A liberalizmust miért szapulja mindenki? 1848,1956 mindkettő a liberalizmus szellemén alapult.

amennyit köszönhetünk neki legalább annyira rossz is...

konzervatív alapú társadalmat képzelek el.nekem ez a mindent szabad ami nemtilos nem fér bele...maradjunk csak szépen a réginél és fokozatosan,mérsékelten változtassunk azokon

Azért mert az 1848as és a mai liberalizmusnak semmi köze nincs egymáshoz.

Széchenyi István is liberális nemesség oszlopos tagja volt. Mégis, ha azt mondod neki, hogy had vonuljanak homoszexuálisok Budapest legforgalmasabb utcáján papnak öltözve, vagy, hogy legalizáljuk a drogokat, akkor kihívott volna egy halálig tartó párbajra. :)

A liberalizmus alapjaival tényleg semmi baj nincs, de ez a tény általában, minden eszmeiség esetében igaz. Hiszen minden eszmeiségnek van egy kiváltó forrása, események sora, egy szituációs környezet, ami kitermelte. Minden eszme papír steril környezetben lett kitalálva, megfogalmazva, viszont az alkalmazások során az értelmezései széléig kitornázza az alkalmazását maga az ember. Ez a tény már magában is torzulásokat okozhat az eszmeiség és a gyakorlati alkalmazás átfedéseiben. Ha pedig már az alapfelfogás törvényszerű határait túlfeszíteni hajlamos nyomáspontok alakulnak ki, akkor maga az ember igyekszik az alap eszmeiségen túli alternatívákat megfogalmazni. A liberalizmus tipikus példája a gazdasági értelmezésű neoliberalizmus ami nem más mint a globalizmus eszmei alapja és közgazdasági közege, iránya, alapértékeinek a nagytőke igényeire hangolt alternatívája.

A liberalizmus és a globalizmus első nagy anomáliája hogy a piaci szereplőket csak a szellemében érinti liberalizáltan. A gyakorlat egy szűk nagytőkés réteget és hálózatokat privilegizál, aminek az eredmény maga a liberalizmus alapelveit sért a „ szabad versenyt”!

A gazdasági privilégiumok pedig csak is a monopoliumok, kartellek, gazdasági erőfölények, kialakulását indukálhatják. Amíg a globalizáció még fejlődésének első szakaszában jártak, az az, a „szabad” piacok lefedésé , addig a negatív hatásai nem jelentkeztek hiszen különböző súlycsoportok a gazdasági életben nem vívnak hanem beolvadnak, résztevékenységekre racionálódnak, beszállítanak. A második szakasz a kisebb és közepes cégek felvásárlásával megvalósuló piacszerzés, ahol már tapasztalhatók a feszültségek. A gazdasági szereplők már nem az ágazat piaci hálózatainak hagyományos módszereit választják a részesedés megszerzése okán, hanem a politika terepasztalán alakítják azokat a közegeket aminek a segítségével könnyebben piaci teret nyerhetnek.(korrupció) És eljutottunk a pontig amikor már a multi kontra multi piacgazdasági versenynek kellene kialakulni. Ez soha nem fog megvalósulni, hiszen túl sok költséggel járna és nem hozna a számukra valós piaci teret és annak a hasznát. Ezért a lokális piacok ellehetetlenítésével tartják fenn a gazdaságilag optimális és egymás között felosztott piaci részesedéseket, területeket. (felhasználva a politikát) Ez a folyamatnak egy olyan szakasza ami a nemzetgazdaság szempontjaiból kifejezetten károsak, és minden fejlődést kizárnak. A liberalizmus képviselői is gyakran megfeledkeznek arról a puszta tényről, hogy társadalomban élnek. Bár az egyén szabadsága tiszteletben tartandó, de a lokális térben nem jelentheti bizonyos szabadjogok kialakulása más egyének, csoportok, lokalitások, hátrányát, érdek sérelmét.

Léteznek a szabadságnak is határai, persze nem az eszmeiség tekintetében, hanem a gyakorlati alkalmazásában.

Az előző! 10:29

Nincs baj a liberalizmussal, csak akik elvként alkalmazzák, azok ne csak elvekben hanem gyakorlatban is gondolkodjanak. Vizsgálják meg hogy miként lehet a nézeteik alapján a legnagyobb szabadszelleműséget gyakorolni úgy hogy ez senkinek ne jelentsen hátrányokat és a lehetőségeinket is szem előtt tartsa.

Pld Egy liberális fajvédőnek, állatvédőnek kell akkora áthúzásnak lenni a nézeteiben, hogy ha egy adott kérdésben meg kell oldani valamit akkor ne csak az egyoldalúság vezsse.

Ha az embernek rágcsálókat kell irtani, mert nagyon elszaporodtak akkor ne az ember legyen a tevékenységük tárgya, hanem a rágcsáló. Találjanak olyan megoldásokat hogy a hagyományos mechanikai vagy vegyi csapdák helyet, amik sérülést vagy halált okoznak, alkalmazzanak mást. Olyan vegyi csapdákat amibe bele ragadnak stb.

Ez csak példa, de minden tekintetben követendő lenne.

A forradalmak soha nem a liberalizmus jegyében születnek.

Bár az egyén szabadság vágya ösztönzi, de egy társadalom, náció, radikális tiltakozása egy számára elfogadhatatlan, és kényszerű rendszer, vagy uralkodó eszme ellen.

A francia forradalom után megszülető modern Európában ugyanis mindenütt a liberalizmus értelmezte a demokrácia-fogalmat, amelyben „a nacionalizmus még dominánssá váltan is csak részmozzanat.”80

Nem a megfogalmazással van a gond, hanem az értelmezéseddel.

A liberalizmus, nem az indulálója, legfeljebb a katalizátora, a forradalomnak, és mint a régi helyét átvevő eszmeiség terjed el mint paradigma váltás. Az egyén szabadságát pedig nem lehet a lokalitás érdekei felé helyezni, hiszen ha egy közösségbe mindenki a saját felfogásának megfelelően létezik és tevékenykedik, az az nem egy általános normaérték alapján az már az anarchi előszobája. Minden eszmeiségnek meg van elméletileg a társadalmilag fenntartható lehetősége, de csak az adott szituáció ad lehetőséget a megvalósítására. De minden eszmeiség gyakorlati működésében meg van a maga anomáliája amik ha felszínre kerülnek akkor a fejlődés helyét átveszi az erózió. Ezért szerintem mindig az adott szituáció kényszere kell hogy társadalmat a gazdaságot, a lokalitást, egy fajta eszmeiség mentén a legmegfelelőbb

megoldások irányába terelje. Természetesen az hogy plg egy gazdaság neoklasszikus még nem jelenti hogy a liberális értékeket száműzni kellene, viszont a határait a társadalmi mezőn befolyásolja. A mienk speciálisan kevert társadalmi és gazdasági forma, amit nem lehet egy alap felfogással helyreigazítani.

Még a protekcionista, vagy merkantilista felfogás is lehet liberális csak a lokalitások határai befolyásolja.

Elképzelhetetlen liberalizmus nélkül bár mit csinálni a XXI sz-ban, de a szabályait a józan lehetőségeink határozzák meg és nem a kívánságaink .