Szerintetek is vissza kellene hozni a Kádár-rendszert?

Há' hogyne. Mer' az annyira jó volt, hogy csak na.

Az itt hőbörgő Kádár-hívőkkel ellentétben én már éltem akkoriban. Szép volt, jó volt, de azért nem bánom, hogy vége van. Mivel én nem csak arra emlékszem, amit a szüleim-nagyszüleim meséltek, hanem arra is, amit megéltem. A szülők, nagyszülők meséje ugyanis mindig pozitív: legalább 25 évvel voltak fiatalabbak akkoriban, persze, hogy minden szép és jó volt. Nem fájt a derekuk, jobban bírták a munkát, nagymama is formás fiatal lányka volt, most meg...

Na, de ne kalandozzunk el. Mert bizony én emlékszem az árnyoldalakra is. Aki eljárt a gyárba melózni, annak tök jó volt. Volt munkája, kapott érte fizetést - igaz, a kettő néha nem korrelált egymással. Volt, hogy semmi értelme nem volt a munkájának, de akkor is jó pénzt kapott érte. Mint például nálunk a kávéfőző asszony, akinek annyi volt a feladata, hogy az irodai folyosó végén, a társalgóban főzte az eszpresszókat a jugoszláv vagy milyen kávégéppel. Borzasztó fontos dolog ám, erre egy egész, főállású embert kell alkalmazni.

Vagy ott volt a másik munkahelyemen, a bányában a szivattyúkezelő néni, akinek annyi volt a dolga, hogy ha kigyulladt a piros lámpa (magas a vízszint a tárnában), bekapcsolta a szivattyút, ha pedig elaludt, kikapcsolta. Ezt aztán tényleg nem lehet másképp csinálni, csak ő értett ehhez. Ezt dolgozta huszonvalahány évig, mellé járt neki a nyugdíjkedvezmény, mert bányász volt (közben a föld alatt sose járt, mert a felszínen volt a kezelőszoba és a s*ggét is csak akkor emelte fel a székéről, ha WC-re ment), járt neki a bányásznapi prémium (miközben a maszekról, aki esetleg tényleg dolgozott, a hetedik bőrt is lenyúzták) meg minden egyéb. Pedig a munkáját egy relé ki tudta volna váltani: ha kapcsol a szintjelző, kapcsolja a motort, ha nem ad jelet, kikapcsolja. De ehhez néni kellett, sőt, három néni, mert 12 óráztak, de lehessen szabadságra is menni.

A betonüzemben is voltak ilyen hasznos munkások: nekik annyi volt a dolguk, hogy ültek fenn, a keverő adagolójánál és mikor betöltötték az adagolóba a kellő mennyiségű cementet, vizet, sódert vagy mikor mit (a jóisten se tudja, mivel "turbózták" a betont, hogy a kilopott cement ellenére is meglegyen a mennyiség), meghúzták a kart és az adagolóból beleborult a matéria a keverőbe. Pedig az adagolók ajtajait a keverő vezérlőjéből is lehetett irányítani, a keverős is meg tudta volna ezt tenni, de kellett hozzá külön ember.

Na, látod, én erre is emlékszem. És ezt nem akarom. Mert mikor meguntam, hogy a vállalati gépműhelyekben én voltam a hülye, mikor dolgozni akartam és kiröhögtek, hogy nem lopok semmit, maszek autószerelő lettem. Onnantól meg dolgozhattam látástól vakulásig, csak az adóm lett több, a keresetem nem. Akkor jöttem rá, hogy a rengeteg szájtáti ingyenélőt az a kevés szektor tartja el, ami (még) nyereséges. És kicsit igazságtalan volt, hogy aki egész nap csak lézeng, támasztja a lapátot, nagy vonalakban dolgozik, annak ilyen-olyan prémium, nyereség-részesedés (de miből, mikor nincs nyereség?), jutalom, lakáskiutalás, telefon és egyéb jár, míg nekem a napi 16-18 óra munka után (mert volt ám olyan is) csak kuss van, mer' én büdös maszek vagyok. Fogjam be a pofámat, én biztos lopok, csalok, hazudok, kizsákmányolok, bezzeg a dóógozó, az igen!

A rendszer arra épített, hogy a munka az érték, a dolgozó ember a minden - ehhez képest a dolgozgató, ingyenélő prolit támogatták, aki tényleg dolgozni akart, újított a szakmájában, hatékonyabb termelési módszereket talált ki, azt lenyomták a víz alá, nehogy már felverje a normát. Hazugság volt az egész.

Érdekes, hogy annak idején, a '80-as években a környékünkön annyi autójavító élüzem volt, hogy egymásba értek, ennek ellenére a megyében az első 10-15 védőgázas hegesztőgépet maszekok állították szolgálatba, az AFIT-telepeken meg az Élüzem-tábla alatt lánggal, pálcás hegesztővel és egyebekkel kínozták a lemezeket. Peremező- és lyukasztófogójuk sem volt, a karosszérialakatosnak nevezett egyének élben varrták össze a két lemezt, aztán csodálkoztak, hogy rohad. A gépműhelyben görbe tapintójú, ugráló századmilliméteres indikátorórával mérték a Lada-főtengely fekvőcsapágyainak körkörösségét (a megengedett érték 25 mikron, még egy jó százados óra sem tudja rendesen kimérni), laposvasból hegesztett, görbe prizmákon. El sem hitték, hogy létezik mikronos indikátoróra, mikor megemlítettem - pedig nekem már akkor volt olyan. Nem is volt olcsó.

De ők volt az élüzem, az autójavítás hősei. A maszekoknál meg rendes várólista volt, mert mi dolgozni is hajlandók voltunk. Cserébe kaptuk a b*szogatást az államapparátus minden szintjétől. Marhára megérte, mondhatom.

Egyébként meg aki tényleg tudott és akart dolgozni, annak nem hiányzik a Kádár-rendszer. Én is túléltem a rendszerváltást és a környékbeli maszekok is talpon maradtak 1-2 kivétellel. Az ment csődbe, aki nem volt hajlandó haladni a korral, képezni magát. Én harminc-egypár évesen, felnőtt fejjel fogtam bele a '90-es évek elején az angol és német nyelv tanulásába, műszaki szaknyelvvel bonyolítva. Akkoriban vásároltam ládaszámra mindenféle szakkönyvet a nyugati autókhoz, akkor ismertem meg új javítási technológiákat. Tudtam, hogy a Škoda-Lada-Trabant "szentháromság" nem tart ki örökké, ezért váltottam. Jó páran tettünk így akkoriban, azóta is működnek a vállalkozások. Az AFIT és a TSz-gépműhelyek ilyenekkel nem foglalkoztak, némelyikben még ki is röhögött a nagyfőnök, hogy csak nem gondolom, hogy ő bármit is tanulni fog. Neki már megvan a szakmája, tanuljon tőle mindenki! Csődbe is mentek a nagyvállalatok, nem kis részben az ilyen hozáállás miatt. De ahol 1990-ben még a "Jóska meglengeti az ótó hátulját" című módszerrel zajlik a lengéscsillapító vizsgálata, ott ne csodálkozzunk semmin. A súlyos módszert (ráakasztok adott tömegű nehezéket és mérem, mennyi idő alatt húzza ki teljesen a teleszkópot) már az '50-es, '60-as években, az első teleszkópos lengéscsillapítóknál is használták. Volt, aki 30 év alatt se tanulta meg, hogy működik.

Jaj, már megint sokat pofáztam. Szóval a munka megbecsülése sehol sem volt - és az életszínvonal sem. Lakáskiutalást hiába várt az ember, építkezni meg vagy tudott, vagy nem. Pénz még lett volna "ótépére", de építőanyag nem volt. Gerendát az ország egyik végéből hoztam a házamhoz, öntvényradiátort a másikból. Járólap hat évig nem volt sehol, végül kenőpénzzel sikerült 150 km-ről hozatni. Addig jártunk az aljzatbetonon, élmény volt felmosni. Normális nyílászárókat nem lehetett kapni, a "tüzépes" kivitelek jó, ha két évet bírtak, utána vagy nyitni, vagy zárni nem lehetett őket. Maszek asztalos készített ablakokat-ajtókat, azok érdekes módon már vagy harminc éve jól érzik magukat. Telefont jó tíz évnyi kuncsorgás után kaptam - akkor is ikervonalat. Csodás. A boltban persze volt minden. Mindenből egyféle, ipari, aztán vagy jó volt, vagy nem. Ha nem, akkor is az volt.

De a naplopó TSz-munkásnak, gyári melósnak jó volt, ez a lényeg. Volt jó fizetés, Trabant, SZOT-üdülő, beutaló, telek. Vissza is sírják a Kádár-rendszert, ha csak lehet...

Nem!

Egy rendszernek sok tulajdonsága van. A teljes foglalkoztatottság jónak tűnik, de nem az volt. Csak címzetes munkahelyet és címzetes fizetést adtak mindenkinek. Erre azonban nincs fedezet, mert sajnos a nem termelést csak a többlettermelés elvonásából lehet finanszírozni. Ami amellett, hogy rossz kedvet szül (a jól dolgozóknál), nem fenntartható. Ezért is bukott meg.

Teljes foglalkoztatottság azonban nem csak így érhető el. A munka megbecsülésével, aminőség és szorgalom elismerésével (megfizetésével!), ezeket elősegítő törvényekkel is elérhető. Igaz, nem varázsütésre, hanem hosszú, következetes munkával. Ma a többség a bűvész varázspálcájában hisz, azt nem fogadja el, hogy nincs varázspálca, azt még kevésbé, hogy a bűvész nem is akar jót varázsolni. Egyelőre a tömegek el vannak bűvölve. Az igazi munka csak ébredés után lehetséges.

'De a naplopó TSz-munkásnak, gyári melósnak jó volt, ez a lényeg.'

A társadalom viszont nem csupán gyári munkásokból áll. Jó lenne, ha Kádár visszasírói ezt rögzítenék végre a fenti minikomputerben.

Annakidején az osztályunkba járt egy gyerek akinek az apja maszek volt és Szilágyi tanár ú(Zsiga bácsi)mindig azt mondta neki hogy"ne a ruházatoddal akarj kitünni fiam hanem az eszeddel"és kőkeményen bevágta neki az egyest mert tanulni azt nem akart! Azt hitte hogy majd az apja elintézi...hát nem tudta elintézni.

Egyébként a maszekok voltak az egyik sírásói a szocializmusnak. Rosszértelemben tüntek ki a társadalomból.