Jobb vagy baloldali érzelmű vagy?

Jobboldali vagyok, azaz hazaszerető, féltem a nemzetemet, védem a saját kultúrámat az idegen behatásoktól, és őrzöm az identitásomat.

Mélyen igazságszerető vagyok, ha valahol sérelmét tapasztalom, mindig dühít, akármiben is essen meg. Ennek pedig saját belső értékrendem jelenti számomra az irányvonalat. Patriotizmusomat nem más nemzetek ellen élem ki, de nem hagyom a magyarok érdekeivel szemben sem másokét érvényesülni. Nem fogadom el a magyar nemzet széttagoltságát, de csak etnikai alapú területrendezést követelek.

Konzervatív nézeteket vallok, fontosnak tartom a hagyományok ápolását, elismeréssel tekintek például a budai várnegyed felújítására, vagy a palotaőrség újbóli felállítására, a dunai közlekedés felélesztésére való törekvésekre. Ugyanakkor a konzervativizmust annak klasszikus értelmében tartom magamra nézve igaznak, azaz nem vagyok rögeszmés fejlődésellenes, de annak csak lassú, a hagyományokra épülő, és azokat tovább örökítő, természetes folyamát támogatom. Egy példával bemutatva: Tóth László egyenruha-szakértő úgy nyilatkozott az új házőrség uniformisával, mert szembemegy annak eredeti magas gallérával és fekete színével, a használt zöld pedig sehol nem jelent meg a magyar viseleti színekben. Én úgy gondolom, hogy ez az egyenruha teljesen rendben van, a szabása követi nagyvonalakban a jellegzetes magyar katonai mintákat, a színe pedig lehet, hogy nem fekete, de hát ez a fejlődés. Nem visszavezetni akarták a múltat, hanem a múltra építve elérni a jövőt. Hiszen nem így teremtődött minden hagyomány? Az 1914-es honvédruhának mi köze volt az előtte lévő, kék monarchia-beli ruházathoz? És annak - azon kívül, hogy mindkettőnek piros zsinórozása volt - mi köze volt a '48-as barna honvédruhához? Hova tovább: a barna egyenruhának korábban _semmilyen_ más korban és haderőben nem volt tradíciója, egyszerűen azért lett ilyen 1848-ban az új Magyar Honvédség szabványosított egyenruhája, mert a budai vár raktáraiban a tüzéreknél alkalmazott, barna posztóból volt nagymennyiségben felhalmozva. És olyan hagyományt gyökereztetett meg, hogy a Kiegyezéskor a '48-as párt ragaszkodott a barna egyenruha bevezetésére, amiről persze szó sem lehetett, annak politikai tartalma miatt. Ha túlzottan vaskalaposok lennénk, még mindig kaftánban, sőt, állatbőrökben járhatnánk. Ugyanezt tartom az élet más területeire nézve is . Hagyománytisztelet és fejlődés. Ez a konzervativizmus letisztított jelentése.

Ungváry Krisztián történész pedig így ír: "Ami viszont tényleg fontos változtatás, az meglehetősen retrográd és ordenáré. Példának álljon erre a „luktakaró” jelvény átvétele a jobb oldalon, a zseb felett, amit – mondja Ungváry Krisztián – 1990-ben azért találtak ki, hogy eltakarja a nyomait a korábbi rombusz alakú, részben szovjet katonai akadémiai jelvényeknek."

- Egyfelől van előélete ennek, hiszen korábban fegyvernemi jelzést helyeztek el ott, és olyan formában, ahol most a felvarró található. Másfelől pedig nem tudom, hogy valóban azért került-1 oda '90 után, hogy elfedje a korábbi jelzés általi apró lyukakat, de ugyanígy alakult ki a ma egyedülálló lyukas zászló. Semmilyen előélete nem volt, és a szükség hozta így, ma mégis a szabadságunk legkifejezőbb jelképe.

A véletlen is szül ilyen hagyományokat (mint a fentebb említett barna honvédegyenruha '48-ban).

Konzervatív vagyok társadalmi értelemben is: számomra a családalapítás egy férfi és egy nő kapcsolatával kezdődik, a gyermek születéséhez pedig létbiztonság kell előbb (így például házasság). Úgy gondolom, az ember életének társa csak egy személy lehet, hiszen élete is csak egy van. Az örök hűséget pedig nem csak egy protokolláris szófordulatnak érzem az esküvőben.

Elítélem a drogos, félmeztelen tizenéves lányos, emos társadalmat, a mai állapotokat.

A polgári demokrácia feltétlen híve vagyok. Annak a társadalmi rendnek, ahol nincsenek születésbeli előnyök (arisztokrácia), és hátrányok (jobbágyság), hanem mindenki egyenlő, széles szabadságjogokkal felruházott, és lehetősége van az önmegvalósításra. Annak, amit már Vörösmarty, Deák és Széchenyi is leírt. Természetesen a valóságban nem elérhető, mindig lesznek szegények és gazdagok, kiszolgáltatott, éhbérért dolgozók és semmittevő milliomosok, de az ideához a mai ország van a legközelebb.

Ugyanakkor nem gondolom átkozottnak a középkori Magyar Királyságot, felfogom, hogy a világ változik, és a mai viszonyok akkor nem működtek volna, annak a kornak arra volt szüksége. Azokban az időkben, mikor a jobbágyság nem tudott írni-olvasni, nem ismerte a világ különböző történéseit, és nem is hagyta el saját faluját egész élete alatt, a szabad választások és a közvetlen demokrácia - túl a gyakorlati kivitelezhetetlenségén - nem, csak az erős központi hatalom működhetett. És van annyi ismeretem arról a korról, hogy értsem, nem a kommunista terminológia által használt "mezítlábasok bús nyomorának kora" volt. Ugyanakkor a királyságot mára meghaladottnak gondolom, ekképp visszaállítását - szintén konzervatív hagyománytiszteletből - csak mint jelképes tartalmú, alkotmányos monarchiaként tudom elfogadni. Tehát itt is a hagyományokra alapozott, természetes társadalmi fejlődést, haladást követem.

Még ami elmondható rólam, mint jellemző vonás, hogy mindig és mindenkor a jogok és kötelezettségek társadalmának elvét tartom, így helyesnek ítélem meg a közmunkaprogramot, és a hallgatói szerződést is, aminek okát már több helyen részletesen kifejtettem. Úgy gondolom, ha a jogok csorbulnak a kötelezettségek javára, az diktatúra, ha a jogok nőnek túl a kötelezettségek rovására, az neoliberális káosz. Ilyen szimbolikussá tett, de valójában gyakorlati kérdés például az abortusz ügye, ahol arról van szó, hogy támogassuk-e az így is 30 éve fogyatkozó lélekszámú magyarság következő generációjának megritkítását a "szabadság" nevében (mindenki szabad, de más életéről akkor sem rendelkezhet, ha őtőle születik), vagy a drogfogyasztás legalizálása, amely tulajdonképpen azt vitatjuk, hogy megint csak az egyén szabadságjogai miatt rendeljük-e alább a közösség érdekét, azaz az ezzel várhatóan leromló közbiztonságot segítsük-e elő a liberalizmus nevében, illetve a kisebbségek védelme a többségi társadalom kárára, vagy a valláskérdés, illetve a történelmi személyiségek megítélése, és a kultúra kiválogatása.

Ugyanakkor nem követek senki által kijelölt nyomvonalat. Két példával bemutatva: jobboldali, konzervatív értékrendem ellenére nem ítélem el Károlyit, és nem állítom párhuzamba Tiszával, valamint nem támogatom a halálbüntetést sem, de elítélem a melegházasságot, és az abortuszt, noha nem keresztény elvek miatt.

Jobboldali vagyok.

Utóbbi pár évben felmérséklődött liberalizmus nekem túl sok... Ha pár száz évvel korábban éltem volna, ahol a jobboldali a minden reformot elvető, királypártit jelentette, akkor meg baloldali lennék.

Ezenfelül fontos érték nekem a nemzet, hagyomány, és család hármasa..