Ez a szólásszabadság végét jelentheti?

17: De az más... Ha valaki egy konkrét személyt sérteget, vagy rágalmaz nagy nyilvánosság előtt, az totálisan más dolog, mint egy történelmi "tényt" taglalni. Az valóban nem tartozik a szólás és véleménynyilvánítási szabadsághoz.

Egyébként nekem is vannak lengyel őseim (brofist) és van nyilas áldozat is a családban. Mégsem érzem helyesnek ezt az egészet. Sőt, mivel személyesen nem ismertem azt az embert, nem is hat meg az ha valaki nyilas eszméket támogat. Egyszerűen nem érdekel. Ha nagyon eldurvulna a helyzet úgyis megtehetném azt, hogy összepakolok és lelépek.

Viszont az nagyon nem kóser, hogy állandóan oda kell figyelnem arra, hogy mit mondhatok és mit nem.

"Ha valaki egy konkrét személyt sérteget, vagy rágalmaz nagy nyilvánosság előtt"

Viszont az nagyon nem kóser, hogy állandóan oda kell figyelnem arra, hogy mit mondhatok és mit nem."

Gratulálok, nagyon szép példája az önellentmondásnak! :-D

Nem jelenti a szólásszabadság végét:

1. Eddig sem lehetett kommentelni akármit.

2. A népirtó rezsimek bűneinek nagy nyilvánosság előtti tagadása eddig is büntetendő volt.

3. Magyarországon nincs precedensjog, tehát az adott ügyben születő ítélet nem feltétlenül befolyásol más, hasonló ügyeket.

A kommentek jogi szabályozásával kapcsolatos legfontosabb jogi változás az volt, amikor a megjelentető weboldalt is felelőssé tették a hozzászólásokért. Sok weboldal le is zárta vagy korlátozta a hozzászólásokat. De ebben az ügyben a kommentelőt állították bíróság elő, nem a lapot.

Te szegény szerencsétlen 23-as, hát rögtön zokogok egy kört miattad, nem lehet tagadni a zsidók lemészárlását? De szörnyű, tényleg, mindjárt megsajnállak!

Majd létrehozunk egy emléknapot az "akik csak beszélgetnének arról, hogy nem volt Holokauszt, de nem tehetik mert korlátozzák a szólásszabadságukat" néven.

Kérdező felvetése jogos.

Az embert a holokauszttal kapcsolatos hozzáállásában ne a vasszigor, törvények, büntetőjog, börtönbüntetéssel való fenyegetés, hanem az empátiának, jóízlésnek, érzelmi intelligenciának kell meghatároznia.

A tiltás szinte mindig kontraproduktív hatást vált ki.

Az ember, természetéből adódóan nem tűri a korlátozást, sőt, sokan kedvet kapnak a szabályok áthágásához.

Aki közönyös a téma iránt, még az is felfortyan.

Nem a konkrét holokauszt-téma, hanem a procedúra kapcsán.

Teljesen mindegy, hogy holokauszt, mohácsi vész, tatárjárás, örmény-népirtás, a lényeg, hogy korlátozzák a szabadságot.

Nekem a dédapám gyilkolták le a bolsik és kinyílik a bicska a zsebemben, ha azt látom, hogy egyesek ma is vörös csillag alatt vonulnak éljenezve a "dicsőséges felszabadítókat". Mégis azt mondom: tegyék, ha nekik ez tetszik. Ki vagyok én, hogy korlátozzam őket? Joguk van hozzá.

Így legalább látni lehet, ki mit gondol a világról, milyen a világnézete?

Arra még nem gondoltatok, hogy a tiltással nem szűnnek meg az érzelmek, csak LEFOJTJÁK AZ INDULATOKAT?

Ez még veszélyesebb.

Mit mondana Voltaire?

"Mondd meg kit nem bírálhatsz, megmondom kik kormányoznak."

"Veszélyes dolog igaznak lenni olyan dolgokban, amelyekben a hatalmon lévők tévednek."

"Igazságot hirdetni, vagy hasznos dolgokat javasolni az embereknek, biztos módja annak, hogy üldözzenek minket."

"előbb-utóbb vagy elfogynak a nácik"

Ébresztő! 2015-öt írunk, a háborúnak 1945-ben lett vége.

Már rég "elfogytak" a nácik, 1945-ben legyőzték őket.

Eltelt 70 év.

Ti lelkes antifák olyanok vagytok, mint a japán szamuráj a Kincs ami nincs c. filmben. A háborúnak már 30 éve vége volt, de ő még mindig harcolt az amerikaiak ellen.

Bud Spensertől és Terrence Hilltől tudta meg, hogy békét kötött az USA és Japán.

Most szólok: a háborúnak vége.

Nincs szükség antifákra, mert nincsenek "fák". :)