárdítani helyzetüket az egyetemeken arra hivatkozva, hogy információt nyújtanak az élet egyik eddig elhallgatott oldaláról. És minthogy az egyetemek elsődleges feladata az ismeretek továbbadása, ezért a pornográfiát, mint ismeretek és tapasztalatok közvetítőjét, szintén nem szabad távol tartani az oktatástól. Ha valaki keresi mindennek a mélyebb értelmét, akkor rájön, hogy a politikai ellenőrzés egyik formájával áll szemben. Az olyan hatások, mint amilyeneket Ensler darabja közvetít, meggyöngítik az egyén magasabb rendű lelki struktúráinak a kontrollját ösztönei felett. A szexuális ösztön és az erőszak szoros kapcsolatban áll egymással, és ezt a kapcsolatot az emberiség már régóta ismeri. Többek között ezért volt az, hogy a katolikus egyház - és a többi igazi egyház - az erényt és az önmegtartóztatást vállalta fel.

A pornográfia nem vezet harmonikus kielégüléshez. Egy adott kép vagy film első lépésként izgalmat okozhat, de a stimuláció fenntartása egyre intenzívebb és erőszakosabb változatokat követel. Így a viszonylag normálisnak tekinthető pornográfia átadja a helyét olyan változatoknak, amelyek már eltorzítják a szexualitást, és agresszív magatartáshoz vezethetnek. Ha valaki folyamatosan pornográf hatásoknak van kitéve, végül is teljesen irreális világba kerül, ahol az erőszak minden formája elfogadott, szokásos, sőt mindennapi. A pornográfia azt sugallja, hogy a nők a válogatás nélküli nemi életre hajlamosak, ami nem felel meg a valóságnak.

Sok női kortársunk már megtapasztalta, hogy milyen kapcsolat van a pornográfia és az erőszak között, miután partnerük a pornográfia rendszeres fogyasztójává vált. A pornográfia azonban hatalmas üzlet is. A háttérhatalom berendezkedése az Egyesült Államokban nyomon követhető a nemi kapcsolat elüzletiesedésében, és a szexuális örömök árucikké válásában. Az alapító atyák alkotmányos rendjét követő Amerika demokratikus köztársaság volt, ahol a hatalom végső hordozója az egyén, a felelős állampolgár volt. Ez a köztársaság elsősorban a közjót szolgálta. Amióta azonban a Nemzetközi Pénzügyi Közösség uralmi törekvéseinek megfelelően a saját birodalmává alakította át az Egyesült Államokat, ennek már nem a közjó szolgálata a célja, hanem saját csoport-hatalmának az érvényesítése a társadalom egésze felett. A köztársaságnak - amely nem más, mint a természetes személyek szabadságát a másik ember iránti felelősséggel korlátozó demokrácia - erényre van szüksége ahhoz, hogy jól működjön. A hódításra átállított birodalom már nem tart igényt erre a fegyelemre és önfegyelemre támaszkodó erényre. Egy birodalomban puha masszaként gyúrható tömegre, engedékenységre és engedelmességre, azaz biorobotokra van szükség.

A befolyásolás egyik leghatékonyabb eszköze az engedékenység. Ez az egyén szintjén a saját ösztöneinek, hajlamainak és szenvedélyeinek való tehetetlen alárendelődésben nyilvánul meg. Társadalmi szinten az engedékenység megjelenik a felcsigázott vágyakban és a mesterségesen kialakított szükségletekben. Az uralmon lévő csoportok arra törekednek, hogy az államhatalmat is felhasználják saját vágyaik kielégítésére. A politikusok egymás után engedni kénytelenek a pénz csábításának, hogy biztosíthassák megválasztásukat és újraválasztásukat. Az állam így fokozatosan azok hegemóniája alá kerül, akik a legnagyobb árat hajlandók érte megfizetni. Akik a legtöbb pénzzel rendelkeznek, egyben a vágyakat és azok kielégítését is meghatározzák. A pénzvagyon-tulajdonosok, hogy biztosítsák a maguk számára a hatalmon való maradást, elősegítik a zabolátlan, korlátokat nem ismerő vágyak kialakítását, majd pedig azok minden elképzelhető módon való kielégítését. A pénzvagyon- tulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy ha az emberi vágyakat át tudják alakítani pénzügyi tranzakciókká, a mindennapi adásvétel tárgyaivá, akkor végső soron a döntést is magukhoz ragadták.

Egyes ideológusok úgy képzelték, hogy a szocializmus a nemek emancipációjához, a teljes nemi szabadsághoz, a határokat nem ismerő szexuális szabadság pedig a szocializmushoz vezet. Ezek az ideológusok tévedtek, mert a kamatkapitalizmus sokkal alkalmasabb a szexuális vágyak felkeltésére. A forgalomra, a fogyasztásra és a pénzzel való nyerészkedésre épülő rendszerével hatékonyabban képes felcsigázni, és zabolátlanná tenni az emberi vágyakat, s pénzügyi-gazdasági uralma alá vetni a vágyai rabjává tett embert. Így alakul át a szexuális szabadosság a politikai kontroll hatékony eszközévé.

Az 1990-es években a korlátaitól megszabadított vágy és étvágy azt jelentette, hogy most már jelentős pénzügyi ellenszolgáltatást kértek olyasmiért, ami korábban pénz nélkül volt elérhető. Az emberi élet szinte minden vonatkozása pénzre redukálódott, beleértve az emberi élet legintimebb és legbensőségesebb szféráit is. Minden alárendelődött a fogyasztói társadalom valamilyen konkrét megjelenési formájának. A szabadság nevében pedig a legváltozatosabb módon kötötték gúzsba az embereket. Akik át akarták alakítani a társadalom szerkezetét és működését, jól tudták, hogy a kultúra totális szexualizálása közömbösíti, sőt megsemmisíti az egyházat és a keresztény értékrendszert, és egyben aláássa azt a köztársaságot is, amelynek politikai berendezkedése az egyes állampolgáron, annak szilárd erkölcsi értékrendszerén nyugszik. A vallásos hit felszámolásának egyik leghatékonyabb módszere a deviáns szexuális magatartás elterjesztése, általános normává tétele. Ha ez a deviancia válik a normává, akkor olyannyira meggyöngül az önkontroll, hogy az az embereket tetszés szerint formálható biomasszává alakítja át.

Eve Ensler darabjának tehát az igazi célja az élet normális rendjét kifejező és fenntartó keresztény erkölcs gyökereinek az eltávolítása, és az új nemzedékek megfosztása hagyományaiktól, természetes erkölcsi táptalajuktól. Ennek a politikai következményei rendkívül súlyosak. Ha sikerül a nők szexuális kultúráját megváltoztatni, akkor egész társadalmi értékrendszerük átalakul. Még a legszemérmesebb nő magatartása is megváltozik tömeghatás eredményeként. Ha megtapasztalja, hogy más nők is odafigyelnek az úgynevezett tilos dolgokra, akkor egyéni erkölcsi gátlásai könnyebben utat engednek az újfajta gazdasági jellegű szexuális normáknak, amely szerint minden kapható pénzért. A szexuális szabadosság, ha a tömegszituációban megerősítést kap, fölébe kerülhet az önmegtartóztatásnak, az önuralomnak. A szexuális magatartás ilyen mértékű átalakítása megváltoztatja az állampolgári magatartást is, és ez már közvetlenül összefügg a politikai hatalommal. Aki meg tudja határozni a szexuális normákat, az lényegében az államot is uralma alatt tudja tartani.

Az Egyesült Államokban, az 1960-as években lejátszódott úgynevezett kulturális forradalom bizonyos tekintetben emlékeztet arra a kulturális folyamatra, amely a két világháború között a német nyelvterületű társadalmakban végbement. Amikor a nemzeti szocialisták hatalomra kerültek Németországban, sok olyan személy emigrált Amerikába, akik lényegében háborút indítottak a keresztény értékrendszer ellen, elsősorban az amerikai katolikusok ellen. A katolikus egyház ellenezte az abortuszt és a fogamzásgátlást. Az 1960-as évek szexuális forradalma a háttérhatalom szolgálatában álló WASP-elit (White, Anglo-Saxon, Protestant) kulturális ellentámadása volt a katolikusok előretörésével szemben, amelynek az egyik jelensége volt az úgynevezett "baby boom", vagyis amikor rendkívül népes generációk követték egymást. A WASP-ok célja az volt, hogy a szexuális felszabadítás jelszavával rávegyék a nőket a fogamzásgátló szerek széleskörű használatára. Ezzel szemben az 1990-es években már az volt az úgynevezett szexuális felszabadítás célja, hogy a nők ne éljenek normális nemi életet, hanem önkielégítést folytassanak. Mindkét "szexuális forradalomban" az volt a közös, hogy lányok-asszonyok egész nemzedékét tudták az ellenőrzésük alá vonni. Az első esetben ezt az ellenőrzést, legalább is a katolikus nők vonatkozásában, az egyháztól vették el. A katolikus egyház politikai ereje jelentős részt ugyanis azon nyugodott, hogy a katolikus családok nagy létszámúak voltak és a katolikus közösségek demográfiailag dinamikusan fejlődtek. A katolikus egyház ezt a küzdelmet Amerikában elveszítette. Ma már nem arról van szó, hogy gyöngítsék a katolikus egyházat, hanem arról, hogy azok a lányok és asszonyok, akik a fogamzásgátló tablettákon élnek, pénzügyileg és szexuálisan is egyre nyíltabban kizsákmányolhatóak, és egyre gátlástalanabbul ki is zsákmányolják őket.

Ha az erkölcsi rend az elfojtásra alapozódik, akkor ami ésszerű az a formális logika szerint egyben elnyomó, elfojtó is. Ha az ésszerűség elnyomást jelent, akkor az ember csak irracionális módon válhat szabaddá. Ha pedig irracionálissá válik, akkor már csak alacsonyabb-rendű lelki struktúrái és ösztönei hajtják, vágyai, impulzusai és szenvedélyei veszik át személyiségén belül a vezető szerepet. Amikor pedig a szenvedélyek veszik át az irányítást, az adott személy többé nem teljesen ura sem önmagának, sem tetteinek. Így a szabadság az ellentétébe csap át és a modern szolgaságnak, sőt a rabszolgaságnak egy formájává válik. Akik ezt a fajta önfegyelem és felelősség nélküli, keretein túlfeszített szabadságot - szabadosságot - szorgalmazzák, akár tudatosan teszik ezt, akár nem, a társadalmi alávetés, a szolgaság egyik formáját támogatják. Amíg az egyén uralta önmagát, addig cselekvésének a motívuma valami ésszerű és magasabb rendű ok volt, most viszont a racionalitás helyébe a szeszély és a szenvedély, mint meghatározó motiváló erő lépett. Azok, akik ezt a stimulust irányítják, egyben ellenőrzik azt is, akit stimulálnak. Így tehát a szexuális magatartás megváltoztatása a társadalmi uralom szolgálatában áll. Azok pedig, akik ösztöneik javára lemondanak magasabb lelki struktúráik működtetéséről, ösztöneik, szenvedélyeik ellenőrzése alá kerülnek.

Ezeket a szenvedélyeket pedig jól ki lehet használni pénzügyi haszonszerzésre és a politikai uralom megszilárdítására. Ez a hatalom azok kezében van, akik az egyént önmagával szemben kritikátlanul engedékennyé tudják tenni. Akik a tudat-változtató tevékenységből profitálnak, rendszerint elősegítik azoknak a politikusoknak a megválasztását, akik viszont védelmezik ezt a fajta kulturális felpuhítást. Így aztán szemünk láttára alakult ki a pénzügyi nyerészkedés egyfajta rendszeréből a politikai kontroll modern változata. Eve Ensler manipulatív monológjai például egy katolikus egyetemen azt a célt szolgálják, hogy szétroncsolják a diáklányokban azt a személyiségi védekező rendszert, amelyet a szemérem, az intimitás és a mértékletesség nyújt az ösztönökre alapozott kizsákmányolással szemben. Ilyen megvilágításban Eve Ensler nem felszabadítónak, hanem gyarmatosítónak tekintendő, aki előkészíti az utat az egyén szexuális és politikai kolonizációjához, gyarmati függésbe taszításához.

Az egyes embert szellemileg, lelkileg és érzelmileg is függésbe lehet taszítani, nemcsak gazdaságilag és társadalmilag. A szellemi gyarmatosítás hatékony eszköze a feminista és a homoszexuális manipuláció. Ez a gyarmatosítás az egyes személy szintjén zajlik, mégpedig úgy, hogy rossz szokásokat ültetnek el benne. A hatalom manipulátorai később társadalmilag is megszervezik ezeket a rossz szokásokat, és létrehozzák belőle a feminizmus, a homoszexualitás és a terméketlenség zsákutcáját. Az új világrendnek ebben a szexuális sivatagában kiszáradnak a valódi érzelmek, az alkotó értelem hordozója pedig szexuális téren is akarat nélküli bábbá, boldogtalan biorobottá válik. Az új világrendnek és haszonélvezőinek azonban pont ilyen engedelmes alattvalókra van szüksége, mert így lehet négymilliárdra csökkenteni Földünk lakóinak ma már hatmilliárdot is meghaladó létszámát, amely a globális hatalmi elit egyik legfőbb célja.

ÚGYHOGY IGENIS LÉTEZIK A FIATALSÁG LEZÜLLESZTÉSE!

Ez nem igaz... A homoszexuálisoknak sosem volt ugyanakkora az aránya, ennek semmi köze a genetikához. Ezt is már hányszor elpofáztam... :)

Mai statisztikák szerint átlagosan a populációnak minden huszadik tagja, tehát 5%-a homoszexuális, vagy legalábbis ilyen hajlama, vonzódása van, amely valamilyen módon egész életében vagy az élete egy jelentős részében hat. Ma már egyre többet tudunk a biológiai szabályozásról, azokról a génekről, amelyeket a szüleinktől öröklünk. A genetika, az öröklött tulajdonságok tudománya szerint az öröklődés a legtöbb esetben (jóval 90% felett) nem sorsot jelent, hanem valószínűséget.

Egy vagy több gént örökölni beállítódást, hajlamot, valószínűséget jelent. Ezt rendkívül sok tényező befolyásolhatja: környezeti, társadalmi, pszichológiai, nevelési hatások. A gének nagyon komoly tartalmat hordoznak a homoszexualitás vonatkozásában is, de nem jelentenek feltétlenül végzetet. Sorsot talán igen, de ez csak az előbbi megállapítás finomítása.

A legerősebbek az ikervizsgálatokból nyert genetikai bizonyítékok. Az egypetéjű ikertestvér a megtermékenyített petesejt osztódásából származik, tehát genetikailag teljesen azonos. Ha valamelyik egypetéjű ikertestvér homoszexuális, akkor 50% felett van annak az esélye, hogy a másik is az. A társadalmi átlaghoz képest ez tízszeres esélyt jelent. Kétpetéjű ikrek esetében az esély kisebb: 25%. Ha csak testvérekről van szó, akkor a valószínűség már csak 15%. Apai unokatestvéreknél az esély 5%, megegyezik az össztársadalmi átlagértékkel. Anyai unokatestvéreknél viszont megint nagyobb a valószínűség: 10%. Már ennyiből is világos, hogy a genetikai tényezőket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az is kiderül, hogy ezek az anyai ágon érvényesülnek erősebben. Ha az anyai nagybácsi homoszexuális, a gyereknél nagyobb a genetikai esély, mint az apai nagybácsi esetében. A homoszexualitásra való hajlamban anyai öröklésmenet érvényesül. Az ún. X-kromoszómában megtalálták azt a géncsoportot, amely ezt az ikerkapcsolatot érthetővé teszi, bár a legújabb vizsgálatok részben módosították nézeteinket és más gének esetleges szerepét is felvetették a homoszexualitásban.

Van tehát genetikai alapja a homoszexualitásnak, de az is egyértelmű, hogy ez legfeljebb csak hajlamot jelent. Nincs 100%-os esély egyik vizsgált csoportban sem. És most jön a meglepetés. Az örökbefogadott gyermekeknél, ha az egyik mostohatestvér homoszexuális, a valószínűség szintén 10%! Tehát nemcsak genetikai, hanem környezeti, nevelési, "mintázat-átvevő" tényezők is szerepet játszanak. Ez már a lélektan területe. Abban a társadalomban, amelyben élünk, ebben az egyre inkább teljesítmény-központú, gyorsuló, nehezen követhető világban, ahol elkeseredetten tapasztaljuk, hogy hitünk két pillére, a kegyelem és a békesség egyre kevésbé érvényesül, a divatok, a mintázat-utánzások nagyon erősen hatnak. A média, a televízió, az internet elképesztő hatékonysággal viszi át azt is, ami nem helyes, nem kívánatos. Az interneten (emberi értelemben) a világ valóban legfontosabb dolgai is megtalálhatók. Pillanatok alatt bejuthatok a világ bármely nagy könyvtárába, megnézhetem, hogy Új-Zélandon tegnap milyen ábrát vetítettek az egyetemen. Fantasztikus lehetőségek és elképesztő szörnyűségek állnak rendelkezésünkre. Az ember az, aki erre vagy arra használhatja ugyanazt az eszközt. Védelmet, biztonságot semmi más nem nyújthat, csak a hit!

Híres emberek, vonzó személyiségek nyíltan vállalt "mássága" a tömegpszichológiai hatás értelmében azt sugallja, hogy minden mindegy: lehet így is élni, lehet "úgy" is.

Olyan orgona ez, amelyen kb. 25 000 billentyű működik (ennyi génje van egy embernek). Ennek a bonyolult hangszernek az összhangzattana alakítja ki a személyiségünket. Rengetegen játszanak ezen az orgonán. Rendkívül izgalmas összefüggések tárulnak fel a kutató előtt. Van például olyan, igen súlyos tüdőbetegség, amely genetikailag meghatározott, de kizárólag dohányzással lehet "beszerezni".

-Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy a homoszexualitás örökletes lenne. Le Vay (1991) és D. Hamer (1998) idevonatkozó kísérletei épp kudarcukkal bizonyítják, hogy nincs rá tudományos bizonyíték, sőt, ellenkezőleg, a legendás „meleg gén” („gay gene”) puszta „fantomnak” bizonyul az alaposabb vizsgálat során!

-Nehezen magyarázható, sőt, egyenesen érthetetlen lenne a homoszexuálisok számának erős ingadozása az egyes népek történelmének bizonyos időszakában ha ez csak a génektől függne.

-Azzal az állítással szemben, hogy a homoszexualitás az érintett személy megváltoztathatatlan adottsága, F. Jaffét idézhetjük, Planned Parenthood és Population Council elnökhelyettesét, aki valóban minden gyanú felett álló tanú és nem vallásosan gondolkodó ember. B. Berelsonhoz írott levelében ugyanis a születések számának csökkentése érdekében egyik lehetséges intézkedésként a homoszexualitás támogatását ajánlja. Ha azonban meg volna arról győződve, hogy a homoszexualitás adottság, hogyan gondolhatna arra, hogy növelheti a százalékos arányát? Ezekben a körökben nyilvánvalóan pontosan tudják, hogy nagyon is létezik

csábítás – bizonyosan nem minden fiatalkorú esetében, de egyeseknél biztosan.

-Ezen felül érvként hozhatók fel a tanúk: azok a volt melegek, akik néhai homoszexuális érzéseikről beszélnek, ma azonban arról tudnak beszámolni, hogy más nemű partner vonzza őket. Hogyan volna ez lehetséges, ha a homoszexualitás adottság lenne? Azt hinné az ember, tényekkel szemben nehéz vitatkozni.

-Ha a homoszexualitás örökletes volna, a homoszexuálisoknak idővel ki kellene halniuk, sőt, már ki kellett volna halniuk, hiszen csak kivételes esetben közösülnek más nemű emberrel, márpedig csakis így adhatnák tovább homoszexuális „adottságukat”. Ráadásul, az adottságot nem minden esetben örökli az utód, a számuknak tehát pusztán matematikailag nézve folyamatosan csökkennie kellene.

-A homoszexualitás öröklése egypetéjű iker kísérleteknél pontosan kimutatható kellene, hogy legyen, ez azonban, ahogyan Satinover kimutatta, nem így van.

„Senki sem születik homoszexuálisnak” (R. Cohen), minden ember heteroszexuális, egyesek esetében azonban a heteroszexualitást beteges módon elnyomják a homoszexuális érzések: Heteroszexualitásunkat ezer félelem fojtja el”, mondja C. Cook, aki maga is homoszexuális volt. Nem léteznek „homoszexuálisok”, csak olyan emberek, akik Isten képmásai, és akik, a bűnbeesés következményeként, ilyen hajlamokat hordoznak magukban. J. Harvey és mások azt mondják, még azt a beszédmódot is kerülni kellene, hogy „ő homoszexuális”. Ez a pont fontosabb, mint ahogy ez első pillantásra tűnik. A gyermekek elleni szexuális erőszak egyik példája jól megvilágítja ezt. Ulla Fröhling, a gyermekkori brutalitás okozta többszörös személyiségzavarral vagy disszociatív identitászavarral küzdő emberek között szerzett tapasztalatai alapján, óva int attól, hogy egyszerűen „zavarról” beszéljünk. Az érintettek számára ez ugyanis „nagyon sértő”. „Ezek az emberek úgy érzik, egész létüket minősítik zavarként, ezért egyesek inkább többszörös személyiségről beszélnek – nem pedig zavarról.”

Itt is hasonló a helyzet: nincsenek „homoszexuálisok”, csak az azonos nem iránti hajlammal rendelkező emberek. Más szóval, az ember nem „azonos” ezzel a zavarával, ez nem határozza meg identitását, hanem hozzá képest valami külsődleges, amellyel az érintett „szemben áll”, még ha kezdetben éppoly kevéssé tud is elszakadni tőle, mint bármely más szenvedéstől.

Bármennyire is meglepő, „a homoszexuális orientációt sem a zsidó-keresztény hagyomány, sem az antik világ, sem a középkor nem ismerte, holott a görög-római világban szélesen elterjedt jelenség volt a pederasztia és a homoszexuális prostitúció. A homoszexuális aktust jelölő kifejezéssel ellentétben, a homoszexuális orientációra sem a héber, sem a görög, sem a latin nyelvben nincs szó. A homoszexuális hajlam és a homoszexuális aktus közötti különbség a körülbelül száz évvel ezelőtti viselkedéskutatásra vezethető vissza.” A

„homoszexualitás” fogalmának tulajdonképpeni „kitalálója” a magyar-német származású író, Kertbeny Károly Mária, aki 1869-ben használta először a szót, amit az egy évvel korábban, az egyébként homoszexuális ügyvédhez, Karl Heinrich Ulrichshoz írott magánlevelében is használ. Ahogyan korábban az orientáció és az aktus közötti különbségtétel hiánya vezetett téves megítéléshez, úgy redukálja a „homoszexuális ember” fogalma az érintetteket a hajlamaikra. Az azonos neműekre irányuló hajlamtól ismételten meg kell különböztetnünk a belső megnevezésként használatos „meleg” kifejezést. A „homoszexuális” kifejezéssel ellentétben ez nem szexuális orientációt, hanem a „társadalmi-politikai identitást” fejez ki, és a homoszexuális életstílus mellett hozott döntés eredménye.

Egyelőre semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy a

homoszexualitás veleszületett tulajdonság volna

Egyelőre egyetlen tudományos munka sem tudta egyértelműen igazolni, hogy a homoszexualitásnak biológiai oka volna sem a genetika, sem az agykutatás, sem a hormonkutatás, sem az ikerkutatás területén.

Martin Dannecker, a Frankfurti Egyetem Szexuáltudományi Tanszékének professzora (Németország), a szövetségi kormánynak szóló jelentésében a következőképpen foglalja össze a biológiai kutatások mai állását: „A homoszexualitás biológiai alapjaira vonatkozó régebbi kutatások eredményét sikertelennek kell minősítenünk. A legújabb, igen nagy horderejű kutatások a pszichoendokrinológia, a genetika, az agykutatás, az egy- és kétpetéjű ikerkutatás területén igyekeztek kimutatni a kizárólagosan saját nemre irányuló szexuális és erotikus érdeklődés biológiai meghatározottságát. Ezek a kutatások mindmáig nem mutattak fel tartós és egységes eredményeket.”

Példaként a genetikai kutatást említjük meg: Amikor az amerikai genetikus, Dean Hamer 90-es években végzett kutatásai, amelyek a homoszexualitás genetikai okait keresték, 1993-ban megjelentek, a sajtó azonnal a genetikai ok „bizonyítékaként” értelmezte azokat. Arra a kérdésre, hogy a szexuális hajlam pusztán biológiailag meghatározott-e Hamer maga így válaszolt: „Semmiképpen sem. Már az ikerkutatások alapján tudjuk, hogy a szexuális hajlam variabilitása fele részben vagy még nagyobb arányban nem örökletes. Tanulmányaink arra törekednek, hogy a genetikai faktorokat kimutassák, nem pedig arra, hogy a pszichoszociális faktorokat tagadják.” Hamer genetikai okra tett kérdéses utalását a későbbi kutatások sem tudták igazolni. 1999-ben aztán egy George Rice körül alakult kanadai kutatócsoportn újra megvizsgálta Hamer eredményeit, de annak ellenére, hogy nagyobb számú kísérleti alanyon végezték el kutatásaikat, mégsem találtak semmilyen genetikai befolyásra utaló nyomot.

Tehát a homoszexualitás kicsit hasonlít az elhízáshoz...

Van tehát genetikai befolyás is de az életstílus és környezet dönt.

Mellesleg a "háttérhatalom"-nak megvan mindenre a terve...

Például Afrikára a vírusok. Az AIDS-et ideje lenne már belátni, hogy mesterségesen lett csinálva.

Ezeknek a vírusok terjesztése is tökéletes módszer az afrikaiak tönkretételére.

Az muszlim országokat meg már mióta irtják és bombázzák...

Szóval a háttérhatalom tudja mit csinál...

Csak mi "kis emberek" nem értjük, hogy mi miért történik.

:)

Részemről szeretném lezárni ezt a kultúrális eszmecserét.

Minden jót kívánok neked!