Hogyhogy nem sikerült teljesen tönkretenni, betiltani az egyházakat 1945-től napjainkig?

Persze nagy "zsidaj" lehetett... A Hruscsov korszak közepéig mindenki hitű kommunista volt aki ilyen pozícióba akart kerülni, mert aki kicsit is kimert kacsintani és veszélyt jelenteni a világforradalomra eltették láb alól.

Egyébként sikerült tönkretenni az egyházakat. Nagyszüleink még istenfélő nevelést kaptak, ma meg már templomot is csak osztálykiránduláson látnak a gyerekek.

Egész egyszerűen úgy, hogy kb. csak Kádárig voltak nagyon üldözve a hívők, az pedig csak 10-15 évet ölelt fel. Falun annyira még akkor sem vették komolyan. A 60-as évektől kezdve már mehettek misézni az emberek. Annyi időt meg simán kibírtak, addig is az anyukák meg a nagymamák szépen a gyerek fejébe verték otthon a kereszténységet.

Ma már azért jobban megy a dolog. Tudod, a szocializmus alatt azért tényleg üldözték a vallást és mivel az emberek nem szerették a szocializmust, amolyan lázadásként istenhívők voltak. A rendszerváltás után megváltoztak a dolgok, azóta nem is inkább üldözik, mint inkább nevetségessé teszik az egészet. Ez hatásosabb és jobban is megy nekik. Azonban az utóbbi időben azt vettem észre, hogy már megint kezd vallásos lenni egyre több ember.

Nálunk sem verték meg azokat, akik templomba mentek! Mi is mentünk minden vasárnap, és nem szólt senki semmit érte.

Az öcsémet 1963-ban szentelték katolikus pappá. Én akkor az MNB-ben voltam vezetőkönyvelő. Soha semmi hátrány nem ért ezért.

Csak a pártagok, vagy a magasabb rangú vezetők titkolták, ha vallásosak voltak.

Templomot is csak Pesten bontottak le egyet a Rákosi idők alatt.

Létrehozták az Egyházügyi Hivatalt. Ez a Hivatal tartotta a kapcsolatot ez egyházak vezetőivel, illetve a Vatikánnal.

Püspököt csak az ő engedélyükkel nevezhetett ki az Egyház.

56 után a katolikus papságon belül az állammal lojális papok voltak a Béke-papok. Az Egyházügyi Hivatal őket szerette volna püspöknek, ebbe viszont a Vatikán nem egyezett bele. Kalocsán Grősz József érsek halála után évekig nem volt új érsek, csak érseki helynök.

Az Egyházügyi Hivatal abba is beleszólt, hogy hol teljesíthetnek szolgálatot a papok. Akit nagyon szerettek a hívek, főleg, ha a fiatalok is, azt rövid időn belül máshová helyezték.

De az állam adott a papoknak -igaz csekély- havi járandóságot is.

De pl. Csehszlovákiában és Lengyelországban még jobb volt az Egyház helyzete. Ott még az apáca és szerzetesrendeket sem szüntették meg, azok tovább működtek.

Akkoriban még sokkal több ember volt vallásos, mint most.

Ahol a Párttitkár nagyon buzgó volt, ott az istentiszteleteket magánházaknál tartották. Mindig más háznál.

A férjem református volt. Anyósomnál havonta volt Istentisztelet. Azokon jelen volt időnként orvos, iskolaigazgató, tanácsi dolgozó is.

A hatalom nem merte megszüntetni őket, csak akadályozni a működésüket.

Különben sem hirdethették volna, hogy demokratikus a rendszer és vallásszabadság van.

Marhaságokat állítasz a világról fiam. Senki nem dózerolt le templomokat a Szovjetunióban, és nem vertek meg senkit azért, mert templomba járt.

Azokat verték meg, akik veszélyeztették a munkásosztály hatalmát és jólétét. Ha megnézed, hogy akkor nem élt senki létminimum alatt, mindenkinek volt munkája és tisztességes élete, ma pedig 4,6 millió koldus és 50.000 éhező gyermek van, akkor talán az egyetlen, amit felróhatsz az elvtársaknak, hogy nem léptek eléggé a tökére a rendszer ellenségeinek.

A kommunista eszme mellesleg annak ellenére, hogy ateizmust hirdet, promotálja a vallásszabadságot, persze addig, amíg az másnak nem árt. Vallásszabadságról az első törvényt a tanácsköztársaság alatt hozták, addig csak egyetlen vallás volt "szabad".