Dolgoznál-e, ha ha a segélyből el lehetne vegetálni?

Másnak nem.

Csak magamnak.

" végülis egy kevés idénymunkával vagy ideiglenes munkavállalással megkereshető az apénz is. "

Most akkor dolgozzunk, vagy ne dolgozzunk?

:-)

Van egy unokatesóm, aki gyakorlatilag ezt csinálja. Sőt még rezsit sem fizet, mert hol az anyjánál, hol a haveroknál húzza meg magát. Viszont tudtommal segélyt sem vesz fel. (Talán már nem is járna neki.) Lassan 30 éves. Családja nincs, él mint "az ég madarai". Illetve alkalmi és idénymunkákat ő is vállal, aztán elszórakozza.

Egyszer megkérdeztem tőle van-e valami álma az életben?

Szeretne egy saját házat...

Szoc. segélyből kétféleképpen lehet megélni:

1. Ha a rokonaidon, ismerőseiden élősködsz

2. Mint a putris cigányok

Nekem valahogy egyik sem szimpatikus.

Dolgoznék. Jövőre meglesz a mérnöki diplomám, érdekel a szakterület, szeretném hasznosítani a tudást.

Ha nem találnék munkát és lenne egy magas segély, valószínű akkor is keresnék valamilyen közösségi munkát, hogy ne unatkozzak.

Én eleinte nem dolgoznék. Eleinte ellennék az én kis világomban. Elolvasnék rengeteg könyvet, megnéznék rengeteg filmet, sokat sportolnék, több helyre mennék el és próbálnám magam fejleszteni, és megtalálni teljes önmagam. Utána persze, ha ez mind megvan, tudnám, hogy pontosan mit akarok. És akkor azért, dolgoznék. Viszont közben olyan munkákat elvállalnék, amiért nem konkrét pénzt kapnék, hanem tapasztalati szinten valamit. Tehát árvízvédelem, öregekkel kapcsolatos önkéntesség, hasonlók.

Ha sok pénzem lenne, és nem kéne dolgoznom, akkor pedig próbálnám hasznos dolgokra fordítani a pénzt, és nem dolgoznék a klasszikus értelemben, hanem azt csinálnám, amit élvezek, és közben pénzt kapnék érte.

Igen, mivel tényleg csak vegetálni lehet (de már azt sem, mert pl. ha nem fizetsz az orvosnak, akkor hamar meghalhatsz).

Viszont ha úgy kérdezed, ami szerintem már sokkal jogosabb, értelmesebb és aktuálisabb, hogy a fizetésed mértékének megfelelően dolgozol-e, hajlandó vagy-e éhbérért megszakadni? Akkor a válaszom az, hogy NEM.

Jelenleg nagyon keveset keresek (nettó 90 ezret diplomás közalkalmazottként), nem is vagyok hajlandó megerőltetni magam. Pedig képes lennék sokkal többet és jobban dolgozni, ha jobban megfizetnének. Amíg nem teszik én sem teszek többet, mint a minimum és lelkiismeret furdalás nélkül töltök akár heteket is táppénzen.

Korábban dolgoztam jó fizetésért is, akkor panasz nélkül dolgoztam halálra magam akár betegen is.

Puskás jut eszembe: Uraim kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci.

9-es

Nyilván igaz ez a magánszférában.

De az államiban nem. Ugyanazt a sz@rt keresem Pilipócson, ha a napi 8 órában csak 2-t dolgozom, 6-ot pihenek, mint ha a II. kerületben vért izzadva megszakadok a 8 óra mellett még pár óra ki nem fizetett túlórát vállalva.

Az előrelépés meg? A főnököm az államosítás óta ugyanannyit keres, mint én. A vezetői pótlékot ugyanis simán elfelejtik fizetni...

Persze ha nagyon gazdag akarnék lenni, akkor az egészet itt hagytam volna már régen ez tény.