Miért nem mond le Orbán Viktor?

Mert nincs annyi önkritikája ennek az idegbeteg skizó törpének. Ráadásul megint hazudott, mivel azt mondta egyszer, hogy ő lemondana, ha tüntetnének ellene és elégedtelenek lennének az emberek a munkájával. Ellenzékben könnyebb volt ezt ugatnia ezek szerint. Soha nem fog ez lemondanni, főleg ha még mindig van sok ostoba, vak, talpnyaló határon innen és túl, aki még tapsol is ezekhez az intézkedésekhez. Külön gratulálok azoknak, akik nem a határontúlról istenítik, hanem itthonról. Még úgy is, hogy a saját bőrükön érzik a kormányzását. Az ilyen kábszerezik vagy agybeteg, hogy ennyire nem látja át a dolgokat?

"Ennyire ostoba kérdést is csak a baloldali liberálisok tudnak feltenni!"

Szerintem azt sem tudod mit jelent ez a szó, ahogy a többi hozzád hasonló sem.

#4

Te meg nyilván fizetett FIDESZ-es provokátor, kém vagy!

Ha mi szinte az összes FIDESZ általi intézkedéssel nem értünk egyet, akkor már ballibsik vagyunk?

Te agymosott tajparaszt galandféreg!!!

" Arról beszélsz, hogy a multicégek vegyék el nyugodtan a magyar vállalkozásoktól a lehetőséget, a multik vigyék ki az országból a magyarokon megtermelt profitot, ne itt forgassák vissza az országban, ezzel sem az országban lévő pénzmennyiséget gyarapítsák! Te vagy idegenszívű vagy, aki csak magyarul ír és beszél, vagy csak egy ostoba liberális!"

Azt sem tudod, mit jelent az, hogy liberális. De legyen, inkább az leszek, mint egy ostoba, agymosott fideszes. Idegenszívű is inkább vagyok, mint üresfejű.

A "szemét" multikról pedig annyit, hogy anyám ott dolgozik és ő kap Erzsébet utalványt, karácsonyi ajándékot, jutalmat, ha jól teljesít a cég, normális fizetést. Igaz, szerencsére már nem magyar a vezetőség. Mert amíg azok voltak, addig mindent lenyúltak maguknak, amit tudtak. Apám és én sajnos állami cégnél dolgozunk és ez meg is látszik: se utalvány, se jutalom, sőt örüljünk, hogy egyáltalán ott dolgozhatunk. Sőt, a saját pénzemből vegyek munkaruhát és fizessem a kötelező továbbképzésemet (eü). Mindig egyre kevesebbet kapunk, mert elvesznek valamit. Ilyenek a magyar cégek. De azok a multik is, amiket magyarok vezetnek. Vagy törökök. Külföldön is az ilyen munkákltatókat kell kerülni.

Egyébként mi van akkor, ha a multik kiviszik a profitot? Ki nem sz*rja le? Elég járulékot fizetnek ide, meg mostmár különadót is. Arról nem is beszélve, hogy mennyi munkát adnak az embereknek.

19-es!

Jelszavad a globalizáció, liberalizáció, dereguláció, privatizáció, korrupció!

A kérdés végiggondolását azzal kellene kezdeni, hogy tisztázzuk, társadalmi-gazdasági értelemben mi is valójában a bér. A tőketulajdonos vállalkozónak kizárólag költségként merül fel, így teljesen érthető, hogy minimalizálni igyekszik, hiszen mint költség, csökkenti a profitját, márpedig „The business of the business is the business”, vagyis a tőkésnek az a dolga, hogy profitot termeljen. Ezért van az, hogy a tőke profitérdekei szempontjából az volna a legjobb, ha a napi munkaidő 24 óra lenne, az ezért fizetendő bér pedig nulla. Azt persze könnyű belátni, hogy ez a valóságban lehetetlen, ám a 19. század első felében még nagyon közel álltak ehhez, hisz a napi munkaidő 16-18 óra volt, az ezért fizetendő bér pedig alig haladta meg a nullát.

Ám a gazdaságban is mindennek két oldala van. Az igaz, hogy a bér az egyes vállalkozónak rövid távon valóban csak költség, ám az „össztőkésnek” hosszú távon befektetés is, mégpedig a lehető legjobb befektetés. Evidencia, hogy az emberi tőkébe való befektetés a lehető legjobb üzlet, ezt egyébként a világot meghatározó globális tőkestruktúrák képviselői is így látják. Minden jel arra utal, hogy azok az országok bizonyulnak a legsikeresebbnek társadalmi-gazdasági értelemben, amelyek a lehető legnagyobb mértékben fektetnek be az emberi tőke világába. Amikor ugyanis a „munkaerő” fogyasztásra költi a bérét, akkor ez a fogyasztás egyben „termelés” is, a termelési folyamat során „elfogyasztott” munkaerő újratermelése. Ám a humántőke bővített újratermelésének költségeit „valakinek” fedeznie kell, és ez a valaki végső soron csak a tőketulajdonos lehet, hisz ő élvezi a magas szintű képzettséggel rendelkező, testileg-lelkileg ép és egészséges munkaerő hozadékát. Vagy úgy, hogy kellően magas bért fizet, és rábízza a munkaerőre, hogy ezt miként költi a testi-lelki egészségére, vagyis hogy miként fektet be saját humántőkéjébe, ez a „liberális” piaci modell. Vagy úgy, hogy adóként befizeti az államnak azokat az összegeket, amelyekből az az magas szintű közszolgáltatások formájában fordítja a munkaerő-tulajdonosok humántőkeszintjének emelésére, ezt nevezhetjük talán „etatista” modellnek. Ám mindehhez az kell, hogy vagy kellően magas bérek, vagy kellően magas adók legyenek.

A rendszerváltás egyik legpusztítóbb ultraliberális mítosza, vagy inkább hiedelme éppen az volt, hogy a külföldi, döntően multinacionális tőkét úgy lehet „becsalogatni”, ha alacsony béreket és alacsony adókat nyújtunk számára. Van még egy harmadik követelmény is, ez a dereguláció, amelynek lényege, hogy alacsony legyen a szabályozási szint is, vagyis „szegény tőkét ne macerálják” mindenféle normákkal és előírásokkal, mert hisz az is költség, és van neki úgyis éppen elég baja. Az a tény, hogy most már harmincöt éve nem tudnak a magyar reálbérek „elszakadni” a hetvenes évek kádári „aranykorának” bérszínvonalától, arra utal, hogy ez a mítosz sikeresen rögzült, és továbbra is meghatározója társadalmi-gazdasági folyamatainknak. Ezért aztán a tőke ugyan „bejött”, nagyjából hetvenmilliárd euró értékben, az alacsony bérek vonzó hatása nyomán, ám a munkaerő meg egyre inkább „kimegy” az alacsony bérek taszító hatása nyomán.

Ez az összefüggés ékes bizonyítéka annak, hogy a gazdaságban is bármit megtehetünk, hisz az akaratunk szabad, ám itt sem kerülhetjük el a következmények menetrendszerű megérkezését. Mindez ráadásul ma már egyértelművé teszi, hogy a magyar társadalomnak összességében többe kerül a külföldi tőke működési feltételeinek rendszeres újratermelése, mint amennyi erőforrást a külföldi tőke „itt hagy” részben az általa kifizetett bérek, részben pedig az általa kifizetett adók formájában. Bár ez utóbbi esetében, mivel az eleve alacsony adók „ellensúlyozására” ráadásul még igen jelentős állami támogatásban is részesülnek, így a ténylegesen befizetett adójuk csak jelképes összeg. Ezért a tőkének be kellene látnia, hogy nemcsak költség a bér. Ezt az nehezíti, hogy a tőke főként külföldi és spekulatív, tehát nem tud, és nem is akar hosszú távú „befektetéseket” vállalni. Ma a tőke azt mondja, hogy stagnálás van, ezért nem szabad bért emelni, pedig éppen azért van stagnálás, mert alacsonyak a bérek, és így nincs fogyasztás! Tehát ha azt akarjuk, hogy fellendülés legyen, akkor növelni kell a béreket és a fogyasztást.