A közelmúlt eseményei kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy hol van a határa az önbíráskodásnak. Azt miért nem feszegetik, hogy hol van a határa a bűnözésnek?

Egyszerű, csináld azt amit én. Kerítés, 2 német juhász kutya, be vannak tanítva hogy ne menjenek közel a kerítéshez, nehogy lefújják őket és nem esznek meg semmit, amit nem tőlem kapnak. Így a mérgezés kizárva.

12 kamerából álló rendszer (teljes lefedettség). A ház körül reflektorok, amelyek mozgásérzékelőhöz vannak kötve. Ha valaki bejön a kertbe, kigyullad a fény.

Házban riasztó, páncélozott ajtó és törésálló üveg.

Van egy csigás íj, glock 17-es, és egy éjjellátó szemüveg.

Emellett a ház be van kötve egy fegyveres biztonsági cégez, ha baj van max 10 perc és ott vannak.

Tulajdonképpen maga a büntető törvénykönyv pontosan a bűnözés határainak illetve súlyosságának megítélése érdekében van. Ami a Btk. szerint bűncselekmény, az lépte át a "bűnözés határát".

Az önbíráskodás azért nehezebb és azért lehet feszegetni, mert a jog egyes esetekben megengedi az önbíráskodáshoz hasonlító magatartásokat, más esetekben nem. Valakit lelőhetek, ha közvetlenül fegyvert fog rám, de nem lőhetem le, ha éppen eldobja, miközben azt kiabálja, hogy megadja magát. Azt, hogy fennállt-e ezt a jogos védelmi helyzet vagy nem, azt lehet vitatni, arról szólhatnak viták.