Szerinted is tele van az iskolai tananyag fölösleges részekkel?

Atyavilág.

A másodfokú egyenlet nem túl magas matematika, szerintem azt mindenkinek ismernie kell, csakúgy mint a szögfüggvényeket, vagy a hőtant. Ezek alap matematikai - fizikai alapok. Az a kérdés mi a cél? Írni olvasni tudó, alapműveleteket elvégezni képes "rabszolgákra" van szükség, vagy gondolkodó emberekre? Nem mondom, hogy én pl. itt most fel tudom írni a Bernoulli egyenletet, de tudom miről szól, mi az elvi alapja. Szemléletet kell adni, megtanítani gondolkodni.

Csak az egyenes vonalú egyenletes mozgás maradjon? Átszövi az életünket a lassuló, gyorsuló mozgás, a körmozgás, a dinamika, autót vezetünk például. Tele az életünk többváltozós vagy nem lineáris jelenségekkel. A forgó mozgást nem tudod kihagyni. És még asztrofizikiáról beszélsz....

A matek helyett logika is mulatságos mondat.

A humán részével nagyjából egyet lehet érteni, de nem szabad, hogy a humán tárgyak felé billenjen el az oktatás. Az emberek többsége így sem érti az alap fizikát - mint műszaki lehet, hogy hazabeszélek - inkább erősíteni kellene ezen a téren.

többfajta oktatási rendszer van: az egyik az angolszász "liberálisabb" irányelvű rendszer, ahol a diák dönti el mit tanul, és milyen nehézségi szinten, és a poroszos módszerrel, ahol, mindenkinek ugyanazt tanítják, és követelnek, igaz, itt is vannak iskolák közti különbségek, és tanárok közti is(pl nekem a gimis magyartanárom úgy tartotta a verselemzést, hogy közösen megvitattuk, hogy miről is szólt a vers, szépen közösen kielemeztük, és láss csodát 0 felkészüléssel simán átmentem magyarból(pedig nem is a kedvenc tárgyam)

ha a diákok döntik el, miket tanuljon és milyen szinten, akkor nem gondolod, hogy a nagy többség a lehető legkevesebbet tárgyat választja(szintet), ahol komolyan tanulnia kéne?

és én így 25 éves fejjel már sajnálom, hogy akkor bő 10 évvel ezelőtt nem tanultam annyit

persze kéne változtatni a rendszeren, de melyik rendszer az, ahol nem kéne?

Igaz, hogy vannak fölösleges anyagok de nem mondanám, hogy olyan hű de sok lenne és az is teljesen szubjektív. Én spec. középiskolában rühelltem a biológiát és a kémiát de ismerek olyat akiket pont ezek a tárgyak indítottak a későbbi pályájuk felé. Középiskolában, gimiben kell a sokfelé ágazó tananyag épp azért, hogy a gyerek a lehető legkönyebben el tudja dönteni mivel foglalkozon felnőttként. Inkább csak súlyozni kellene ezeket.

Szerintem alapvetően nem a tanítottakkal van probléma, sokkal inkább a tanárokkal. Tapasztalataim alapján 10-ből nagyon max 2 tanár képes arra, hogy felkeltse az érdeklődést a tanított tárgya iránt, ezen kellene változtatni valamilyen szűréssel. Amíg a tanárok nagy része hatalmi elven akar fegyelmet tartani ahelyett, hogy ÉRDEKESEN és szemléletesen tanít, addig a diákok sem látnak mást, mint hogy az erősebb kutya b...k. Gyakorlatilag erőszakkal veszik rá a gyerekeket a tanulásra ami egy nagyon rossz minta. Igaz, hogy a tanároknak nem feladata a gyereknevelés de egy követendő példa mutatása igenis az ő dolguk is. Elvégre, hogy várhatnánk el a gyerekektől, hogy olyanokat tartsanak maguktól jobbnak, követendőnek akik még arra is képtelenek, hogy a saját személyes motivációjukat megmutatva próbálják megmutatni az általuk tanított tárgy szépségét? Egy szeretett/tisztelt tanár tantárgyát megtanulni sokkal könnyebb még ha az adott tárgyat utálja is az ember már csak azért is mert az önként "vállalt" tisztelet tárgyának elismerése már jelent valamit.

Valóban probléma a tanárok fegyelmezési lehetőségeinek megnyírbálása de azt kell mondjam, a (kevés) kompetens tanáraink mindig megoldották, pedig egy nagyon rossz hírű szakiskolában érettségiztem. Példák: két tanárom (fizika, később anyagismeret) is volt akik az órákat sztorizgatással, beszélgetéssel kezdték és 10-15 perc alatt annyira felpörgettek minket, hogy a maradék időben könnyedén leadták az órai anyagot úgy hogy meg is értették azok akik akarták és a maradék sem zavarta az órát. Idős magyartanárom a mi mindennapi életünkből vett példák alapján tanított pl. műelemzést és hasonlót. Autocad tanárunk ha látta, hogy nap végén már zoknik vagyunk a dupla órának csak a felében-háromnegyedében tanított újat, a maradékban gyakorlófeladatokat adott ki inkább. Idős tesitanárunk nem csak mondta, hogy mit csináljuk a korláton vagy gyűrűn, hanem odaállt és megmutatta, hogy mennyire lekvárok vagyunk hozzá képest, majd' 60 évesen.

Ha idézel akkor tedd hozzá azt is, hogy szerintem is súlyozni kell a tananyagot. :)

De akkor tegyük fel, kevesebb biokémiát tanítanak, ennek egyik következménye, hogy a gyerekeknek kisebb rálátásuk lesz rá, kisebb eséllyel szeretik meg, választják azt később. Ennyi erővel akkor meg kisebb energiát fektethetnének a fizikába mert sokan meg a humán tárgyakat részesítik előnyben. Ezt így nem lehet eldönteni mert valakinek mindig rossz lesz. Minden oktatási rendszernek van rossz oldala is.

Lehet érdekesen tanítani érdektelen tárgyat. Tanári hozzáállástól függ. Engem sem érdekelt soha az életbe az anyagismeret (tudod kit érdekelt pl. a Vickers-, Rockwell-féle keménységmérés és hogy mikor melyik formájú fejet használjuk és lám mégis rémlik majd' 10 év távlatából) de a tanár elérte, hogy önszántunkból figyeljünk az óráin és nem azért mert egy szemét aljadék lett volna, épp ellenkezőleg. Sosem tudtuk mikor fog közbeszúrni valami érdekességet, figyelni kellett. :) Ráadásul az ő diákjai mindig jobb eredményeket értek el mint a másik tanár tanítványai és nem azért mert lazák lettek volna a követelményei vagy kevesebbet tanított volna. Nagyon is számonkérte a tananyagot.

De ugyanezt elmondhatom a mechanikáról, ami szintén nem érdekelt de a tanár elérte, hogy önszántunkból figyeljünk mert jó stílusban adta elő a mondandóját.

Vagy ott a 9-es fizikatanárom (csak egy évet tanított) de messze élvezhetőbb órái voltak mint az utódjának, ráadásul a tanítványai is jobb eredményeket értek el mint a többi fizika tanáré.

És ahogy mondtam, ezek a tanárok elérték ugyanezt majdnem mindenkivel pedig olyan aljasuliba jártam ahova nem az eminens, tanulni akaró gyerekek jártak. Tudni kell motiválni a "büdös kölköket". :)

Ha nem úgy mennek be, hogy "ááh, már megint xy óra" hanem, "áhh, megint xy óra de a tanárt nagyon bírom" már egy hatalmas előrelépés mert a gyerek figyelni fog tanár szavaira ergo sokkal jobban megragadnak az elhangzottak.

Ellenpéldának meg ott a matektanárom (többek között). Alapvetően szerettem a matekot de egyáltalán nem tudott tanítani, ha valamit nem értettünk akkor szó szerint elmondta ugyanazt még egyszer ahelyett, hogy máshogy közelítette volna meg a feladatot, fegyelmezni egyáltalán nem tudott. Ettől frusztáltá vált ami rajtunk vezetett le, aminek a végeredménye az lett, hogy végül szenvedéssé vált számomra a matek.

És sajnos ez a gyakoribb eset, kb. ennyi volt az összes jó tanárom. És akkor ott a többi, túlsúlyban.

Másik szempont hogy akinek sok a gimnázium, választhat sima középiskolát is. A gimik épp azért vannak, hogy többet követeljenek a diákoktól mint szimpla középiskolában.

Ill. adalék, miszerint szenvedni kell a kettesért. Jópát tárgyam volt amit élből utáltam, mégse okozott soha gondot a kettes összevakarása. Egyszer fordult csak elő, hogy félévben buktam (igaz akkor nem kispályáztam, helyből vagy 4 tárgyból buktattam meg magam) de még azt is felhoztam év végére. Anno gimis ismerősök közül is csak azok kaptak közepesnél rosszabb jegyet akik tényleg a minimumon tartották a tanulásra fordított időt.

A faktok ötlete egyébként nem rossz ötlet, sőt. Viszont sok helyen nincs pénz több óraszám kifizetésére, vagy új tanár felvételére, akkoriban csak a jól menő gimik tudtak erre pénzt fordítani. Nem tudom most mi a helyzet e téren.

Az emelt szintű érettségi kapcsán tudtommal lehet választani tárgyat. Ha rosszul tudom, javítsatok ki.

Ellenben a 2004-es régi rendszerben mi a szabadon választott érettségi tárgyaknál (2db) "szabadon választhattuk" a fizikát és még valamit. Kössz. Idegen nyelvből 9-ben "szabadon választhattuk" a németet mert nem volt tanár. Pár év angol után megint kössz...

Az ilyen visszásságokat sem ártana megszüntetni.

A tanárok szerepe nagyon is kulcsfontosságú, csakhogy az alacsony fizetés miatt viszonylag kevesen választják ezt a pályát így nem nagyon van miből meríteni. Kellene valamilyen alkalmassági előfeltétel a tanári pályához is (Azt már meg ne kérdezd, hogyan. Ehhez én kevés vagyok de a probléma attól még valós).

Szóval szerintem nem a tananyaggal kellene kezdeni a nagy átalakítást hanem egy ténylegesen élhető fizetést kellene adni a tanároknak, hogy lehessen miből válogatni, ki lehessen választani a ténylegesen jó tanárokat. Persze ehhez kellene a már említett szűrés is.

Személyeskedés:

*Olvass többet, mert a helyesírásod ijesztő mutációkat tartalmaz (ilyász).

*Mi az isten az hogy reproduktív?

Alapvetően sok dologban egyetértük / egyetértettünk volna 2-3 éve.

Viszont: az embernek arra van ideje, amire szeretné. Persze az iskola elvesz egy csomó időt az életedből, de bármibe lefogadom hogy heti 20-40+ órád megmarad mellette.

A képleteknek nem az a haszna, hogy tudni fogod, mennyi energia közlekedik egy folyamatban. Viszont találkozol különböző képletekkel, megtanulsz behelyettesíteni, alkalmazni formulákat.

Akkor talán nem fogsz olyanokat kérdeni itt hogy "Hány légköbméter a házam?", "Ehhez mekkora kazánt vegyek?", mert az internet segítségével ki tudod számolni. Ugyanez vonatkozik a "Hogyan számoljam ki az autóm fogyasztását?", "Miért csap le a biztosíték a sütő+porszívónál?", "Miért kell nekem hőszigetelés?" stbstb, amit ha valaki nem a seggét hallgatja fizikaórán akkor tudni fog.

Nyilván van ilyen biológiából (öröklődés érdekes? szerintem nem), matekból, történelemből, irodalomból.

Én ugyan informatikát tanultam felsőoktatásban de választható tárgyként felvettem a bevezetés a pszichológiába tárgyat, aztán jól meg is lepődtem, hogy mennyi biokémia kell hozzá. Ha nekünk annyit kellett amennyit, akkor képzelem mennyi kell egy ilyen képzésen. :) Nehéz szak, a magas ponthatárral védekeznek a kevésbé potens jelöltekkel szemben. Kevesebb diák, kevesebben morzsolódnak le már az elején. Ha leviszik a ponthatárokat, azzal csak azt érik el hogy kevésbé felkészült gyerekek kerülnek be akik jóval nagyobb eséllyel esnek ki mint akik a magas pontszámot teljesítik. A vizsgák nem lesznek könnyebbek a nagyobb létszám, alacsonyabb ponthatár miatt. Több jelentkező nem jelent automatikusan több végzett agykurkászt. A magas ponthatárral eleve szűrik a kevésbé kitartó, kevésbé okos diákokat.

Nem biztos, hogy kevésbé érdekelné a gyerekeket ha felszínesebben tanítanak de ha több infót nyújtanak, könnyebben eldöntheti, hogy mennyire érdekli vagy utálja.

Az is igaz, hogy manapság könnyű információt szerezni de azt valamilyen formában keretbe is kell foglalni, rendszert kell vinni bele. Ez egy gyengébb képességű gyereknek önállóan éppúgy nehéz mint a mostani rendszer követelményei. Nem vicc, anno ezért kerültem mindig a csoportmunkát. Sokszor még a felsőoktatásban lévőknek is nehéz, hogy korlátolt mennyiségű netről szerzett információt rendszerezzenek, lehetőleg keveset szüttyögve, akkor képzelem, hogy ugyanez a még fiatalabbaknak milyen nehéz lehet (mondjuk lehet nem ártana ezt a készséget már fiatalon fejleszteni).

Az alapok szükségességére csak a saját példám tudnom hozni. Érettségi után csak 3 évvel később mentem fősulira. Véletlenül kezembe került egy programozás könyv, aztán az első 50 oldal és némi próbálgatás után rájöttem, hogy ez kell nekem. Aztán a fősulin szívtam is rendesen mert a matek alapok ugye megkoptak. Most el tudom képzelni, hogy ha csökkentik az ilyen-olyan tananyagokat, akkor később a kapcsolódó alaptárgyak felszínesebb ismerete miatt bizony mások is szívni fognak még ha frissen ülnek is át egyik padból a másikba. Ráadásul a felsőoktatásban nagyon durva gyorstalpalóval hozatják be a lemaradást (pl. teljes középiskolai fizika egy félév alatt), már ha megteszik.

Ráadásul ha a hiányzó, keresztirányú alapok tanítását áttolják a felsőoktatás első egy-két félévére, tovább tart a diploma megszerzése. A rév meg a vám esete. Mondok erre is egy példát. Ugye informatika szakon is három-négy félév az alapok oktatása. Nem a középiskolai alapok, arra egyetlen tárgy volt. És csak eztuán jöhet a szakosodás. Namármost, egyszeri gyerek elmegy infóra mert programozni akar és mivel ugye oda főleg matek kell, ezért mondjuk a fizikát nem fogja erőltetni, elég neki a felszínes ismeretanyag is. Mert mondjuk ő egy olyan állatfajta aki a matek mellé felveszi bioszt mert az (is) érdekli. Aztán koppan mert villamosságtan mindenhol az alapok között van és szerintem nekünk mákunk volt az első féléves bevezetés a fizikába tárgyunk meglétével (a középiskolai anyag). Vagy mondhatnám az említett pszichológia tárgyamat. Igaz, hogy gyűlöltem a bioszt de csak emlékeztem ilyenekre, hogy dendrit, ingerületátvivők stb. Ha felszínes az oktatás, gyerek meg csak annyit hallott róla, hogy "ott van a fejedben" nagyot szív ha ilyen helyzetbe kerül.

Ez a megközelítés leginkább a szakmunkásoknak jó, akiket amúgy sem feltétlenül érdekel az Aranybulla szövege.

Az viszont tény, hogy a könyvtár látogatásával mi egy szűkebb réteget képviselünk. Ahogy látom, egyre kevésbé divat az olvasás. Rövid lélegzetvételű műveket még csak-csak olvasnak de egy vacak 100-150 oldalas könyv már sokaknak riasztó, a szókincsből ítélve. Pedig nagyon de nagyon sokat jelentene ha készség szinten menne az olvasás (2000-2004-es évfolyamban az osztályunkban még kb. 20% nem tudott folyóolvasni a 10. osztályban...). Ráadásul ha hinni lehet a Pisa-felmérésnek, ebben idén romlott a magyar diákok teljesítménye.

Pedig el lehet képzelni, hogy mennyivel könnyebb a tanulás ha nem a szavakkal kell hadakozni. És ami igencsak szomorú, hogy országos top gimiseknél is láttam anno a funkcionális analfabétizmus jeleit is. Nyílván keveseknél de akkor is felmerül a kérdés, hogy ez hogy lehet? Szakmunkásoknál még csak-csak de gimiben?

Említetted, hogy a csillagkapu miatt lettél jó fizikából. A jó tanárok szerepe épp itt van. A már említett közbeszúrt sztorik egyike volt amikor a tanár egyszercsak szóba hozta, vajon miért gyűrödött össze sörösdoboz módjára az xy siló egy villámcsapás hatására? Ez pl egy eszméletlen jó szemléltető példa az elektromágnesességre. Vagy mesélt egy másik esetről amikor (már nem emlékszem milyen) fém épület teteje szakadt szét egy darabon a statikus elektromosság felhalmozódása miatt. Vagy mesélt esetekről amikor a mobiltelefonok miatt voltak galibák egyes benzinkutakon. Másik tanár szemléltető példának hozta fel, hogy egy tank bedarabolása az olvasztandó nyersanyagba milyen meglepő végeredményeket hozhat (még ha városi legenda is). Csupa érdekes példa a való életből. Az ilyenekre felfigyel még a humán beállítottságú gyerek jó része is mert érdekes. Persze ettől nem változik meg az irányultsága, lehet el is felejti hamar de legalább nem unja az órát, nagyobb eséllyel és kedvvel figyel oda és ami szintén nagyon fontos, kevésbé fárad el mert szórakoztat is.

Ez a tehetség/hozzáállás nyílván nem tanítható. De ha többen választják a tanári pályát, nagyobb eséllyel kerülnek elő az ilyen figurák. Ehhez viszont nem ártana a jobb fizetés.

Említetted mekkora hatással volt rád a nanotechnológia. Már nem azért de ha megterhelő a középiskolai fizika, akkor hogy a bánatba tanítanának bármit is róla? Plusz ahhoz, hogy érdemben tudják tanítani, nagyon kell a fizika, matek alap (egyébként azért sem nagyon tanítják mert erősen kutatási terep az elért eredmények ellenére). Ha meg a nanoméretű biológia gépek tetszenek meg, akkor a biológia alapok kellenek. Sehogy se jó. :) Az meg édeskevés ha egy órán mesél róla a tanár, azzal csak annyit lehet elérni, hogy tud róla a gyerek de komoly érdeklődést csak kevés esetben lehet kiváltani. És akkor ott tartunk, hogy szelektálni kell, miről meséljen mert mindenre nincs idő. Lehet, olyat hagy ki ami megint másnak nyújtana inspirációt. :)

Emelt érettségin már így is sokat kérnek. Én legalábbis eléggé meglepődtem tavaly, integrálni tanultak az emelt matekosok. Nekünk ez második féléves tárgy volt de még jobb egyetemeken is első féléves tárgy. Ennél többet hova? Felsőoktatásba kerülve első féléves tárgy legyen a valószínűségszámítás és közben meg ne tudják ki volt Janus Pannonius, Kopernikusz, Guttenberg? Most mondhattam volna bármi más nevet. Erősen specializált gyerekek kerülnének ki az iskolákból amit nem ebben a korban, nem azon a tudásszinten kellene elkezdeni.

Nem tudom érthetően fejeztem-e ki magam.

Mondjuk az erkölcstan (vagy hogy nevezik most) egy az egyben marhaság a hittannal karöltve. :)

Ill. ezért van a szakiskola-középiskola-gimnázium rendszere. A gyerek képességeinek megfelelően lehet választani. A gimik mindig is nagyon leterhelték a srácokat, épp ez a célja. Ha túl nagyok a követelmények, átvihetik középiskolába a gyereket és máris sikerélménye is lesz a tanulás terén. Így a tárgyak is súlyozva vannak.

Bár igaz ami igaz, mondjuk Izland népességének ismerete aztán tényleg egy olyan adat ami haszontalan de mégis kérik. :) Max akkor van haszna ha a Fűrész főgonoszának kezei között van rá szükséged. :)

Kicsit idézek:

"nem lenne jobb ha az alapokat tanítanánk meg nekik de azt JÓL és ERŐSEN ahelyett hogy előadóművészekből, nyelvészekből, jogászokból, és angoltanárokból is körök és parabolák metszéspontjait egyenleteikből kiszámítani képes matematikust akarunk faragni?"

A logaritmusok, függvények, algebra csak a matek legalja. Ennél alacsonyabb szinten csak a négy alapművelet van. :)

De megfordítom a kérdésed:

Miért akarjunk informatikusokból, matematikusokból, fizikusokból, jogászokból művészt faragni? "rajzoljunk , írjunk verset, és tanuljunk meg ha nem is zenét írni, de legalább egy egyszólamú dallamot magunktól kitalálni/szerkeszteni"

Amiket mondasz azok általános iskolai feladatok de legalább annyira a szülőké is. Az általános iskoláé az írás/olvasás és az matek alapműveletei a kreativitás fejlesztése pedig a szülő feladata lenne (utóbbi kivétel a művészeti középiskolák esetén de az más tészta). Egyik sem olyan dolog amivel egy szakirányultság nélküli érettségit adó intézményben komolyabban foglakozni kellene. Azért az bebaszna ha 10-ben gyakorolni kellene a 9435+6723-at. Szomorú tény, hogy pedig kellene de meglátásom szerint ez vastagon az általános iskolák és szülők sara.