Mit szóltok ahhoz, hogy a rendszerváltás óta, nem volt még ekkora a szegénység az országban, mint most?

Nem tudom, ki hogy van vele, de éppen a korosztályomat érintő problémáról van szó.

Friss diplomásként - nahát - van munkahelyem. Tudtam, mit akarok, hol és miként - meg is szereztem. Nem kapok sokat, annál többet dolgozok, de szépen építgetem magam körül a dolgokat.

Korosztályom problémáját NEM KIZÁRÓLAG az aktuális kormányzati ciklusok vitatható/elfogadható programjaiban kell keresni (értsd: mindegy, hogy START-program, vagy éppen a szochó-kedvezmények a munkahelyvédelmi akcióterv keretein belül).

Gond: nincs cél, motiváció, elképzelés, ahogyan munkakedv sem, megszólalni értelmesen (már munkáltatói elvárással nézve) nehezükre esik, valóban, igazán keményen nem teszik oda magukat, a csekély munkahelyek eléréséhez.

Persze az összkomfort nélkülözhetetlen - Iphone, Android, okostelefon etc.

Mindezt mondom, magam körül látom, a korosztályom java.

A kivételnek persze, tisztelet!

De ha a fele legalább fogná a s×ggét és igazán próbálkozna (párommal mindent beleviszünk, sikerül is!), nem csak látszatpróbálkozásokkal, és nem a kormányzatban keresve kizárólag a hibát, lehetne itt valamit tenni... belföldön is, nem csak külföldön.

Ez kicsit olyan sültgalambvárás, jóllakott napközis módra. Dologra, emberek, legalul kell elkezdeni, ez így működik.