Ti mit kezdenétek a magyar oktatással?

"- Modernizálni kéne az iskolák berendezését, és az ott használt eszközöket is. Nálunk WC papír sincs a mosdóban, szappan meg végképp. Nem azért, mert elfogy, és nem cserélik. Egyszerűen szükségtelennek nyilvánították. Hm, vajon nincs erről szó az iskolákra vonatkozó higiénia- szabályzatban? "

A gimimben csak a tesiöltözőkben volt szappan a zuhanyzóknál. A többi mosdóban nem mindig volt. Igaza is van az utolsó válaszadónak abban, hogy a higénia milyen fontos, hogy megelőzzük a betegségeket. (meg a tömeges megbetegedést is!) Emlékszem, a hírekben olvastam, hogy 40 gyerek lett rosszul egy káptalanfüredi táborban. Sokáig próbálták kideríteni az okát és a végén csak annyit tudtak mondani, hogy valamelyik gyerek nem moshatott kezet és így fertőzte meg a többieket.

Emellett a csapból folyó víz lehetne iható állapotú. Nem tudom, miért, de az iskolákban mindig olyan furcsa ízű a víz. Ezért szokták mondani: "Az otthoni víz finomabb" (Kázmér és Hubában is ez volt :D)

-A kötelező olvasmányokon is kéne változtatni valamennyit, ha már a rendszerváltás után kihúzták a szovjet olvasmányokat a listáról. Én pl. a Lassie című olvasmányt húznám ki az ötödik osztályban, mert ezt a könyvet nem tisztán értik a gyerekek. Amikor mi dolgozatot írtunk ebből, majdnem mindenki hármast kapott ebből, még az ötös tanulók is. Csak egy lány kapott egyest, mert ő nem olvasta végig, és a filmből írta a dogát. A Légy jó mindhalálig sem fogott meg.

Tehát olyan olvasmányokat kéne megtartani, amiket generációk szerettek, mint pl. az Egri csillagok. Azt mindenki szerette. Emellett ez is fontos a török-magyar történelmi háttér miatt.

A Shakespeare-ből nemcsak a Rómeó és Júliát vagy a Hamletet vennénk, hanem a Szentivánéji álmot meg a Lear királyt is. Az öcsém a Szentivánéji álomból olvasott és elmesélte nekem, hogy miről szól, mert a sulimban nem ezt olvastunk.

-Az iskolai menzán is kéne változtatni, hogy ne tűnjenek gusztustalannak az ételek. A rántott hús teljesen más volt, mint amilyet otthon készítettek a szüleink. A pörköltnél is lehetne választék, mert van, aki nem nokedlivel, hanem csigatésztával szereti. A gimimben nem voltak valami jók a menzák. A 4 osztályos általános iskolámban sokkal jobbak voltak. Ma is emlékszem, hogy milyen remek volt a zöldségleves, a második fogásnál sem panaszkodott senki. És kaptunk is egy kis desszertet a végén. A kenyér is jó puha és friss volt, pedig nem egy gazdag iskolába jártam akkor.

-Ami a nyelvórákat illeti: Sokkal jobb tanárokat kéne felvenni az iskolában, hogy jobban tanítsanak meg angolul vagy más nyelven, mert szégyen, hogy nálunk az emberek többsége nem tudja rendesen megtanulni. Vannak, akik a nyelvvizsga után nem fejlesztik a tudásukat és elfelejtik. Ezért ezt úgy kéne tanítani, hogy megszeressék és a végén már folyékony szinten beszélhetnénk az idegen nyelvet. Az őseink valahány százaléka csak azért nem fejlesztette az orosz nyelvtudását, mert utálták a nyelvet, ami érthető is volt, de akkor sem lett volna szabad elfelejteni, mert jól jött volna pl. a munkához.

És azt is szeretném, ha az általános iskolától kezdve nem két csoportra osztanánk a nyelvoktatás (gyenge és erős), mert mondjuk a gyenge csoportban valaki előrébb halad és átteszik az erős csoportba ezzel lecsökkentve a csoport létszámát. Én pl. a gyenge csoportban voltam. A 6-dikban egyre jobb lett a tudásomés mondta a tanárnőm, hogy átmehetnék a másik csoportba, ha akarok. Mondtam neki,hogy ezen nagyon el kell gondolkoznom. Akkor csak 9-en voltak abban a csoportban, az erősben meg jóval többen. Végül úgy döntöttem, hogy nem megyek át, mert nem akartam otthagyni a barátnőmet. Emellett segítettem a többieknek, hogy megértsék az angol nyelvet. Nem bántam meg, mert ez jó ötlet volt. Ugyanis sokan kértek meg engem arra, hogy ellenőrizzem a házijukat. Alig találtam benne hibákat.

A tanfolyamokon sem ezt csinálják. Vannak olyan napok, hogy kezdők tanulnak, máskor meg a haladók.

Ennyi a véleményem.

Fiú vagyok és elmondom, hogy az alábbi tantárgyakról mit gondolok:

-Technika: a 6 osztályos ált. iskolában, ahol tanultam, a 3.-4. évfolyamban volt ilyen óránk. Agyagoztunk, varrni is tanultunk, sütöttünk pogácsát meg aprósüteményeket (ezeket haza is hozhattunk). Húsvétkor tojást festettünk, karácsonykor meg szabadon lehetett választani az eddig tanultakból. Nem igazán szerettem ezt az órát, de szép emlékeim vannak erről. Van, amit hasznosnak tartok, mert van aki, el tudja dönteni innentől kezdve, hogy mit szeretne csinálni a jövőben. Egy volt lány osztálytársamról azt hallottam, hogy porcelánfestő szakot végzett el, mert tetszett neki ez a szakma. (pedig gyurmázni, agyagozni utált gyerekként :D) Egy fiú osztálytársamból cukrász lett.

A bátyám iskolájában volt fafaragás és ez tetszett neki. Azt tervezte, hogy a jövőben elvégez valami faipari iskolát vagy asztalos szakot. De ezekbe az iskolákba nem sikerült bekerülnie, ezért programozás szak mellett döntött.

-Tesi óra: az egyik válaszadónak igaza van abban, hogy nem háziorvosi papírt kéne leadni a tesi tanárnak, hogy végleg mentsen fel valakit tesiből. 8-dikban kézilabdáztunk, amikor elestem és megütöttem a térdemet, de felálltam és folytattam a játékot, ami nagy hülyeség volt, mert később megdagadt a térdem és nagyon fájt. Tesi tanárom jól letolt, hogy nem szóltam neki, mert akkor nem erőltettem volna meg. Orvoshoz kellett mennem. Nem kívánom senkinek, amikor tűt szúrt a térdembe és kijött a folyadék. Kaptam tőle egy igazolást, hogy 1 hétre legyek felmentve tesiből. Csakhogy 1 hét után sem lett jobb a térdem. Anyám azt javasolta, hogy menjek el akupunktúrára. Az első tűs eset miatt nem akartam elmenni, de hiányzott a kézilabdázás, ezért rávettem magam. Az akupunktúrás hölgynek elmeséltem, hogy mi történt. Azt felelte, hogy max. 1 hónapig tarthat. Minden héten adott igazolást, hogy ne járjak torna órára. Szerencsére 3 hét múlva jobban lett a lábam és újra kézilabdázhattam. Összesen 4 hétig nem sportolhattam. A fiúk közül én voltam az egyetlen, aki ilyen hosszú ideig volt felmentve.

A lányok tesi órai felmentéséről csak a 10-dikben tudtam meg, amikor az egyik lány kérdezte tőlünk, fiúktól, hogy van-e a fiúk közül valakinek végleges felmentése tesiből. Azt feleltünk, hogy nem. Erre ő mondta, hogy a lányok közül 3-nak van felmentése, és úgy érezte, valami nem stimmel. A legelső lány a 6-dik osztály óta nem tesizik. Azt mondta, a szeme miatt. Okés, hogy szemüveges, de nem ő volt az egyetlen szemüveges, de akkor sem értettünk. Azt felelte, hosszú történet.

És ez tényleg furcsa volt, mert a 12.-dikben azt hallottam, hogy még 3-an kaptak egyszerre felmentést. Volt is balhé a lányok közül, mert sokan úgy érezték, hogy csak ki akarnak bújni a tesi óra alól. És, mert nem voltak hajlandók válaszolni a felmentésük okára részletesen, ami gyanús volt. Mikor megkérdezték tőlük, hogy milyen orvosi igazolást kaptak. Azt felelték, rendes orvosi igazolást a teljes vizsgálat után. Erre mondtam nekik, hogy nekem akupunktúrás igazolásom volt. Erre az a lány (aki korábban érdeklődött felőlünk a felmentéssel kapcsolatban) azt mondta, hogy majd az osztálytalálkozón a tesizők jókat fognak nosztalgiázni.

Ha hiszitek, ha nem, igaza is volt ebben, mert pont ebben az évben nyár végén volt az 5 éves osztálytalálkozónk. Sokmindenről csevegtünk, hogy ki mit csinál, kinek van családja, aztán jött a nosztalgiázás. A tesiről is beszélgettünk, hogy mit szerettünk és mit nem. Akik nem tesiztek, kezdték érezni, hogy a felmentésük után nem gyűjtöttek elég emléket. Csak arra emlékeztek, hogy volt, hogy a könyvtárba mentek, volt, aki számítógépezett, volt, aki unatkozott és mászkált az iskola épületében emeletről-emeletre. És ezek olyan "üres emlékek", ahogy a szemüveges lány mondta.

Ezért az a véleményem, hogy csak a szigorú orvosi vizsgálat után kaphatnának igazolást, leleteket, esetleg röntgenképet. Szerintem, sportorvosi vizsgálat is kéne.