A magyar emberek miért utálják ennyire a panelházakat?

Egyébként páran említették a háború miatti lakás hiányt. Ez bullshit. A panel korszak a 70-es és a 80-as években volt, már köze nem volt a háborúhoz, az újjáépítés még a szocreál korszakban történt. A panel korszakbeli építkezések amiatt voltak, mert ahogy a világon mindenütt, a városokba vándorolt a lakosság, ezzel önmagában nem is volt gond, egyedül azzal, hogy nálunk mivel nem piaci alapokon ment, így a rendszerváltás után nagyon sok lakótelep lezüllött, mivel olyan helyre épült, ahol csak mesterségesen csináltak munkahelyeket.

Az meg szintén erősen vitatható, hogy miért 10 emeletes paneltömbök épültek, miért nem nagyrészt 4 emeletesek. Az energetikailag rossz megoldások is rosszak voltak, ezt a 70-es évek olajár emelkedése után már látni kellett volna, ha előtte nem is.

"Hosszú, keskeny konyha, egy lehajtható asztallal, de ha odaülsz, akkor a háziasszony nem fér el a konyhapult előtt, nem tudja eléd tenni a kaját. Ki kellett dobni a előszobai beépített szekrényt, és úgy már úgy - ahogy elfért egy normális étkező asztal."

Tudom, milyen érzés az. Egy ismerősöm a két gyerekével lakott panelben és nekik is ilyen konyhájuk volt, hogy nem fértek el, ha kinyitották az asztalt.

A konyhán kívül is van rosszabb dolog: a fürdőszoba. A legtöbb panelben kádat szereltek a fürdőszobában, így leszűkítette a helyet. Nagymamám a haláláig ilyen panelben lakott. Vagy 12 évvel ezelőtt a gyerekei (szüleink) összedobták a pénzt és segítettek neki felújítani a fürdőt: kád eltávolítva, helyébe zuhanyzó került. Valamivel nagyobb lett a fürdő. Nagymama nagyon hálás volt, órákon át gyönyörködött, hogy milyen szép lett a fürdő. És milyen kényelmes volt beállni a zuhany alá.

A halála után eladtunk a lakását. Emlékszem, az egyik lakó csodálkozott, hogy a lakás legszebb része a fürdőszoba volt. Azt mondta, kicsit luxusos lett :D Mi mondtunk neki, hogy csak gondosan kiválasztottunk a szép csempéket és a zuhanyfülkét, hogy SZÉP legyen.

A panelben nincs otthonérzet. Nem lehet otthonnak nevezni, az a főbaj. Nem vagyok otthon ezekben a szarokban és nem is akarok. Bárcsak lenne pénzem és eltudnék költözni normális helyre.

Egy barátom is a sok panellakó közül, szintén mondta, hogy ezekbe a szarokba nem lehet barátokat meg senkit hívni, házibulit, akármit, csak arra jó, hogy valami csicskamelós 100 ezer körüli fizetéssel az ember "haza"menjen és csöndben dögöljön "otthon"..