Ti mit kezdenétek a magyar oktatással?

(márcsak azért is, mert a focisták bizonyítottan átlag alatti értelmiséggel rendelkeznek)

Ezt mivel bizonyítód barátocskám? Inkább neked van átlag alatti értelmi szinted.

"ha úgysem olvasnak könyvet a gyerekek, akkor mutassuk meg nekik filmben a történetet. Aha, hát azóta nem olvas a középiskolából kikerülő gyermekek 80%-a. A kötelezők bövítését több világirodalmi kötettel jó ötletnek tartom, de amik rajta vannak magyar művek szerintem megállják a helyüket."

Ez is a probléma egyik fő forrása. Egy ismerősünknek a lánya annyira utálta elvolvasni a kötelező olvasmányokat, hogy inkább átfuttatta, átnézte a könyvtárban az olvasmányok rövidített változatát. Mikor én 8-dikos voltam, az anyja megkért engem, hogy próbáljam rávenni, hogy olvassa végig a könyveket rendesen. Próbáltam neki elmagyarázni, de hajthatatlan volt. Akkor mondtam neki, hogy ha bekerül az egyetemre, ne csodálkozzon, hogy egyik könyvet vagy annak a történetét se ismeri. És igazam is lett, mert mikor első éves egyetemista volt, mesélte, hogy a barátnői olyan mesékről beszélgettek, amiket nem ismert. És ki volt akadva, hogy felnőtt fejjel ilyen könyveket olvasnak. Na, erre mondtam neki, hogy a Kipp-Kopp meg a Nils Holgersson régi mesék, és ők meg nosztalgiáztak. Kérdeztem tőle, hogy ismeri a Tesz-Vesz Várost? És ki írta? Arról lövése se volt! Azt se tudta, hogy ki volt Andersen vagy Grimm! Ráadásul azt hitte, hogy a Hófehérkét a Walt Disney találta ki!

Egyszer megkérdeztem az édesanyját, hogy miért nem tetszett meséket felolvasni neki. Azt felelte, hogy nagyon szerette volna ezt tenni, de ahogy belekezdett a történet felolvasásába, rögtön megunta és hiába akarta végigolvasni, ő már nem akart tovább hallgatni.

Ez az oka, hogy nem szeret olvasni és nem ismeri jól a könyveket.

Az is probléma, hogy a mesefilmeket sosem feliratozzák, mert a gyerekek utálnak olvasni. Egy fórumban olvastam erről. Volt, aki említette, hogy Romániában ezt teszik, hogy megszerettessék az olvasást a gyerekekkel.

részben igazad van kérdező

pl: a technika tényleg akkora hülyeség, ez a mindennapos testnevelés is, sok iskola kivitelezni sem tudja, nincs elég hely: tornaterem, öltöző meg felszerelés, hogy minden osztálynak minden nap tesi órát biztosítson

az ének elég uncsi, de alap műveltség meg azért nem csak népdalok vannak és amikor a komoly zenéről tanultunk, és jelentősebb zeneszerzőkről még szerettem is

infóból tényleg több kéne sokkal, meg nyelvórákból is

kémia: hát mindenkinek kell valami minimális alap, hogy legalább a hipót ne öntse össze a sósavval meg stb. csak alap dolog, aztán majd akinek ez kell mert szerintem sokan vannak akik kémiával akarnak tovább menni az tanulja részletesen

a másik probléma meg szerintem az, hogy még aki jó tanár is volt, ebben a világban teljesen elvesztette a motivációját és a kedvét hála az alacsony fizetésnek meg gondolom egyéb okok miatt is. nálunk sok tanár van akiről látszik, hogy rohadtul unja a munkáját és hogy nem szeret tanítani. sok tanárom mondta azt is, hogy ez a hivatás már nem a tanításról szól, hanem csak a papírmunkáról....

Kérdező, egy valamit árulj már el nekem!

Ha minden tanárod ennyire hülye volt, hogy lettél te ilyen okos? :D

"Olyanokat tennék bele amik más rendszerben már régóta jól működnek. Pl angol nyelv ovitól kezdve"

Az angol tanítását inkább tiltani kellene.

Nos, a kérdés igen bonyolult. Emiatt a válaszom is hosszú és bonyolult lesz. Az alapoktól kéne kezdeni. Alsó tagozatban az lenne a lényeg, hogy a gyerek megtanuljon rendesen írni, olvasni, számolni és gondolkodni. Emellett ismerje meg a környezetét. Olvasás során pedig ismerkedjen meg az irodalom és történelem alapjaival. Ma inkább az a jellemző, hogy túl gyorsan tanul a gyerek mindent, de arra már nincs idő, hogy átbeszéljék, hogy miről is szólt az olvasmány. Pedig a gyerek úgy tanul meg gondolkodni. Ennek kapcsán szóba kerülnének irodalmi és történelmi témák, a környezetismeret pedig megismertetné a reál tudományok alapjaival. És az összes tantárgy kapcsán logikus gondolkodásra kéne tanítani. Ma inkább az a jellemző, hogy lexikálisan próbálják már alsóban is fejleszteni a gyereket, aminek semmi értelme. Pl. láttam olyan 4. osztályos környezetismeret témazárót, amelyben olyan kérdés volt a vitaminokról, ami kb. az egyetemi felvételi szintje (nem viccelek). Az informatikát is már alsóban elkezdeném, de csak alapszinten.

A készségtárgyakat nem korosztályonként tárgyalnám. Nyelv: alsóban 2 nyelvet kezdenék tanítani (az egyik angol), de nem feltétlenül mély vízbe dobva, inkább a nyelv logikájára érezzen rá. Ezeket a tárgyakat jól kiegészítené a rajz, a zene, a technika és a sport. Zenénél és sportnál a hagyományos rendszer helyett a gyereknek lehetősége lenne választani valamilyen hangszert és sportágat, ha akar, és célirányosan arra kellene tanítani (megyei és nagyvárosi szinten szerintem megszervezhető lenne ez még a kis iskoláknál is). Aki ezt nem szeretné, annak maradna a hagyományos. Technikánál kéne némi háztartási ismeret + minimáis barkácsolás, ezt leginkább tömbösítve lehetne megoldani, nem heti 1 órában.

Általános iskola felső tagozatában az általános műveltség kialakítására kellene törekedni. Megtanítani a humán és reál tudományok alapjait. Itt sem a lexikális adatok tanulására kellene a hangsúlyt fektetni, hanem arra, hogy a gyerek kialakítsa a megfelelő gondolkodásmódot.

Humán tárgyak: Pl. irodalomnál és történelemnél jelenleg az oktatás egyoldalúsága jelenti a katasztrófát, versek elemzése kizárólag a tanár szemlélete alapján lehetséges, történelemnél sem vizsgálnak meg több forrást, hanem megtanítanak egy adott nézőpontot. Így a gyereknek lesznek ismeretei, de nem lesz szemlélete. Pedig a szemlélet fontosabb lenne. Jelenleg ebből annyi valósul meg, hogy egyszer elhangzik, hogy fontos a forráskritika. Aztán a könyv meg a tanár eldönti, hogy melyik forrásnak kell vakon hinnünk, és melyik forrás hülyeség. Irodalomnál még fontos lenne, hogy legyenek alternatívák, pl. valahol a Rómeó és Júlia a kötelező, valahol a Lear király, stb. Miért nem adnak ki egy listát, amelyen szerepel minden kötelező olvasmányra 5 alternatíva, és mindenki kiválaszthatná, hogy melyiket akarja elolvasni. Aztán órán a többieknek mindenki el tudná mesélni azt, amit ő olvasott el.

Reál tárgyak: Fontosak. A kémia is. Csak ma rosszul oktatják, azért nem értik meg sokan. Nem a kvantumszámokkal kéne kezdeni, hanem egyszerű reakciókkal. Aztán amikor már a gyerek ráérzett, hogy milyen is a kémia, akkor lehet benne elmélyülni. És kellene minden iskolába labor. A fizikára ugyanez érvényes. Szemléletet kellene, hogy adjon. A biológiát is gyakorlatiasan kellene oktatni, de nem mindig ilyen mélyen (pl. ma megtaníttatnak a gyereknek egy csomó tényt, de arra nem jut már idő, hogy belemenjenek, hogy miért pont így van, illetve mi a jelentősége, pedig megtanulni csak úgy lenne érdemes). Közben a gyerek lásson növényeket, állatokat, saját maga tapasztalja meg, hogy mi hogyan működik. És az egész biológiát élettan-centrikusan kellene oktatni, mivel így logikát is adna, sokkal könnyebb is lenne tanulni.

Nyelv: itt kellene elmélyülni, a száraz szótanulást és unalmas szövegek olvasását azonban el kéne felejteni. Helyette adott témákról kellene beszélgetni, és fogalmazásokat írni, amelynek kapcsán ugyanúgy előjönnének a szavak és a nyelvtani formák. Viszont fejlesztené a kommunikációt is. A nyelvtanközpontú nyelvoktatást ki kellene cserélni kommunikációközpontúvá. Ezt segíthetné pl. idegen nyelvű filmek nézése is, stb.

Informatika szintén itt kezdene mélyülni, a cél a felhasználói szintű számítógépismeret lenne, de lehetne már tanulni akár programozást is (de ez nem lenne kötelező annak, akit nem érdekel). Alapszintű elektronikai ismeretekre is szükség van, amely a mai technika-informatika-oktatásból a legtöbb helyen kimarad. Pedig nem lenne nehéz berakni, egy nyomtatott áramkör elkészítése is roppant egyszerű dolog, csak a legtöbben nem tudják. De a készségtárgyaknál alapvetően ugyanazt vinném tovább, amelyet már alsóban leírtam.

Kellene valóban pályaválasztási óra is, ahol találkozhatnának adott szakmák képviselőivel, és beszélgethetnének velük. Emellett persze fel is kellene mérni, hogy mi után érdeklődnek, és ez alapján mi lenne nekik való. De ezt folyamatosan, mivel az érdeklődésünk folyton változik. Emellett lehetőségük lenne alapszintű kutatómunkákban részt venni (akár egyetemekkel együttműködve, hasonlóan a TDK-hoz), persze ez nem lenne kötelező.

A középiskola is a felső tagozat szemléletét vinné tovább, itt a gyereknek lehetősége lenne humán vagy reál irányba specializálódnia (így valamelyikben el tudna mélyülni, de a másikat is tanulná, csak kevésbé részletesen), majd ezen belül szakközépben esetleg szakmák felé is. A nyelvoktatás itt egyértelműen már a nyelvvizsgára készítene fel. A nyelvvizsgarendszert is meg kéne változtatni, inkább a nemzetközi vizsgákat kéne államilag elismerni nálunk, és azokat kellene preferálni, de ez más történet, és most nem részletezném.

Az érettségi úgy rossz, ahogy van. Megszüntetném a 2 szintű érettségit, helyett lenne mindenből alapszintű érettségi, ugyanakkor választhatóvá tenném a történelmet és irodalmat, és mellé választhatóvá egy reál tárgyat is. Mellette lenne matematika és nyelv is. Aki felvételizni akarna, a régi központi felvételi rendszerhez hasonló szisztéma szerint tehetné (az olyasmi volt, mint most az emelt, csak sokkal jobb) + szóbeli az adott intézményben (az egyetemek ma nem is találkoznak leendő hallgatóikkal, csak amikor már felvették őket).

Felsőoktatásban megszüntetném a bolognai rendszert és a kreditrendszert is, és visszatérnék a hagyományos rendszerhez, emellett lennének választható kreditpontos kurzusok (amelyekből adott számút fel kéne venni), de a kötelező tárgyaknál nem lenne kredit. Aki ma BSc + MSc-re megy, 2 szakdolgozatot kell írnia, miközben nem is volt ideje TDK-zni, ennek sincs értelme. Legyen egy egységes képzés, mint régen, és az záruljon szakdolgozattal és diplomával. A speciális MSc képzéseket pedig rövid posztgraduális képzés keretében sajátíthatnák el. A Ph.D-képzéseknél és habilitációnál pedig valahogy egységesíteni kéne a követelméyneket az egyes szakokon, mert ma hatalmasak a különbségek. Az egyes szinteken kötelezően előírt impaktfaktor, és annak számítási módja pedig jelenleg nevetséges.

Nagyjából ennyi, bocsánat, hogy hosszú lett, de nagyjából mindent érinteteni akartam.