Normális lehet egy olyan ország, ahol ennyire marhára fontos egy színdarab?

egy csomó momentum tetszett nekem az előadásból(új elképzelések, de a ruházattól néha kirázott a hideg

meg amikor fél óráig énekelték az unom a unom a....

én már tényleg nagyon untam

Én nem nagyon szeretem az ilyen modernizálásokat. Láttam már olyan Rigolettót, ahol a herceg a sliccét gombolgatva jött ki Gildától,gusztustalan volt, de láttam olyan Don Giovannit, amit egy vasszerelvényen játszottak végig jelmez és díszlet nélkül, és szenzációs volt.

Ez az István a király nekem most bejött. Annak idején én is végiglelkesedtem az eredeti előadást, tele pátosszal és nagy érzelmekkel... mostanában, mióta hazaáruló és antimagyar lettem, mert baloldali érzelmű vagyok, megkeseredett a számban a hazaszeretet. Ennek az érzésnek korrekt tükre volt Alföldi rendezése.

Az utolsó hozzászóló nagyon unta az UNOM A szöveget, nagyszerű, ez volt a cél. Szörényi pedig óriásit nőtt a szememben azzal, hogy magára vállalta azt a sok mocskot, amit várható volt hogy kapni fog, mert elege lett abból, hogy a politika már a művészetet is megfojtja.

A kérdezőt tán az sem zavarja, h talán azért foglalkoznak ennyire a témával, mert ez a darab pont, h nem csupán csak egy mű, amit előadnak, hanem pont, h a népünkről, és a történelmünkről, ill. a történelemmel egyben a jelenünkről is.

Ha neked kérdező csak annyi jött le az egészből, h egy színdarab, az eléggé szomorú, bár a jelenlegi verziót, ha csak azt láttad, abból nem is csodálom, h ha csak ennyi jött le.

Mellesleg más országokba is fontosak a művek...max. azt nem érzékeljük, mert nem vagyunk ott, ill. benne.